7. fejezet
„Akkor elmehetek a „randira?”
Az a pár nap gyorsan telt el, és már csak néhány óra kellett a szombathoz. Sam le sem akart akadni a netről, mióta haza ért, csak is a monitort bámulta. Már vagy 5 órája biztosan. 18- kor ment be a szobájába, jelen pillanatban pedig 23:21 volt. Egyre csak várta, hogy Ő fent legyen, de persze tudta, hogy ilyen későn biztosan nem fog. A remény viszont akkor is ott égett benne.
Mikor már kezdett álmosodni, úgy döntött, hogy bekapcsol egy filmet. Az ébresztőt viszont beállította 23:59-re, hogy semmiképp se maradjon le a péntekről- szombatra váltásról. Az Álom. net-et tette be. Legutóbb nyáron, Jennával és Maddyvel látta a mamájuknál.
A film alig tartott a felénél, mikor megszólalt a telefon. Villámgyorsan felkapta, és az időzítőt figyelte...
00:00! A babonához híven kívánt valamit; természetesen azt, hogy a szombat remek, és emlékezetes legyen Aaron és az ő számára is.
Azzal a tudattal, hogy már szombat van, kikapcsolta a filmet és a gépet, aztán lefeküdt az ágyába. Ki kell pihennie magát, zombiként azért nem toppanhat be az „első randijára.” Bekapcsolt egy lassú és kellemes zenét, majd álomba merült.
Másnap reggel 9-kor kelt fel. Az első dolog, amit tett, az a facebookra lépés volt. Örömére írtak neki egy üzit: Aaron! És ahogy látta, a fiú fent is van.
így szólt az üzenet:
Mikor már kezdett álmosodni, úgy döntött, hogy bekapcsol egy filmet. Az ébresztőt viszont beállította 23:59-re, hogy semmiképp se maradjon le a péntekről- szombatra váltásról. Az Álom. net-et tette be. Legutóbb nyáron, Jennával és Maddyvel látta a mamájuknál.
A film alig tartott a felénél, mikor megszólalt a telefon. Villámgyorsan felkapta, és az időzítőt figyelte...
00:00! A babonához híven kívánt valamit; természetesen azt, hogy a szombat remek, és emlékezetes legyen Aaron és az ő számára is.
Azzal a tudattal, hogy már szombat van, kikapcsolta a filmet és a gépet, aztán lefeküdt az ágyába. Ki kell pihennie magát, zombiként azért nem toppanhat be az „első randijára.” Bekapcsolt egy lassú és kellemes zenét, majd álomba merült.
***
Másnap reggel 9-kor kelt fel. Az első dolog, amit tett, az a facebookra lépés volt. Örömére írtak neki egy üzit: Aaron! És ahogy látta, a fiú fent is van.
így szólt az üzenet:
Szia! 
Akkor jó lesz a mai nap?
Sam üzenete:*
Akkor jó lesz a mai nap?
Sam üzenete:*
Hát persze
*8 perc múlva.*
Aaron üzenete:*
Oksa
És hánykor?
Sam üzenete:*
*8 perc múlva.*
Aaron üzenete:*
Oksa
És hánykor?
Sam üzenete:*
Neked mikor jó?:P
Aaron üzenete:*
2től 5ig szabad vok
Sam üzenete:*
Oksaa.. :))
Akk hányra menjek? Fél 3? ><
Aaron üzenete:*
Nekem ooké :DD
De tod hol lakok? xDD
Sam üzenete:*
ööö Azt nem><
Aaron üzenete:*
Sz.kend.
Gyere majd a buszmegbe
ott leszek én is :DD
Sam üzenete:*
okéés :DD
Akk lebeszélem gyors anyuékkaal. :PP
pill. ><
Samantha kisietett a nappaliba, ahol a szülei épp kávéztak. Kölyökkutya szemeket „vett fel,” és elkezdett aranyos, kisbaba mosollyal nézni anyukájára és apukájára.
