8. fejezet Ezt nem így képzeltem el…"

8. fejezet

Ezt nem így képzeltem el…"

Az arcát egyszerre elöntötte a pír, mozdulni is alig bírt. Végül aztán rá szánta magát, és lassan a fiú mellé lépett. Talán Ő nem vette észre, hogy ott áll mellette, mert egyre csak fütyörészett. Persze nem profi módon, csak úgy unaloműzőnek. Aztán talán rá 5 percre vette észre a buszmegállóban ácsorgó Samet.
Mosoly ült ki az arcára, majd megszólalt.
- Szia! Mióta állsz itt?
- Hali. Hát… talán 5 perce. –pirult el ismét a lány.
Aaron felhúzta a szemöldökét, mint aki csodálkozik vagy furcsa dolgot hall.
- Miért nem szóltál? – vigyorgott.
Samantha csak megvonta a vállát, aztán a földet kezdte el kémlelni. Nem tudta, mit mondjon, pedig normális esetben csak úgy ömlenek belőle a szavak.
Mindössze néhány percig tartott ez a nagy csend, amit a fiú tört meg Sam meglepetésére.
- Na hát akkor? Mi legyen, mit csináljunk? Esetleg tegyünk egy kört a faluban?
- Felőlem mehetünk. –felelte a lány nyugodt ábrázattal. Belül persze sikogatott örömében, a szíve majd’ kiugrott a helyéről.
Aaron egy mosoly kíséretében intett neki, hogy kövesse. Ő szó nélkül utána indult, pont, mint egy kis kutya.
Ha Samantha jól látta, egy focipálya felé tartanak, amit nem is bánt nagyon. Elvégre tud focizni, ráadásul jól is, sőt, így megmutathatja, hogy lány létére a fiú sportok is bejönnek neki.
- Tudsz focizni?- kérdezte a fiú, miközben átbújt a pályát körül ölelő korlát alatt.
Sam bólogatott, és ugyanúgy tett. Csodálkozott, hogy rajtuk kívül nincs senki sem kint. Egy lélek, annyi se tartózkodott a pálya körül. Nem értette, Aaron hogyan akar így focizni. Passzolgatnak?
- Rajtunk kívül nincs is itt senki.
- Tudom. Hamarosan megérkeznek a többiek.
Sam arca eltorzult. Többiek? Hát nem ketten lesznek? Hogy is gondolhatta?! Szóval csak egy foci meccs erejéig lesznek együtt? Sőt, alighogy kettesben lesznek. Ott lesznek mások, és biztos a nyakukon fognak lógni…
- Hahó, Sam?! Rosszul vagy? –nézett kérdőn a lányra a fiú, amint meglátta az elsápadt arcát.
- Ööö… nem, nem. Jól vagyok, köszi… De kik fognak jönni?
- Nem tudom ismered-e őket. Mondjuk látásból szerintem igen. Szóval elhívtam- nyújtotta meg az „í” és „a”betűt-, Christ, Adamot, Grace-t és Emilyt…
Teljesen leblokkolt. Emilyt?!! Ez a nap jóról szörnyűbe akar, de nagyon fordulni. Nem sok hiányzott, hogy a földre essen, de aztán egy kocsi dudálását hallotta meg. Meg fordult, aztán Christ és Adamot látta kiszállni a kocsiból. Velük még minden ok, de… Emilyvel más lesz a helyzet. Hát, legalább Grace is itt lesz.
A két fiú lassú léptekkel közelített feléjük. Sam azt vette észre rajtuk, valamin csodálkoznak. Egyértelmű: rajta. Persze, még csak látásból ismerték egymást, azt sem biztos, hogy emlékeznek rá.
Aaron lepacsizott velük, aztán bemutatta őt a fiúknak, s ezt fordítva. Jól szórakoztak, „felelsz vagy mereztek” is, amire Sam kicsit ráfázott. Adam ötletére bele kellett ülnie Aaron ölébe.
Samantha feje teljesen vörös lett. Pár pillanatig habozott, aztán mikor épp bele akart ülni a fiú ölébe, egy kocsi ajtajának becsapódása hallatszott.
Két lány, egy barna és egy szőke tartott a három fiú és Sam felé. Mosolyogva integetettek, de Emily mikor észrevette a lányt, lehervadt a szájáról. Komor ábrázattal tette meg azt a néhány métert, ami elválasztotta tőlük. Grace és Emily köszönt mindenkinek.
-Na, hát ha már mindannyian megvagyunk, talán kezdhetünk is.- közölte Aaron- Na lányok, álljátok ellenünk?
-Persze, csak nehogy sírva végezzétek. -kacsintott Sam, mire mindenki elkezdett nevetni, egy lány kivételével.
Felsorakoztak a pályán. De valami a hiányzott, méghozzá a legfontosabb dolog: a labda! Aaron valahova elszaladt, pár perc múlva azonban vissza is tért a hiányzó elemmel a kezében.
Miután mindenki beállt a saját helyére, elkezdték a játékot. Úgy tűnt kivétel nélkül mind a három lány remekül tudott focizni, és ezt bebizonyítva Samnak, Gracenak és Emilynek is volt vagy 1 gólja. Persze a fiúk is felkészültek, és az állás 5- 7 volt Aaronék javára. Samantha, csak hogy fel tudja hozni az állást az ellenfél kapuja felé vette az irányt. Adam felé vezette a labdát, őt kellett kicseleznie. Nem tűnt könnyűnek, de aztán baj nélkül sikerült. Tovább vezette, és Aaron állt be hirtelen a kapuba. A szíve hevesebben vert, félt, nem tudja neki berúgni. Aztán jobb lábát emelve célzott, majd mikor elrúghatta volna, Emily bevágott elé olyan durván, hogy a saját lába beakadt a lányéba. Nem, nem Emilyvel, hanem Sammal történt baj: a jobb bokáját iszonyatosan meghúzta.
Kínjában felsikoltott, mire mindenki abbahagyta a focizást. Legelsőnek Grace, majd Aaron, utána pedig a többiek vették körbe.
-Mi történt?- kérdezte ijedten a barna hajú lány.
-A bokám. Azt hiszem meghúztam.- nyökögött Sam.
-Emily, ez a te hibád.- mondta Aaron, majd Sam mellé guggolt.