Megelevenedett Tündérmese-11.fejezet

11. fejezet - Mi az igazság?

- Hát... igen. Miért, másért kellett volna jönnünk? – kérdezte Orsi, mintha tényleg semmi fontosabb nem lenne a világon, csak a Scrabble.- Nem, nem – mentegetőzött Sean. – Gyertek, csak gyorsan elpakolok. – Azzal el is rohant, és amíg a lányok az előszobában vetkőztek, ő gyorsan beszórta az ágyára a pár órája vásárolt, tucatnyi pletykalapot, amiről a csajok köszöntek vissza rá. Mire a lányok a konyhába értek, ő már vigyorogva jött ki, kezében a poros Scrabble-dobozzal. – Nos... Tudjátok, mikor játszottam én ezzel utoljára?- Igazából, van egy sejtésem – mondta Orsi kuncogva, amikor mutatóujját végig húzva a dobozon, évezredes porréteg alól felfedte a doboz élénk színeit. – Szerintem még az özönvíz előtt lehetett.- Kac-kac, nagyon vicces. Bár, ha jobban belegondolok... – nevetett Sean is. – Amúgy még a húgommal játszottunk vele, amikor kisebbek voltunk.- Hát, most itt az ideje, hogy újra kinyissuk a dobozt – mondta Eszti, és már hozta is a porrongyot, hogy elfogadható állapotba hozza a társasjáték fedelét.
Hosszú órákon keresztül a gondolataik a kirakható szavak körül forogtak, és ez volt az a tökéletes program, amit jelen pillanatban a legjobban élveztek is. Közben odakint sűrű felhők gyülekeztek az égen, és a szél is fújdogálni kezdett. - Ha most normális helyzetben lennénk, akkor simán azt mondanám, hogy menjünk sétálni – sóhajtott Orsi, majd húzott három betűt a többi közül. - Ó, ne is mondd. Imádom a vihar előtti időszakot, annyira békés, ám mégis olyan vészjósló – értett Eszti egyet barátnőjével, majd kirakott egy szót, és ő is húzott újabb betűket. Most Sean következett a játékban, de nagyon úgy tűnt, hogy egyetlen értelmes szót sem tud összehozni. - Lányok, én ezt unom – jelentette ki végül, majd az összes betűjét visszadobálta a többi közé. - Csak azért mondod, mert te állsz vesztésre – kuncogott Eszti, majd ő is eltette a betűit, és Orsi is így tett. - Na, akkor én ezt el is pakolom, ti pedig találjátok ki, hogy mit játsszunk! – vetette fel az ötletet a szőke lány, majd kezében a dobozzal, elindult Sean szobája felé. Már éppen indult volna ki a helyiségből, amikor meglátta az ágyra dobált magazinokat. Összeszedte őket, majd ismét kiindult a többiekhez. - Sean, nem is mondtad, hogy ilyeneket olvasol! – viccelődött Orsi, majd leült a földre, és egy pár újságot Eszti kezébe nyomott. – Mit szólnál hozzá, ha ezeket most felolvasnánk? – csillant fel a szeme a szőke lánynak, és már előre tudta, hogy jól fog szórakozni a különböző hazugságokon.


Kellan tényleg csak a szőkékre bukik?

Úgy tűnik, Kellan Lutz (25), a nagy nőcsábász hírében álló színész [Twilight saga; Emmett Cullen] már csak szőke lányokkal áll szóba. Múlt héten ugyan nem ezzel a lánnyal látták, de ő már csak ilyen. Úgy váltogatja a „barátnőit”, mint más ember a tiszta alsóneműt. Valószínűleg ez a lány sem lehet sokkal okosabb a többinél, ha még mindig bedőlnek neki, bár... Ki ne vágyna egy kis hírnévre, főleg azáltal, hogy bebújhatott egy ilyen szépfiú ágyába, nem igaz?Mi ebből a tanulság? Festesd platinára a hajad, turbózd fel a tested, és sétálj gyakran a Sohóban. Ha mázlid van, Kellan téged is észrevesz, és egy-két éjszakára téged is megtart... 