-Anyaa, apaa.- kezdett bele.- Elmehetnék ma az egyik... barátomhoz?
-Kihez?- kérdezték.
-Hát,... Aaron Losmannak hívják. Szerintem nem ismeritek. De nagyon kedves és jó fej srác.- érvelt, csak hogy meggyőzze szüleit.
Anyja és apja összenézett. Elvégre már 14 éves a lányuk.
-És hol lakik?- kérdezte az anya.
-A közeli faluban.
-És... hogy akarsz eljutni a randira? Ki visz be?- tette fel a nem várt kérdést az apja.
Sam elpirult a „randi” szó hallatán. Érezte, hogy elvörösödik a feje, a tenyere is elkezdett izzadni.
-Ez nem randi...
-Ó, hát persze, hogy nem!- mosolyogtak a szülők.
-Na de akkor hogy akarsz eljutni? Busszal?
-Nem.. Igazából arra gondoltam, hogy bevisz egyikőtök.- vigyorgott-persze, ha csak ráértek fél 3-kor.
Egy ideig csönd uralta az előszobát, majd Ian letéve a kávés csészéjét, így felelt.
-Akkor majd én beviszlek.
Samantha arca felderült, és megölelte apját.
-Köszi!!! Na most megyek, majd ebédnél találkozunk.- viccelődött Sam, és bevágtatott a szobájába.
Aaron még mindig fent volt, így elmondhatta neki, a szülei válaszát. Természetesen a fiú is örült a hírnek, majd elkezdtek beszélgetni minden féléről. Jól elvoltak egészen délig, aztán mindkettejüknek mennie kellett az ebéd miatt.
Sam már szaladt is. Amikor meglátta mit fognak enni, a kedve még jobb lett. Gyümölcsleves és RÁNTOTT SAJT! Hamar le is ült az asztalhoz, és neki látott az evésnek. Úgy döntött, nem siet, hisz' van még kerek 2 órája.
Egy teljes kört haladt az óra mutatója, mire végzett a kajálással. Remek, már csak 60 perc, aztán go buszmegálló! Addig is, gondolta, kiválasztja a megfelelő ruhát.
Egy fekete csőnadrág, sötét csizma, lila póló és gyapjú felső, fekete kabát szürke „kukás sapival” keresztezve, ahogy szokták mondani a suliban. Remek, ez tökéletes lesz egy ilyen napra. Az idő is tökéletesnek ígérkezett, sehol egy felhő, a nap süt, és csak épphogy fújdogál a szél.
Rá nézett az órára 13:15. Hú, mindössze 45 perc van hátra az indulásig! Egyre izgatottabb lett, így inkább leült egyet rajzolgatni. Addig sem unatkozik.
„Zzz, zzz, zzz.” Rezgett a telefon. Gyorsan felvette, és megkönnyebbülve állapította meg, hogy Emily az.
-Szia, Aaron. Na, mi van Lenával?- hallatszott a vonal másik végéből.
-Hali... Semmi. Mi lenne?- válaszolt szárazon a fiú.
-Hát, jártok, nem?
-Dehogy! Mégis honnan vetted ezt?
-Nem azt mondtad még ezelőtt, hogy fogtok?- értetlenkedett Emily.
-Nem. Csak annyit mondtam, hogy lehet. De az nem jelent semmit. Különben is, mással találkozok ma, így nem érek rá vele foglalkozni.
-Értem...- hangzott az egyértelmű válasz – De kivel? Ugye nem AZZAL a lánnyal?
-Samanthával. Bajod van vele?
-Dehogyis, nincs! Csak őt most ismerted meg. Nem sieted el egy kicsit?- ez a kérdés inkább tűnt kicsit rosszindulatúnak, mint aggódónak. De ki tudja? Talán igaza van... -viharzott át a gondolat a fiú agyán.
-Nem sietek el semmit sem. Azért találkozom vele, hogy jobban meg ismerjük egymást. Aztán... Lesz ami lesz... De inkább most leteszem. Ki kell érnem a buszmegbe.
