13. fejezet Hála az égnek!

13. fejezet

 Hála az égnek!

Jenna nagyon aggódott. Már ugyan kijutott az épületből, de sehol sem találta Samet és Aaront. Rossz érzés kerítette a hatalmába: „Mi van, ha bajuk esett? Vagy ha nem jutottak ki?” Ezekre gondolni sem akart, de rettegett. Mit csináljon? Nem mehet vissza! Túl veszélyes lenne... És talán biztonságban kijutottak. Nem tudhatta biztosan, elhatározta: ha 10 percen belül nem lel sehol sem rájuk, akkor vissza megy a kórházba! 
Gyorsan elkezdett futni, közben húga nevét kiabálva. De akárhol nézte, kereste őket, nyomukat sem lelte... Még az embereket is kérdezgette, nem-e láttak egy szőke 14 éves lányt és fiút, de akik válaszoltak is, „nemet” mondtak.
Letelt a 10 perc, húgának se híre, se hamva... Eljött az idő... Gyors léptekkel a kórház bejárata felé vette az irányt. Épp belépett volna, mikor egy hang szólalt meg mögüle:
-Hé! Gyere el onnan!
Egy tűzoltós ruhába öltözött nő volt az, mögötte pedig még több mentőssel. Látszott rajtuk, hogy izgulnak, elvégre hatalmas területet foglalt már el a tűz. A bejárati ajtónál is csak kis helyen lehetett bejutni, a többit elborították a lángok.
Jenna félre állt, utat hagyva a tűzoltóknak. Már nem volt szükség rá, hogy bemenjen, azok az emberek elfogják végezni a munkájukat.
-Kérem! A húgom és a barátja azt hiszem, még bent vannak!- szólt gyorsan oda kétségbeesetten az egyik embernek.
-Rendben, megkeressük őket!
-A harmadik emeletet is nézzék, kérem át!
A férfi bólintott, majd gyorsan belépett az épületbe. Nehéznek bizonyult a feladat, a lángok rettenetes nagyok voltak. Több mint 10 mentős oltotta a tüzet, a többiek bent ragadtak után kutattak. A második emeletre felvezető lépcsőt a tűz állta el, így gyorsan oda invitáltak két embert, hogy oltsák el az utat biztosítva. 5 percbe került, és a lépcsőn járás szabad is volt.
A második emeletet is eléggé felfalta a tűz, de korántsem annyira, mint az elsőt. 5-en fésülték át a kabinokat, a többi négy a harmadik emeletet címezte meg. Csakhogy a lépcsőt nem találták sehol! Leomlott... Ekkor gyorsan eszükbe jutott a lift.
Oda rohantak, de amikor kinyílt a kabin ajtó, nem akartak hinni a szemüknek: emberek kuporogtak ott egymáshoz nyomódva.
-Gyorsan, kifelé innen! -kiáltotta az egyik tűzoltós, mire a liftből kitolongtak az emberek. Örültek végre, hogy megjött a mentő csapat.
Négyen beléptek a kabinba, és a harmadik szintet vették célba.

*** 

Aaron nem látta a megmenekülés lehetőségét, és Sam még mindig nem volt eszméleténél. Csak reménykedni tudott, mást nem. Gondolt rá, hogy felkapja a lányt, és a lifttel elmenekülnek, de ahhoz át kellett volna ugrania egy két méteres tűzfal felett. És még a lépcső is leomlott... 
Nem értette, miért történnek vele sorozatban rossz dolgok. Először, amikor Sammal találkozott, a lány elég rendesen megrántotta a bokáját, járni is alig tudott. Aztán elütik őt, és kórházba kerül. Harmadszorra tűz üt ki az épületben, és még a lépcső is leomlik! És a ráadás: Sam elájul, és a liftet elzárják a lángok... Miért van ez?
Egyre csak gondolkodott, és a lángnyelvek is közelebb kerültek hozzájuk. Mindkét oldalról be vannak kerítve. Úgy látta, meg kell tennie, amit elhatározott. Tudta, hogy a lány nem hall, nem lát és nem érez semmit, de már eldöntötte!
A kezébe fogta Sam kezét. Érezte, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.
-Sam, van valami, amit el szerettem volna neked mondani... Igen, lehet, hogy elkéstem, de könnyebben veszek búcsút az élettől, ha... ezt elmondom.
Nagy levegőt vett, majd Samantha arcát fürkészte. Örült volna annak, ha felébred, de... ez nem következett be... még.
-Én... téged... szóval. Szeretlek Sam!Az utolsó mondatra behunyta a szemét, és még egy könnycseppet engedett útnak. Az első dolgot megtette. Egy volt hátra, ami sokkal nehezebbnek bizonyult...
Aztán kinyitva a szemét, újra a lányt nézte. Nyelt egy nagyot, és Samantha fölé hajolt. Arcát egyre jobban közelítette a lányéhoz, s mikor már csak 2 cm volt köztük, meg állt. Egy pillanatra minden kiszállt a fejéből, és elfelejtette, mit is akar tenni. Aztán minden egyszerre villant be, eszébe juttatva saját magának ígért szavát.
Már épp megcsókolta volna a lányt, amikor hirtelen kinyitotta szemét. Sam zavartan meredt a két szempárba, ami alig volt tőle 2 cm-re. Aaron is nagyon elvörösödött zavarában, de mégsem mozdult. Végül egy ajtó csukódás zavarta fel őket egymás szemléléséből, és gyorsan felültek.
Négy tűzoltó állt tőlük alig 15 méterre, és oltották a tüzet. Talán észre sem vették őket, mert nem néztek rájuk. Vagy csak nem értek rá erre.
Amikor egy kis részt szabaddá tettek, az egyik nő oda szaladt .
-Jól vagytok?- bólintottak- Gyertek, kiviszünk benneteket innen!
Nem tétováztak, követték a tűzoltóst. Hamar lejutottak a lifttel a második emeletre. Ott már nem volt akkora tűz, mint a harmadikon. Remekül végezték az emberek a munkájukat. A legalsó szinten még jobban állt a helyzet; épphogy egy-egy kicsi láng élt még, amit hamar el is oltottak.
Kijutva az ajtón megköszönték a segítséget. Még mindig zavarban voltak, de attól még nem álltak arrébb. Aaron megakarta kérdezni, azt hallotta- e Sam, amit mondott neki, de ekkor egy feléjük szaladó lányt vettek észre. Samantha fel is ismerte: Jenna!
- Jól vagytok?- kérdezte miközben kibontakozott húga öleléséből.
-I-igen.- felelték kórusban kipirult arccal.
Jenna elmosolyodott, majd szólt nekik, hogy kövessék.
-Hova megyünk?- kérdezte Sam.
-Meghívlak titeket egy kicsit fagyizni.- kacsintott a nővére.
Samantha és Aaron összenézett. Megvonták a vállukat, és követték a lányt. Közben persze mindketten ugyanarra gondoltak: ” És pont nem sikerült...”