- Ne már, ezt kikérem magamnak... Az én hajam nem is festetett, hanem igazi. És a testem sem mű. Ráadásul diplomás vagyok! Ésésés... ágyába? – kezdett Orsi kiakadni, de Eszti lehűtötte.- Hé, nyugi. Ez csak egy ócska szennylap. Nem emlékszel? Ezen nevetnünk kell...- Jól van, csak kicsit sok volt elsőre. – Orsi nagy levegőt vett, és lassan lenyugodott.- Tessék, itt van egy másik. Ez például rólam szól.Eszti kezébe vette az egyiket a sok közül, majd olvasni kezdett:

A szerelmesek csillaga végleg leáldozott? 

Kristen teljesen összetört, amint meglátta a nem régi kedveséről, és egy ismeretlen fiatal lányról készült képeket. Kris már bosszút forral, és teljes erővel keresi azt a lányt, aki elvette tőle szerelmét. Az ifjú pár most mutatkozott nyilvánosság előtt először, de kapcsolatuk már hetek óta tart. „Rob teljesen megváltozott, mióta azzal a lánnyal mászkál. Jó hatással vannak egymásra!” – nyilatkozta egy bennfentes lapunknak. De ki lehet a titokzatos lány? Egyelőre nem tudunk róla semmi konkrét információval szolgálni, a hölgy minden valószínűség szerint csak látogatóban van ebben az országban, és nem lehet tudni, hogy meddig marad. Egyesek szerint, Robert azért választotta maga mellé pont ezt a lányt, mert hasonlít volt barátnőjére és munkatársára, Kristenre.

- Hát, ez valami eszméletlen... Hasonlítok rá? És hogy hetek óta együtt vagyunk? – kérdezte Eszti teljesen döbbenten, ám választ nem várt senkitől sem. - Na, látod, miért húztam fel magam rajta! Össze-vissza magyaráznak mindenfélét, anélkül, hogy lenne is valóságalapja. Komolyan mondom, ez felháborító – Orsi felhúzta magát a cikken, hiszen nagyon nem tetszett neki, hogy egy üresfejű plasztik bombázónak titulálták.Tovább keresgettek a cikkek között, mikor Eszti rábukkant egy igazi „gyöngyszemre”:

Az „idegenek” Pattinson és Lutz körül. 

Úgy tűnik, hogy a két fiatal, felkapott színésznek mindig sikerült kifognia a legjobb partnereket. Miután sikerült őket újdonsült párjukkal lencsevégre kapni, újságunk utánajárt, hogy kik is lehetnek ezek a lányok? Most minden titokra fény derül... Meg nem erősített forrás szerint, a szőke hajú lány, (aki Kellan mellett mutatkozott), egy országunkba érkezett fizikus kutatócsoport egyik tagja. Éppen valami tudományos útra jöttek ide, amikor is az ifjú lány bájaival teljesen elvarázsolta Kellant. Hiába, a szerelemnek semmi sem szabhat gátat... Robert kedveséről is van néhány információnk, amit a lány közvetlen környezetéből kaptunk. Pattinson barátnője egy nagyon befolyásos olasz családhoz tartozik, akiknek van egy-két zűrös ügylete a törvénnyel. Éppen egy „családi” kirándulás kereteiben jártak itt, amikor a két fiatal egymásba szeretett. A lány apja, már akkor kiszúrta magának Pattinsont, és megígérte neki, ha nem vigyáz egyetlen lányára, meggyűlik vele a baja. Olybá tűnik, hogy a szerelem tényleg vak.

- Hogy micsoda? Te, mint az olasz maffia egyik tagjának a lánya? – hüledezett Orsi, amint levonta a konklúziót az előző cikkből. - És Te, mint valami fizikus kutatócsoport tagja? – Esztinek már szinte a könnyei potyogtak a nevetéstől.- Istenem, mi lelte az újságírókat? Ennyi sületlenséget összehordani – mondta Orsi, amikoris egy olyan cikk akadt a kezébe, amitől igazán meglepődött. – Te... Eszti, ezt hallgasd meg. Azt hiszem, nem az a félelmetes, amikor mindent összehordanak rólad, hanem az, amikor pár óra alatt mindent megtudnak rólad. Figyelj – mondta, és elkezdte felolvasni.

A vámpírok importált barátnői

Kellan Lutz és Robert Pattinson, akiket vámpírszerepüknek köszönhetően mára már a tini lányok kedvenceként, és a tíz legszexibb férfi között tarthatunk számon, tegnap éjszaka London külvárosában, egy elhagyatott kis parkban mutatkoztak két fiatal, ám annál szemrevalóbb lánnyal. A lányok nem először mutatkoztak a hírességekkel, ugyanis készültek róluk képek szombat este egy Sohóbeli szórakozóhely előtt is.Nyomozásba kezdtünk, és lapzártánkig sikerült kiderítenünk, hogy a két hölgyemény nem idevalósi, sőt, még csak nem is országbeli. A fotós, aki a képeket készítette, felismerte néhány anyanyelven elejtett mondatfoszlányukat, melyből rájött, hogy ezek a lányok Magyarországról, vagy környékéről érkezhettek.A nevüket egyelőre nem sikerült kiderítenünk, de azt tudjuk, hogy nem régiben érkeztek országunkba.Egy biztos, lesz mit mesélniük otthon, ha ezek után egyáltalán haza akarnak majd menni. Hiszen még bármi megeshet...

- Azta... Ez kemény. – Eszti döbbenten hallgatta Orsit. – De... legalább igazat is írtak rólunk.- Na igen. De azért nem tudom eldönteni, hogy a maffia tag-kutató csoportos elmélet-e a rosszabb, vagy az a cikk, amelynek köze van az igazsághoz – tűnődött el Eszti egy pillanatig, amikor valaki csöngetett az ajtón. 

