4. fejezet: A műsor és a ...

 4. fejezet

A műsor és a ...

A szereplők már nagyon izgatottak voltak, pláne az énekkarosok és a versmondók. Elvégre ők kezdték az egészet.A nézők is izgatottan vártak, bár eléggé felhördültek, amikor 1-2-szer sípolt a mikrofon.Az eleje kicsit nehezen indult be a műsornak, aztán úgy pörgött le, mint a villám. Sam a végét akarta már igazán, amikor „együtt táncolhatott” Aaronnal. Talán ismét a fiú mellé kerül… Megfogják egymás kezét… Maga a mennyek országa.

***

… és meghajoltak a táncosok. Felhangzott a 8 „bimm - bamm”, és az egész szereplő brigád beállt a körtáncba. Ó, végre!
 „- El kell érnem, hogy pont mellé álljak.”- morfondírozott magában Samantha,  mire beindult a tánc. Körülbelül 5 percen át mentek, és végül… A  nézők felé fordultak, megfogták egy más kezét, elmondták az idézet sort, meghajoltak. Sam félt oldalra tekinteni, de valami ismerős érintést érzett a tenyerében. Pillangók kezdtek el repkedni a hasában. Erőt vett magán, megnézte ki áll a bal oldalán. Hát ez nem igaz! Lena… Hát, ez nem járt sikerrel. De talán jobb oldalon… És,.. ! Emily? Ez most csak vicc?! Lena mellé lesett, és nem volt képes hinni a szemének; Aaron állt mellette! Hát persze, hogy erre ment ki a játék! Mindenki elengedte a másik kezét, és ki özönlöttek a teremből a hátsó ajtón. Eredetileg az ebédlőbe kellett volna minden szereplőnek mennie, de… két személy ennek az ellentettjét csinálta. Lena és… 
Aaron? Ez nem lehet igaz!


Samen eluralkodott a féltékenység és a kíváncsiság.Muszáj volt neki a két fiatal után mennie, akik egyenest a tornaterem hátsó ajtaján keresztül a kazánház bejáratához siettek.

Úgy állt a fal mellé, hogy senki se láthassa meg, főleg ne Aaron és Lena… Beszélgettek…  Sajnos csak hangfoszlányok érkeztek el hozzá. Látszólag Lena szándékozott sok időt együtt tölteni a fiúval , viszont Aaron sem akart túl hamar távozni. Ez rosszul esett Samnek.

Már vagy 10 perce dumáltak, mikor Aaron el akart sétálni. Sam gyorsan visszahúzta a fejét, nehogy észrevegyék, azonban mikor visszanézett, nem volt képes hinni a szemének...

- Hol van már az a lány?- mászkált fel- alá Nelli Maddyt és Valeriet nyaggatva.
-Sam?- kérdezett vissza egyszerre a két lány, mire Nelli csak bólintott.
- Fogalmam sincs. De már nekem is feltűnt, hogy nincs meg. - vonogatta vállát a szőkés barna hajú lány.
-Ja, ahogy Lena és Aaron sincs.- válaszolt Maddy, mire mindannyian össze néztek. Ugyanarra gondoltak, meg kell találniuk Samanthát!
Gyors léptekkel lesiettek az ebédlőből, egyenest a tornaterembe. Már alig voltak páran, de se Samet, Lenát se Aaront nem látták. Mindenhol keresték őket, még a fiú öltözőbe is benéztek, ahol néhány srácot találtak alsógatyában.
Végül Valerienek az az ötlete támadt, hogy kint is nézzék meg őket. Első cél, a tornaterem hátsó ajtaja körüli terület…

***

Sam csak állt mereven. Lena az előbb… Aaront… meg… megcsókolta?! Érezte, hogy könny gyűlik a szemébe, és nem bírja ki sírás nélkül. Lassan elkezdtek folyni a könnyei. El akart szaladni, de nem bírt elmozdulni a helyéről. Egyre csak bámulta a két alakot, ami kezdett végre szét válni. Egyszer csak azon kapta magát, hogy Aaron és Lena feléje tart. Persze egy kedvesebb, míg a másik gonosz mosollyal az arcán.
Hirtelen rántást érzett a karján, így eltűnt a két fiatal elől.
-Mi történt? Miért tűntél el ennyi ideig?- Nelli, Maddy és Valerie voltak azok...


