11. fejezet Irány a kórház

11. fejezet

Irány a kórház

Maddy a telefonja csörgésére ébredt szombat reggel. Szinte egész héten nem ment suliba a láza miatt. Megnézte ki hívja, és mikor meglátta, mosoly költözött a szájára. Sam volt az. Nem beszélt vele talán 6 napja, ami nagyon furcsa. Igaz, betegen nem ülhetett géphez.
- Hali –köszönt bele a telefonba.
- Na szia! –üdvözölte lelkesen Sam- Hallottam beteg vagy… Gondoltam felhívlak.
- Óó, köszi! … Valami érdekes hír?- érdeklődött, persze Aaronra értve.
Samantha habozott a válaszadással. Nem tudta, hogyan kezdjen bele, pedig Nellinek már mindent elmesélt. De számára nehéz volt erről beszélnie, még ha százszor kéne, akkor is… Fájt a szívének a hír…
- Hahó! Sam?- szólt 2 perc után Maddy a kagylóba, felhívva magára unokatestvére figyelmét.
- Ja, bocsi… Csak nem tudom, hogyan kezdjek bele…
- Magyarul…
- Na jól van ám!- mosolyodott el Sam, aztán kicsit komolyabb hanggal és ábrázattal folytatta- Aaron kórházba került…
- Hogy mi?- Maddy hangján hallatszott a meglepődöttség. Maga sem akart hinni a fülének –Hogyan?
Sam nagyot nyelt, mielőtt választ adott volna, és jól meggondolta mit is mondd.
- Elütötte egy autó…
- Csak viccelsz! Mesélj!


Samantha mindent elmondott töviről hegyire. Nagy csönd telepedett le közéjük, talán percekig szótlanul tartották a telefont. Aztán Maddy elmondta a véleményét; ugyanaz volt, mint Samé. Hihetetlen… Aztán felvetett unokatesójának egy ötletet: látogassa meg Aaront! Persze Sam azt válaszolta, hogy nem engednék meg neki a szülei, de Maddy akkor is biztatgatta, hogy azért kérdezzen rá. Egy próbát hisz’ meg ér…
Elköszöntek egymástól, majd Samantha lassan kisétált a nappaliba. Biankát találta ott, az édesanyját. Nagy levegőt vett, azután lassan oda lépett hozzá.
- Szia anya!
- Szia… Na?
- Azt szeretném kérdezni, hooogy…
Ismét habozott, aminek az lett a vége, hogy anyukája találgatott.


- Megint azzal a fiúval szeretnél találkozni?- kérdezte Bianka egy mosoly kíséretében.
- Hát… Olyasmi, de… Most a kórházban lenne a… „találkozó.”
Édesanyja szeme kikerekedett a meglepődöttségtől. Kórház? Rosszat sejtett, biztos történt valami azzal a fiúval. 
- Történt vele valami?
Sam ismét mindent elmesélt, és anyukája figyelmesen hallgatta. Amikor az autós részhez ért, nagyon észrevehető volt az arcán, hogy aggódik. 
- Szóval? Meglátogathatom? 
- Hát…- anyja kicsit gondolkodott. Egyedül nem szívesen engedte el a lányát a kórházba, így azt válaszolta, majd az egyik nővére elkíséri. 
Samantha fintorgott erre egy kicsit, aztán eszébe jutott, hogy legalább láthatja Aaront. Átölelte Biankát, aztán futott fel Jennához. Arra gondolt, őt veszi rá a „bébiszitterkedésre.” 10 percgyőzködés után sikerült is rávennie.
Sam úgy döntött, holnap mennek látogatóba, 13 óra körül.


/Másnap; vasárnap 12:55 /


Az ebédet már befejezték, Sam épp pakolt egy kis táskába. A telefonját tette bele, pár zsepit és headsetet. Mikor már mindennel végzett, Jenna szólt neki, hogy indulniuk kéne. 
Lassan ki is értek a buszmegállóba, még épp időben. Fel is szálltak a járműre, és célba vették a kórházat.