5. fejezet :Ez furcsa…

5. fejezet

 Ez furcsa…

A szekrényben bent ülve Samantha elmondott mindent, már onnantól, hogy kik kötöttek ki mellette a körtánc végén. Már ez meglepte a többieket, hát még a többi… De Nellinek valami nem stimmelt, nagyon nem… Arra gondolt, hogy fel is hozza, viszont még várt, hátha másnak is eszébe jut. 
„Óóó!-k” hangzottak fel a lányok szájából, mikor azt a részt mesélte, hogy Aaronnak is tetszik. 
- Itt valami nem oké. – jelentette ki végül Nelli, mire a többiek kérdően néztek rá. Kicsit zavarba jött a rászegeződő tekintetek miatt, de folytatta- Ha bejössz Aaronnak, akkor miért hagyta, hogy Lena megcsókolja?

Felszisszentek mindannyian, Samet kivéve. Ez eszébe sem jutott. Eddig… Biztos van valami megfelelő magyarázat! Bízott a fiúban, esze ágában nem volt benne kételkedni, ezért a pártját fogta.
- Hát de.. Én bízok Aaronban… Tudjátok mit?- kérdezte. Nelli, Valerie és Maddy kíváncsian meredtek rá- Majd megkérdezem őt.

Nagy sóhaj hagyta el a többiek száját. Erre nem tudtak mit mondani. Még Valerie és Maddy sem, pedig ők azért jól ismerték a fiút. Elvégre volt is idejük rá. De nem értették ezt az egészet, nagyon nem… Miért hagyta, hogy Lena… Amikor Sam tetszik neki? Talán ő is bejön Aaronnak? Egyszerre két lány? 
Samantha emlékezni próbált, pontosan mit is mondott a srác:
„Én… Azt hiszem, ugyanezt érzem, csak… Még túl fiatal a „kapcsolatunk,” én semmit sem akarok elsietni. De nagyon szívesen találkoznék veled máskor is…”

Igen, pontosan ezt mondta. 
- Hát, akkor majd ezt szépen elrendezed vele. – kacsintott Maddy, majd kikászálódott a szekrényből. –Azt hiszem mennünk, kéne. Sam, akkor haza vigyünk?
- Aha, légy szíves… - felállt - Na sziasztok lányok!
- Sziasztok!- köszönt Nelli és Valerie, majd ők megkeresték a szüleiket.
Maddy és Sam most nem nagyon beszélgettek, inkább törekedtek arra, hogy megtalálják Maddy szüleit. Épp ebben a pillanatban ugrott be nekik, hogy még nem is beszélgettek velük. Már biztosan mindenhol őket keresik. /Szerencse, hogy Maddy még a tánc után átvette a ruhát./
Eközben Ella, Peter, Olívia mama és Luck papa Sam kereszt szülei és Maddy szülei, a két lány mamája és papája a 6. osztályban várakoztak. Nem tudták, hogy merre lehet a két lány. 
- Hol vannak ennyi ideig? – aggodalmaskodott magában Ella.
Épp elindult volna a lányok után, mikor feltűntek az ajtóban. Csak mosolyogtak, hogy „nem volt semmi gond sem, már itt vannak, az a lényeg.”
- Na, mehetünk?- kérdezték kórusban.
- Hát, egész idáig rátok vártunk, na de igen. Induljunk. – felelt egy kis mosoly kíséretében Ella.
Beszálltak az autóba. Sam akaratlanul is a parkolót kémlelte, bár tudta, hogy a fiú nincs ott. Talán mát otthon van, vagy hamarosan hazaér, de biztos, hogy az iskola környékét elhagyták.
Sam és Maddy beszélgetni szerettek volna az aznap eseményeiről, de féltek, hogy meghallják a többiek. A kormánynál Peter ült, az anyós ülésen Luck papa, középen Maddy, jobb oldalán Sam, bal oldalt Ella és Olívia mama. Igaz kicsit sokan ültek bent, de a lényeg, hogy elfértek.
Maddy azon gondolkozott, vajon Maria mamája és Charlie papája hol lehetnek. Haza mentek, vagy még a suliban vannak? Valószínűleg a testvére, Gabe is velük van. 
Samnak egészen máshol járt az esze. Vagy inkább máson. 
Aaron… Egyre csak a fiú arca tűnt fel lelki szemei előtt, ahogy Lena megcsókolja, és ahogy vele ül a pin- pong asztalon. Beszélgetnek… A fiú egyre csak közelít Sam felé, míg végül…
-Sam, itthon vagy! –rázta fel Maddy. 
-Ja! Oksa…- nagy nehezen kiszállt a kocsiból- Na, szia!- ölelte meg unokatesóját. – Jó legyél!
- Én? Inkább te! –dugta ki a nyelvét a lány majd visszaszállt az autóba- Hol van anya?- kérdezte az épp kocsiból kiszálló mamáját.
- Bement a kis Pepéért. – vagyis Maddy másik öccséért. Volt neki egy negyedikes, Gabe, és egy nagycsoportos ovis, Peter, az apjáról kapta a nevét, de csak Pepének szokták becézni.
Ella már meg is érkezett a kis fiúval, elköszöntek, majd hazamentek. Sam még egy kis időt el tudott tölteni Olívia mamájával és Luck papájával, majd ők is haza siettek busszal.