-De hiszen az ott van egy...
-SZIA!
-Csá...- mormogta a telefonba Emily, majd Aaron kinyomta.
13:37. Jól elszaladt az idő. Kikapott egy farmert és egy fekete DC- pólót a szekrényből, majd kikapcsolta a számítógépet. A konyhában még ivott egy dl kólát, és indult a buszmegállóba.
10 perc alatt kiért, de kicsit korán érkezett meg. Csakhogy ne unatkozzon, kisétált a foci pályára, hátha ott lesz néhány haverja. Mielőtt még azonban túlságosan is belemelegedett volna a játékba, az ébresztőt 14:20-ra tette. Elvégre Sam csak félkor jön, és 10 perc alatt simán visszaér a találkozó helyre.
Múlt az idő, percek teltek. Már vagy 5 rajzot elkészített, mikor Ian, az apja lépett be a szobájába, hogy készülődjön. Sam rögvest felpattant, át cserélte a ruháját, összeszedte a fontosnak ígérkező holmikat, beletette azokat egy válltáskába, és útnak is indultak.
Nem nagyon beszélgettek az autóban. Samantha az ablakon keresztül kémlelte a tájat. Egyre jobban közeledtek az úti célhoz, a szíve annál inkább vert.
Talán el-elbóbiskolt, mert mikor kinyitotta a szemét, a kocsi állt, és apukája arra várt, hogy szálljon ki a kocsiból. Nagy nehezen kikászálódott, elköszönt Iantól, aztán a buszmegállóhoz ment. Amikor teljesen oda ért, megpillantotta: Aaront.
Aaron üzenete:*
2től 5ig szabad vok
Sam üzenete:*
Oksaa.. :))
Akk hányra menjek? Fél 3? ><
Aaron üzenete:*
Nekem ooké :DD
De tod hol lakok? xDD
Sam üzenete:*
ööö
Azt nem><Aaron üzenete:*
Sz.kend.
Gyere majd a buszmegbe
ott leszek én is :DD
Sam üzenete:*
okéés :DD
Akk lebeszélem gyors anyuékkaal. :PP
pill. ><
Samantha kisietett a nappaliba, ahol a szülei épp kávéztak. Kölyökkutya szemeket „vett fel,” és elkezdett aranyos, kisbaba mosollyal nézni anyukájára és apukájára.
-Anyaa, apaa.- kezdett bele.- Elmehetnék ma az egyik... barátomhoz?
-Kihez?- kérdezték.
-Hát,... Aaron Losmannak hívják. Szerintem nem ismeritek. De nagyon kedves és jó fej srác.- érvelt, csak hogy meggyőzze szüleit.
Anyja és apja összenézett. Elvégre már 14 éves a lányuk.
-És hol lakik?- kérdezte az anya.
-A közeli faluban.
-És... hogy akarsz eljutni a randira? Ki visz be?- tette fel a nem várt kérdést az apja.
Sam elpirult a „randi” szó hallatán. Érezte, hogy elvörösödik a feje, a tenyere is elkezdett izzadni.
-Ez nem randi...
-Ó, hát persze, hogy nem!- mosolyogtak a szülők.
-Na de akkor hogy akarsz eljutni? Busszal?
-Nem.. Igazából arra gondoltam, hogy bevisz egyikőtök.- vigyorgott-persze, ha csak ráértek fél 3-kor.
Egy ideig csönd uralta az előszobát, majd Ian letéve a kávés csészéjét, így felelt.
-Akkor majd én beviszlek.
Samantha arca felderült, és megölelte apját.
-Köszi!!! Na most megyek, majd ebédnél találkozunk.- viccelődött Sam, és bevágtatott a szobájába.
Aaron még mindig fent volt, így elmondhatta neki, a szülei válaszát. Természetesen a fiú is örült a hírnek, majd elkezdtek beszélgetni minden féléről. Jól elvoltak egészen délig, aztán mindkettejüknek mennie kellett az ebéd miatt.