 Sam nem tudott megszólalni, pedig barátnői egyre csak nyaggatták, hogy mondja el, mi történt. Ugyan neki is állt volna, de mikor A fiú és A lány oda álltak melléjük, csak a földet bámulta. A szeme még mindig könnytől csillogott. Lena arcán egyre csak nőttön nőtt a ravasz mosoly. Boldog volt a tette miatt, elvégre szerette Aaront, de trófeául szolgált az is, hogy Sam ezt mind végig nézte. Rájött, hogy ő is belezúgott a fiúba.
- Mi történt? Mi a baja?- kérdezte nem titkolt aggódással a hangjában Aaron Valeriet és Maddyt.
- Épp te kérded?- indította a kissé nem kedves kérdést Nelli a srácnak, aki csak nagyot nézett. Bár Nellinek fogalma sem volt róla, hogy mi történhetett, de érezte, hogy Aaronnak köze van hozzá. 
- Ismerlek?
- Nem mindegy az?
Aaron csak megforgatta a szemeit, ahogy Nelli is. Lena viszont nem szólt egy szót sem, ami furcsa… úgy tűnt, élvezi a helyzetet. 
- Én azt hiszem, tudom mi a baja. - szólalt fel hirtelen.
Samantha megremegett. Pont ő neki nem kéne beleütnie az orrát ebbe a dologba, bár neki épphogy nagy szerepe van az egészben. Aaron kíváncsian nézett rá. Érdekelte a dolog. Viszont Maddy, Valerie és Nelli feszülten figyelt, míg Sam felkészült a futásra.
- Ami az előbb történt, a kazánház ajtaja előtt. 
- Miért? Mi történt?- érdeklődött Maddy.
- Hát, Aaron és én… megcsókoltuk egymást…- válaszolt a lány, nagy mosoly kíséretében.
Mindenki vészes nagy csalódottsággal nézett rá a fiúra, utána pedig Samra.
-Hát… - szólalt meg Aaron is- Félre értés ne essék, de Lena… Te csókoltál meg engem.
- Az igaz.- szisszent fel a lány- De te nem ellenkeztél. – vigyorgott.
- Hhh.. Tényleg… nem.
Aaron szomorúan lehajtotta a fejét. Igaza volt Lenának, hagyta, hogy megcsókolja. De csak ekkor villant be neki: ha Sam sír azért, ami történt, akkor az a lány… szereti őt. Azonnal Samanthára nézett, aki épp ugyanabban a pillanatban nézett Ő rá.
Sam nem bírta ezt a nézést tovább magán érezni, ezért nagy késztetést érzett, hogy elszaladjon. Nem is várt tovább, se szó, se beszéd, a parkba sietett.
Maddy utána akart szaladni, de mondták a többiek, hogy most nekik nem szabad beleavatkozniuk. 
- Igazán utána mehetnél. – lökte oldalba a fiút Nelli, aki a merengésből felébresztve megrázkódott. 
- Hogy én?- kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Szerintem meg hagyd a csudába!- mondta unottan Lena, és nyomott egy puszit Aaron arcára- Én most megyek haza. Már várnak a szüleim. Szia Aaron és lányok!
Azzal el is tűnt. A fiú csak egy másodpercig nézett utána, aztán azon kapta magát, hogy a három lány várakozón tekint rá.
- Mi az?
- Menj már utána. – kérlelte Maddy, majd Valerie és Nelli segítségével eltolták a parkig.
- Nekem már igazán mennem kéne! A táncosok…
- A táncosok majd szépen meg várnak!- mosolygott Nelli.- Ne merészeld itt hagyni! –fenyegette meg „komoly” ábrázattal a fiút, aki csak egy mosolyt adott válaszul.

Aaron erőt vett magán, és a ping- pong asztalon búslakodó lányhoz lépett. Először nem tudott mit szólni, aztán úgy döntött, ARRÓL a dologról kérdezi meg. Még nem ismerte olyan jól a lányt, de érezte, hogy benne remek barátra, sőt, talán többre is lelt.
-Khm.. Leülhetek?- kérdezte kicsit félénken az asztal szélére mutatva.
Sam csak bólintott. Nem hitte el, hogy a fiú utána jött. Bár, sejtette, hogy a barátnői kezei is benne vannak. De legalább is ül mellette, és Lenával…
- Szóval… Sam… Te tényleg többet látsz bennem… mint… egy szimpla… barát? –kertelt egy kicsit a fiú. Nem akart egyszerre bele vágni. Úgy gondolta, a lánynak is jobb lesz, ha kicsit lassabban közelít a lényeg felé, bár Sam tudta így is, mit szeretne újdonsült barátja.
- Hát… Ami azt illeti.. –kezdte már kevésbé könnyekkel küszködve- Maddy előre szólt, hogy én… hogy Te nekem.. megtetszel…
- Maddy? Ja! Hát, az unokatesód akkor elég előre látó. És kicsit hülye. –nevette el a végét. Sam is meg- meg ejtett egy mosolyt-, Na de most tényleg… Hogy érzel irántam?
- Én… Nem akarom elmondani. –makacsolta meg magát Samantha, és halvány vigyorral az arcán karba tette a kezét.
- Na, jól van. Utána én is elárulok valamit. Amit… még nem tud rajtam kívül senki sem. – csalafinta mosoly jelent meg Aaron arcán.
- Rendben - adta be a derekát a lány- Nekem az első pillanattól fogva megtetszettél, és nagyon kedvellek. Talán többet is érzek irántad… Úristen, nem hiszem el, hogy ezt én mondtam. – jelentette ki rá pár másodpercre, mire a fiú csak nevetett egyet.
- Hát, akkor most én jövök. – pirult el- Én… Azt hiszem, ugyanezt érzem, csak…- kicsi szünetet tartott- Még túl fiatal a „kapcsolatunk,” én semmit sem akarok elsietni. De nagyon szívesen találkoznék veled máskor is…

Sam fülig elpirult, a tenyere is elkezdett izzadni. Most mit válaszoljon erre?! De annyira boldog volt, hogy a fiúban is fellobbant egy kis szikra iránta.
- Hát, nekem jó bármikor… Azt hiszem.. Neked? –kérdezte a fiút.
- Nekem…
- AARON? MERRE VAGY? INDULUNK, GYERE! CSAK RÁD VÁRUNK MÁR! – hallatszott Chris és Adam hangja a tornaterem felől.
A fiú gyorsan leugrott a pin- pong asztalról, és futás közben vissza kiabált Samnek.
- Bármikor jó, én is úgy gondolom! Majd üzenek! SZIA!!!  


Samantha integetett neki, majd elkezdte a Holdat bámulni. Aaron arca rajzolódott ki benne. Boldog volt… Ki mondhatatlanul boldog volt…

Annyira belemerült saját gondolataiba, hogy észre sem vette barátnőit, mikor érkeztek oda mellé.
- Naaa? –mosolygott Maddy- Mesélsz nekünk?
- Ezt az estét sosem felejtem el… - mondta Sam boldogan- Gyertek, menjünk be. Aztán mindent szépen, sorjában elmondok…