Úgy gondolta, elmegy zuhanyozni. Ezzel kész is volt pár perc alatt, majd a géphez ment. Bekapcsolta, és várt. Amíg nem jött be, elő vette a telefonját, és zenét kapcsolt. (Angel- A szívem érted repdes)
10 perc elteltével figyelt fel, hogy a számítógépe készen áll. Fellépett facebookra, és megnézte az értesítéseket. Sajnálatára Aaron még nem jelölt vissza, de legalább Bella elérhető chaten.
Ráírt.

  

Sam üzenete:* 
Sziaa. 
Mesélek valamit… ^^

Bella üzenete:*
Sziaa. :DD
Okéé. Am hova tűntél műsor után? xDD

Sam üzenete:*
Épp arról akarok meséélni, naa.. >.<xdd

Bella üzenete:*
Jah, oks.. xDD

Bellának is beszámolt mindenről. Hát, látszólag őt is lesokkolta ez az egész. Egy ideig nem írt semmit, majd végre.

Bella üzenete:*
Hát ez durvaa..  :DD
Összejöttök? ♥

Sam üzenete:*
Háth.. xdd Jó lenne, dee.. Nem nagyon hiszek benne.. ://

Bella üzenete:*
Naa!Ne legyél már ennyire kis hitűű. 
Meg lesz az a kapcsolat, nyugii. ;)) 

Sam üzenete:*
Jah..  Jó lennee. ><

Bella üzenete:*
Na, csak higgy benne. 
De most megyeek. sziaa . 

Sam üzenete:*
Ooks..  sztem én is…
sziaa  

Sam ránézett az órára 22:01. Ennyi ideig a gép előtt ült volna? Már épp ki akarta kapcsolni, amikor apukája lépett be a szobába.
-Kikapcs! - szólt rá.
- Épp azt csinálom. - felelte Sam, majd elhelyezkedett az ágyán. Apukája bólintott, majd kiment. 

Mivel a villanyt azt elfelejtette lekapcsolni, Samantha sétált oda. Utána fogta a telefont, világított vele az ágyig, majd szépen álomba merült.