Sam már szaladt is. Amikor meglátta mit fognak enni, a kedve még jobb lett. Gyümölcsleves és RÁNTOTT SAJT! Hamar le is ült az asztalhoz, és neki látott az evésnek. Úgy döntött, nem siet, hisz' van még kerek 2 órája.
Egy teljes kört haladt az óra mutatója, mire végzett a kajálással. Remek, már csak 60 perc, aztán go buszmegálló! Addig is, gondolta, kiválasztja a megfelelő ruhát.
Egy fekete csőnadrág, sötét csizma, lila póló és gyapjú felső, fekete kabát szürke „kukás sapival” keresztezve, ahogy szokták mondani a suliban. Remek, ez tökéletes lesz egy ilyen napra. Az idő is tökéletesnek ígérkezett, sehol egy felhő, a nap süt, és csak épphogy fújdogál a szél.
Rá nézett az órára 13:15. Hú, mindössze 45 perc van hátra az indulásig! Egyre izgatottabb lett, így inkább leült egyet rajzolgatni. Addig sem unatkozik.
***
„Zzz, zzz, zzz.” Rezgett a telefon. Gyorsan felvette, és megkönnyebbülve állapította meg, hogy Emily az.
-Szia, Aaron. Na, mi van Lenával?- hallatszott a vonal másik végéből.
-Hali... Semmi. Mi lenne?- válaszolt szárazon a fiú.
-Hát, jártok, nem?
-Dehogy! Mégis honnan vetted ezt?
-Nem azt mondtad még ezelőtt, hogy fogtok?- értetlenkedett Emily.
-Nem. Csak annyit mondtam, hogy lehet. De az nem jelent semmit. Különben is, mással találkozok ma, így nem érek rá vele foglalkozni.
-Értem...- hangzott az egyértelmű válasz – De kivel? Ugye nem AZZAL a lánnyal?
-Samanthával. Bajod van vele?
-Dehogyis, nincs! Csak őt most ismerted meg. Nem sieted el egy kicsit?- ez a kérdés inkább tűnt kicsit rosszindulatúnak, mint aggódónak. De ki tudja? Talán igaza van... -viharzott át a gondolat a fiú agyán.
-Nem sietek el semmit sem. Azért találkozom vele, hogy jobban meg ismerjük egymást. Aztán... Lesz ami lesz... De inkább most leteszem. Ki kell érnem a buszmegbe.
-De hiszen az ott van egy...
-SZIA!
-Csá...- mormogta a telefonba Emily, majd Aaron kinyomta.
13:37. Jól elszaladt az idő. Kikapott egy farmert és egy fekete DC- pólót a szekrényből, majd kikapcsolta a számítógépet. A konyhában még ivott egy dl kólát, és indult a buszmegállóba.
10 perc alatt kiért, de kicsit korán érkezett meg. Csakhogy ne unatkozzon, kisétált a foci pályára, hátha ott lesz néhány haverja. Mielőtt még azonban túlságosan is belemelegedett volna a játékba, az ébresztőt 14:20-ra tette. Elvégre Sam csak félkor jön, és 10 perc alatt simán visszaér a találkozó helyre.
***
Múlt az idő, percek teltek. Már vagy 5 rajzot elkészített, mikor Ian, az apja lépett be a szobájába, hogy készülődjön. Sam rögvest felpattant, át cserélte a ruháját, összeszedte a fontosnak ígérkező holmikat, beletette azokat egy válltáskába, és útnak is indultak.
Nem nagyon beszélgettek az autóban. Samantha az ablakon keresztül kémlelte a tájat. Egyre jobban közeledtek az úti célhoz, a szíve annál inkább vert.
Talán el-elbóbiskolt, mert mikor kinyitotta a szemét, a kocsi állt, és apukája arra várt, hogy szálljon ki a kocsiból. Nagy nehezen kikászálódott, elköszönt Iantól, aztán a buszmegállóhoz ment. Amikor teljesen oda ért, megpillantotta: Aaront.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése