2. fejezet: Aaron, Adam, Chris és.. Emily..

2. fejezet

Aaron, Adam, Chris és..

Emily..

A hang Valerié és Maddyé volt. Szokásuk szerint vagy vihorásztak, vagy hangosan beszélgettek hülyeségekről. Az öltöző előtt álltak. Nagyon jóban voltak Sammal, pedig még csak 6.- ba jártak. Hogy miről beszéltek, azt Samantha nem tudta megállapítani, mert a két lány már is lerohanta
.-Na gyere gyorsan, meg mutatjuk ki Aaron.- vigyorogtak.
-Köszi, de MÁR nem kell.. -Maddy és Valerie összenézett, meglepett pillantással.
-Hogy hogy: Már?- kérdezte unokatesóját.
-Elmesélem, de kuss erről. Csak ti tudjátok, meg majd Nell. Na az úgy volt, hogy...
Tehát Sam csak mesélt, be sem állt a szája, szokásához híven, de hát mindenki így szerette. A két barátnő meg csak nagyokat mosolyogtak.
-Ez durva!
-És olyan aranyos volt!- álmodozott tovább Sam.
-Ki volt aranyos?- nevetett fel az épp oda érkező Nelli.
-Na, akkor kezdhetem előröl, pedig most fejeztem be.- felelt tettetett dühvel a fülig szerelmes lány.
Nelli is mosolygott végig, de ott nem bírta ki röhögés nélkül, amikor a fellökős rész volt. Meg aztán a dadogós jelenetnél is el-elkuncogta magát.
-Mennyi az idő?
-Fél nyolc.
-Már is?- lepődött meg Maddy- és még nem láttam Adamot...
-Hogy kicsodááát?- kiáltott fel Sam, mire egy csapat arra sétáló idegen néptáncos felfigyelt.-Ki az az Adam?
-Nem meséltem még?
-Nem képzeld, neem. Na, hadd halljam csak.- húzta széles mosolyra a száját Samantha.
-Háát röviden annyi, hogy amikor a néptáncosokkal mentünk Csehországba, ott ismertük meg. Aztán tök jó fej, meg... érted.
-Jah, majd mutasd ám meg ki az.- lökte oldalba unokatestvérét.Azzal besétáltak a tornaterembe, ahol már bent ült nagyrészt minden szereplő. Persze még azt csinálhattak, amit csak akartak.
Sam mindenhol Aaront kereste a tekintetével, de nem jutott sokra. A fiú nem volt sehol... Mind a négyen leültek az egyik padra, és beszélgettek. Hol Aaronról, Adamról vagy akármi másról. De a lényeg, hogy el voltak abban a rövidke kis 10 percben. Ugyanis valakik beléptek az ajtón.
3 fiú. Két középmagas szőke, az egyik szemüveges, és tőlük két fejjel nagyobb barnás fekete.
-Ott van Aaron.- suttogta Sam, miközben a középen álló fiúra sandított.- Ki a másik kettő?
-A másik szőkét Chris Pennykittlenek hívják, és az a magas pedig...- itt Maddy elpirult, és önkétlenül is elmosolyodott.
-..Adam.- fejezte be a mondatot Valerie.
-Basszus, hányadikas ez a gyerek?- ordított fel Nelli, mire a három fiú oda nézett. -Ő volt!- mutatott Samra mosolyogva.
-Héé! Anyukádat, nem is én voltam..- dugta ki a nyelvét a Svann lány.
-Maddy, na de most komolyan. Ez a gyerek hány éves?
-Hát, öö... Annyi, mint mi.- mondta és Valerievel együtt elkezdett nevetgélni.
-Csak ugratsz.
-A-a. Komolyan 12 éves. Majd Január 19-én lesz 13 éves, de nem mintha megjegyeztem volna.
-Ja, nem is, csak jobban tudod mikor született, mint hogy én mikor. -dugta ki a nyelvét Nelli.
-Az biztos, mert gőzöm sincs te mikor születtél. -vigyorgott Maddy, mire a többiek csak nevettek egy jót.
A szórakozást a csengő zavarta meg, mire mindenki a helyére ment. Az énekkar felállt a helyére, a néptáncosok és a későbbi szereplők (versmondók, angyalkák, stb..) pedig leültek a padra, vagy az éppen nekik kiosztott helyre. A tanárok is megérkeztek. Diana néni, szokásához híven, megint beénekelt az énekkarral valami bolondságos dalt. Aztán el is kezdték a próbát.

***

Az első háromnegyed óra énekléssel, versmondással, gyertyagyújtással és efféle dolgokkal zajlott le. Utána pedig jöttek a táncosok. Maddyék csoportja és az ötödikesek kezdtek egy közös tánccal. Utána pedig csak Valeriék. (Ő is nép táncol, persze Maddyvel egy csoportban.) Aztán jött két tánc az aprónéptől. Amikor annak a kettőnek vége lett, Samantha szeme kigúvadt a meglepetéstől. Maddyék együtt táncoltak Aaronékkal! Ennek részben örült, hisz' így ő is és unokatestvére is közelebb kerülhetett ahhoz, aki számára nagyon fontosnak számított. A rossz, hogy Lena is néptáncos volt, ami azt jelentette, biztos jóban van Aaronnal, elvégre ő mindig kavar a helyes srácokkal. Kész szánalom, hogy miket csinál!
Amikor befejezték a Zemplénit, így hívták a táncukat, egy közös következett, amiben... mindenki táncol! Samantha rettenetesen örült, elvégre közelebb kerülhetett a sráchoz. Az elején nem nagyon értette mit hogyan, de aztán belejött. Mikor ennek is vége lett, a nézők felé kellett fordulniuk, megfogni a mellettük álló kezét és elmondani egy kis idézet sort. Tök furán nézhet ki, hogy itt nép táncolnak az énekkarosok.. Hát, műsoron úgyis felveszik az egész előadást.Sam megnézte kiáll mellette, és nem hitt a szemének: Aaron! Úgy gondolta, menten helyben elájul, de nem került rá sor, mert a fiú megszólította.
-Helóka! -mosolygott, és elengedte a lány kezét, ahogy mindenki más is tette.
-Ööö.. Hali.- nyögte ki végül. Épp megkérdezte volna, hogy mennyi ideje táncol, de ekkor oda jött egy magas, szőke lány. Mikor Samra nézett felhúzta a szemöldökét.
-Szia Aaron, hát ő meg kicsoda?- kérdezte undokon.
-Csövi, Samanthának hívják. Sam, ő itt Emily.
-Szia.
-Ja, csá..- hadarta flegmán a lány. - Na, gyere!- noszogatta a fiút.
-Hova?
-Lenához!
Sam szíve kihagyott egy ütemet. Lenához? Hát persze... Egy ilyen undok csaj csak jóban lehet a Lena félékkel. Aaron bocsánatkérően elköszönt, és eltávozott. Sam pedig oda ment Nellihez.


-Na, mi az, Sam?- kérdezte Nelli kissé bánatos barátnőjét.
-Á, semmi... Csak valami Emily oda jött, amikor Aaronnal beszéltem, és elhívta. Na, kihez?
Nelli megvonta a vállát, hogy fogalma sincs.
-Lenához! Ki máshoz, ugye? Lefogadom már tisztára rámászott Aaronra... -mondta idegesen.
-Értem. Miért nem mész oda hozzájuk? 
-Ezt te sem gondoltad komolyan?!
Nelli levágott egy grimaszt. Elvégre igaza van. Samantha sosem volt jóban azzal a lánnyal. Csak a baj lenne ebből. 
Sam dühösen Emilyék felé vetett egy pillantást. Látszólag jól szórakoztak, egy lapáttal a tetejébe, csak hogy bosszantsák, Lena Aaron mellet ült! Nevetgéltek, és majdhogynem alig volt egy fél centi köztük. Ezek is egymásra vannak tapadva, mint a piócák! Ekkor valaki ismerős arcot pillantott meg. Magas, barna hajú lány, sötétbarna szem, kicsit barnásabb bőr. Jobban szemügyre vette: Grace! 
Jól emlékezett rá. Még az egyik nyáron apukájával mentek hozzájuk, és ott ismerkedtek össze. 
-Gyere!- szólt Nellinek.
-Hova?
-Bemutatok valakit.

Oda sétáltak a lányhoz. Először Grace nem nagyon ismerte fel, aztán eszébe jutott, és nagy mosoly kíséretében köszönt neki. Nellinek is bemutatkozott, és ezt fordítva is. Jól elbeszélgettek most a szünetben. 
-És ki ez az Emily? Már nem azért, de igen bunkó szerintem. Ha lehet, ne említsd, hogy ezt mondtam.- kuncogott Sam, mire Grace és Nelli is elmosolyodtak.
-Hát, nekem fogjuk rá jó barátnőm, de másokkal, ha úgy van, eléggé szemét. Veled miért volt az?- kérdezte.
-Nem tom.- vonta meg a vállát Samantha- De csak Aaronnal beszéltem, és...
-Aaronnal? Óóó..- vigyorgott Grace.
-Nem kell rosszra gondolni, blőőő!- nyújtogatta a nyelvét Sam- Csak dumáltunk, aztán az a lány oda jött, grimaszolt eléggé észrevehetően és elhívta Lenához.
-Ja, hát persze... Lenához. Kihez máshoz?- forgatta a szemét Nelli, Samet utánozva.
-Nem csoda. Össze akarják őket hozni. De erről psszt!
Sam lélegzete elakadt. Hát persze... Hogy nem jutott előbb eszébe! Ez rettenetes. Mi van ha Aaron igent mondd? Ennyit a szép napjáról. Találkozik egy helyes, jófej sráccal, aztán kiderül, hogy már szervezik neki az "esküvőt."
-Gyerekek, menjetek tízóraizni!- hallatszott a tanárnő hangja.
Mindenki meg indult. A néptáncosok az öltözőjükbe, mások az ebédlőbe vagy a táskájukat vették célba.
Sam és Nelli elköszönt Gracetől, és felmentek a szendvicsükért. Nem igazán volt étvágyuk, ezért úgy döntöttek, hogy vissza lemennek a tornaterembe. Hirtelen azonban feltűnt Naomi, az egyik barátnőjük.
-Sziasztok! Nelli, egy kicsit tudnál jönni?
-Ööö... Persze.-hangzott a bizonytalan válasz- Sam várj majd lent a teremben, sietek vissza. Addig Szia!
-Oks. Szia!
Remek! Ez a nap egyre jobb! Lena jól ismeri Aaront, Nellit "elrabolják" tőle, aztán Maddy nincs sehol. Pedig most jó lenne neki kiönteni a szívét. Elvégre, ő is jól ismerte a srácot, nem? Talán még... 
Épp be akart fordulni a terembe, amikor ismét majdnem fellökte valaki, csak a kezénél fogva most elkapták. Úristen! A.. Aaron volt az... Elengedte a fiú kezét, aki mosolygott.
-Megint itt és így futunk össze?- kérdezte.
-Ezek szerint.- válaszolt immáron bátrabban Sam.- Na, és... Meg tudtátok beszélni azt a "dolgot" Lenával és Emilyvel?- kérdezte undorral a két nevet ejtve.
-Igen, mondhatni... Figyu, nem lenne kedved együtt enni velem? Mármint... érted. Csakhogy ha már ennyiszer egymásba botlunk, ismerjük azért egymást.
-De, szívesen. Csak, szerintem egyedül tízóraizol, én meg majd csak ülök és beszélek, mert nem igazán vagyok éhes.- vigyorgott, mire a fiú elmosolyodott. 
Beültek a tornaterembe egy félre eső szivacsra, és beszélgettek. Sok mindent elárultak egymásnak saját magukról. Aaronról kiderült, hogy nagyon szeret gamelni, vagyis játszani a gépen. Na és még senki sem találta ki milyen színű szeme van. Erre Sam mondta, hogy szerinte zöldeskék. Aaron bólintott. Mondta, hogy imádja a Kárpátiát. Na, ilyen rockos stílusú lenne?
-Van msn-ed?-kérdezte Sam, mire meg is bánta a kérdést.
-Igen, van. Megadjam az email címem?
-Ööö..- Sam teljesen elpirult a kérdés miatt, de aztán alig észrevehetően bólintott. 
-Na akkor már te is add meg. -mosolygott a fiú.
Sam lediktálta neki, és utána azon gondolkozott, hogy a telefonszámát is elkérje-e. De nem korai az még?
-Milyen telefonod van?
-Fhú... Samsung. Neked?
-Sony Ericsson.
-Oké. Na, akkor már telószámot is diktálj nekem.- mosolygott Aaron.
Ez most komoly? Ha ez így megy, még a végén megfullad a boldogságtól! De nem mutathatja ki, különben még azt hiszi ez a srác, hogy tiszta hülye.
Elkérték egymás telefonszámát, aztán beszélgetésüket a beözönlő gyerek sereg megzavarta. Jött a tanár is, aki azt mondta, hogy még egyszer elpróbálják az egészet, utána mindenki mehet, haza, vagy éppen oda ahova mennie kell. 

Most kivételesen Samnak rövidnek tűnt a próba, és mivel a másik suliból jött táncosok már mentek is, gyorsan elköszönt Gracetől. Na meg persze Aarontól. 
Utána Nellivel együtt hazamentek, és mindketten leültek gép elé, hogy ott megbeszéljék az eseményeket.