*

Az ablakon át beszűrődő fény ébresztette fel Samet. Felkelt, hogy elpakoljon az iskola táskájába, de beugrott neki, hogy Szombat van. Egy sóhajjal kitávozott a szobájából,

és az első hang akiét meghallotta az apjáé volt. A nővére, Jenna már a tv előtt ült.
Valami gyagyaságot nézett, ahogy az apja szokta mondani. Másik nővére, Demi még valószínű aludt, mert nem látta sehol. Anyja épp a folyosón jött ki és mindenkinek 'jóreggelt' kívánt. 
Sam is leült a tv elé tesója mellé. De igazából nem is azt bámulta, hanem gondolkozott... gondolkozott..  és gondolkozott.. hogy min?      A tegnap estén.. Amikor Aaron azt mondta.: „Én… Azt hiszem, ugyanezt érzem, csak… Még túl fiatal a „kapcsolatunk,” én semmit sem akarok elsietni. De nagyon szívesen találkoznék veled máskor is…”

Itt mindig önkéntelenül  elmosolyodott és örült, egyben nem tudta, hogy most ezt komolyan mondta, vagy csak hogy ne bántsa meg. Azon is morfondírozott, amit Nelli mondott. De tényleg... ez a   kérdés visszatérő volt a fejében... „Miért hagyta, hogy Lena… Amikor én tetszek neki? Talán ő is bejön Aaronnak? Egyszerre két lány?” Ezt elég furának vélte. A nagy gondolkodást egy hang törte meg, egy hang, ami nem a családtagoké volt. Ez a hang azt jelentette, hogy ideje lenne enni. Tehát feltápászkodott és becammogott a konyhába.
A hűtőből elővette a tejes dobozt, levett magának egy csészét, majd lefőzte a kávéját. A szekrényből kenyeret halászott elő, és úgy ki centizte a szeleteket, hogy épp beférjen a pirítóba. 10 perc elteltével kész is lett a reggelije, így már startolt is az asztalhoz. Hamar behabzsolta, a tányért és a csészét pedig a mosogatóba helyezte.
A szobáját vette célba, a gépét benyomva. Míg teljesen bekapcsolt a masina, addig gyorsan átöltözött.
Természetesen facebookra lépett fel elsőként, és boldogan szemlélte, hogy Aaron visszajelölt neki! Hát persze, egyszerre a fiú adatlapját nézte meg. A képeit azonmód lájkolta és le is töltötte. Ez kicsit „mohó” dolog volt, elvégre még csak egy napja ismerték egymást. De mit érdekelte az őt? Örült, hogy egy ilyen srácot ismerhet meg, aki... épp fent van chaten!
A szíve elkezdett hevesebben verni, nem tudta mit csináljon. Rá írjon, ne írjon rá? Mégis mitévő legyen?!
Rengeteg kérdés gyülemlett fel benne, amit az szakított meg, hogy Aaron ráírt!

Aaron üzenete:*
Szia :)
Nah hogy vagy?

Teljesen le volt blokkolva, az ujjai remegve értek hozzá a billentyűkhöz, de azért egy 'sziát' le tudott írni. (Na persze többet is, ez csak egy költői kifejezés volt.)

Szamii üzenete:*
Sziaa. :))
Köszi, jól.. Na és tee?  :)

Aaron   üzenete:*
én is... :)
na és micsi?

Szamii üzenete:*

áh, csak fész :PP
tee.? :)

Aaron üzenete:*

ugyanaz
meg zene :DD

Szamii üzenete:*

azz jóó :P
Na, és … mikor érsz rá? Xdd

Aaron üzenete:*
:DD
Ennyire sietsz? :))

Szamii üzenete:*
dehogy.! Xdd
Csak mondom megkérdezeem. :PP

Aaron üzenete:*
:)
Hát, mit szólnál jövő hétvégéhez?

Sam felsikoltott volna örömében.

Szamii üzenete:*
nekeem nyolc :))

Aaron üzenete:*
ok
akk randi megbeszélve:)

Szamii üzenete:*

?? randi o.O

Aaron üzenete:*

csak vicceltem XD

Szamii üzenete:*
nah azéé. :PP

Aaron üzenete:*
nah én mek
szija :)

Szamii üzenete:*
ooks.. :PP
Sziaa :))

Sam kimondhatatlanul boldog volt. Talán a jövő héten lesz  élete legjobb hétvégéje, ami nem kétséges.

***

A nap többi része unalmasan telt el, folyton Aaron járt az eszében. Vagy zenét hallgatott, fellesett fészre, metinezett, esetleg olvasott.
Amikor ránézett az órára, 7 fele járt az idő. Gondolta, ismét meglesi, nincs-e fent Aaron. Sajnálatára a fiúnak se híre, se hamva. Úgy döntött, ki megy vacsorázni. Lassan ki ballagott, majd a hűtőben kezdett el kutakodni. Virsli és tea mellett döntött.
Úgy érezte, hogy napokon keresztül ült az asztalnál. A vacsorája ugyan már elfogyott, de egyre csak a semmibe bambult. És ezt Jenna szakította félbe.
-Huhúú! -hadonászott kezével húga szeme előtt- Bambula Gyula!
-Ne! Hagyjál már! -mordult fel Sam.
-Jól van, na! Nem kell egyszerre megsértődni.- mosolygott Jenna, majd egy teás csészével a kezében leült az asztalhoz.
A TV- t nézte, miközben az erdei gyümölcsös teáját iszogatta. Egy idő után azonban feltűnt neki Samantha szótlansága.
-Hát te?- tette fel a kérdést.
-Itt lakom.- válaszolt szárazon Sam.
-Nem úgy, hanem mi ez a bambulás?
-Ja, az semmi. -vont vállat, majd tányérját a pultra rakta.
Jenna egy ideig kérdőn nézett rá, majd újra belemerült a TV- be. Sam ezt kihasználva beballagott a szobájába. Elterült gyorsan az ágyon, és a telefonját kézbe kapta. Mit csináljon..?

Rá nézett ismét a vekkerre. 20:00... Hú, még csak egy óra telt el? Gondolta, rá néz fészre, hátha most mát fent van a fiú...
Megint nem járt sikerrel. És mi lenne, ha felhívná? Az eszét vesztve Aaron nevére léptetett, majd megnyomta a hívás gombot. Mire észbe kapott, a fiú felvette.

-Hahó! Sam?

-Ööö... -dadogta- Szia, Aaron.
-Szia. Mit szeretnél?- kérdezte hihetetlenül lágy hangon. Samantha azt hitte, menten elolvad.
-Hát, hogy nem-e jönnél fel facebookra.- nem kellett volna sok, hogy belesüljön a kérdésbe.
- Ööö… Most nem tudok, a bátyám a gép előtt ül. De ha szeretnél valamit kérdezni, akkor most nyugodtan. Ráérek…
-Hát,ööö… -Sam persze arról a dologról akart érdeklődni, amit Nelli mondott neki. Csak persze beszélni róla elég nehéz. –Arról az estéről szeretnék veled beszélni… Persze, ha te is hajlandó vagy róla, mert nem muszáj!

Aaron hangján hallani lehetett, hogy nincs sok kedve ehhez a témához.

- Gondolom arra vagy kíváncsi, miért hagytam, hogy Lena… Érted… És miért mondtam azt, hogy tetszel. Igaz?
- Hát, igen… De ne vedd tolakodásnak, légyszí.
- Nem veszem, elvégre igazad van. Szóval… Emily azt mondta nekem, hogy Lena és én… teljesen össze illünk. Persze én mindig hallgatok rá, mert nem egyszer köszönhettem meg neki dolgokat, ami később a hasznomra vált. Tehát Lena meg én… alakulófélben vagyunk.

Sam a levegőt visszatartva hallgatta Aaron beszédét. Nem tudta mit kéne mondania erre, elvégre szinte semmi köze ehhez az egészhez.

- De amikor meg ismertelek, minden meg változott bennem, nem akarok Lenával járni. Úgy hiszem, inkább előtte téged jobban meg tanullak ki ismerni… Na, azt hiszem el is mondtam az igazságot.
- Értem. Szóval akkor még mindig áll a jövő hétvége?- kérdezte félve.
- Jaj, hát persze!- mondta immár lelkesebben Aaron- Na de ha nem gond most le teszem, mennem kell vacsizni. Szia, jóéjt!
- Szia!- azzal Sam letette a kagylót, és ledőlt az ágyra. Csakis a fiúra gondolva álomba szenderült.