Odakint már javában tombolt a vihar, az esőcseppek vadul verték a párkányt, de ez most senkit sem zavart, hiszen tökéletesen illet a hangulatukhoz. A csengő ismételten megszólalt, ezzel Seant a felállásra kényszerítve. A lányok még mindig a nappaliban ültek, és bámultak az ajtó irányába, amit aztán Sean szélesre is tárt a fiúk előtt. Igen, megint Kellan és Rob állt az ajtóban, amit mondhatnánk megszokottnak is.- Ó, minő meglepetés! – Sean hangja cinikus volt. – Rég láttalak titeket. - Mi is örülünk a találkozásnak – válaszolta Kel ugyanolyan „kedvességgel.”- Gyertek be – morogta Sean, majd elállt az útból, így a lányok teljes rálátást kaptak a srácokra, akik tetőtől talpig vizesek voltak. A lányok szinte egyszerre álltak fel, és tették karba a kezüket, amin a fiúk jót mosolyogtak, de miután rájöttek, hogy ez most lehet, nem a humor pillanata, újra komoly ábrázatot öltöttek.- Nos? – kezdte Orsi. – Mit szeretnétek? Gondolom nem Seant jöttetek meglátogatni.- Valóban, nem a barátod érdekel minket, csak gondoltuk... – kezdte Kellan. – Gondoltuk, megpróbáljuk, hátha ide jöttetek, mert máshova most nem nagyon tudtatok volna észrevétlenül menni.- Honnan tudjátok, hogy hova mehetnénk mi Londonban? Nem lehetnek nekünk esetleg, mondjuk... barátaink? – kérdezte Eszti kissé durvábban a kelleténél, de nem foglalkozott vele.- Ó, igen. Barátotok van, azt látjuk – kezdte volna Rob Seanra célozva, mikor az említett személy is közbeszólt.- Figyelj, Orsi. Ez rám azt hiszem, nem tartozik, meg nem is nagyon érdekel, úgyhogy visszavonulok. Majd szóljatok, ha végeztetek.- Köszi, Sean – mosolygott rá Orsi, majd miután kattant Sean ajtaja, és bent feltűnően hangos zene kezdett szólni, figyelmét ismét a két ázott jómadárra fordította. – Nem tudom, miből gondoljátok, hogy bármi is van köztem és Sean között, de még ha lenne is... Azt hiszem, ahhoz se lenne sok közötök, nem igaz? – kérdezte, miközben leült a kanapéra, és intett a fiúknak, hogy ők is foglaljanak helyet.- Hát, csak... mert... – akadozott Kellan. – Itt laksz vele, meg minden.- Pontosan, meg minden. Nem tudtok semmit se, és már megint ugyanazt művelitek. Nem gondolkoztok, nem kérdeztek, csak elsőre ítélkeztek. – Orsi kezdte magát felhúzni. – Azért jöttem Londonba, mert Sean, aki egy régi jóbarátom, meghívott magához.- Ó... – Kellan csak ennyit tudott kinyögni. Erre abszolút nem számított. – Ez esetben... Sajnálom, én megint nem akartam túl korán véleményt mondani. - Mégis megtetted – Orsi egy picit lenyugodott, amint meghallotta Kel bocsánatkérését, ám még egy pici tüske mindig volt benne, és eszébe sem jutott megbocsátani. - Igen, mert már megint nem gondolkoztam, hanem csak cselekedtem – vallott színt Kellan, majd egy bizonytalan lépessel közelebb ment Orsihoz. Miután Eszti is végignézte a jelenetet, úgy döntött, hogy magukra hagyja őket, és lassan kisétált a konyhába, hogy főzzön egy jó erős kávét, hiszen az kimaradt a napirendből. Már otthonoson mozgott itt, tudta, hogy hová kellett nyúlni, ha kávét, cukrot, vagy bögrét keresett. 

Miközben a kávé készült, Eszti bámult kifelé az ablakon, és azt figyelte, amint az esőcseppek végigfolynak az ablakon, majd útjuk végéhez érve elvesznek a semmiben. Eszébe jutott Dávid, és az, hogy milyen régen nem beszélt már a fiúval... Elhatározta magában, hogyha lesz egy nyugodt perce, rögtön felhívja a fiút, és részletes élménybeszámolót ad neki.A nappaliból nevetgélés hallatszott, amiből arra következtetett, hogy Orsiéknak sikerült megbeszélni a problémát, és már kitűnően szórakoznak. - Nekem is csinálsz? – kérdezte egy hang az ajtó irányából, ezzel kirángatva Esztit a merengéséből. Hátrafordult, és meglátta az ajtónak támaszkodó Robot. A haja kócos volt, tincsei vadul meredeztek mindenfelé, és mosolyra húzódtak ajkai. Eddig Eszti nem értette, hogy mit esznek rajta a lányok, de most minden kezdett világossá válni számára. - Persze – válaszolta a lány, majd elővett egy másik bögrét is, amit megtöltött kávéval. Letette az asztalra, majd elővette a cukrot, és két kanállal a sajátjába tett belőle, majd azt is Rob kávéja mellé tette. - Köszönöm – Rob hangja nem volt több puszta suttogásnál. Eszti leült az asztalhoz, és lassan kortyolgatni kezdte a gőzölgő feketét. - Szóval... – kezdte Rob bizonytalanul, mire Eszti kíváncsian ráemelte sötét szemeit. – Te is itt laksz?Hát, ez elég béna kezdés – gondolta Eszti, de azért készségesen válaszolt, ha már volt annyi Robertben, hogy kijöjjön hozzá beszélgetni.- Nem, én a nagybátyámnál lakok, pár utcával odébb. Csak Orsi miatt vagyok itt.- Régóta jó barátnők lehettek...- Igazából... a repülőn idefelé találkoztunk először – mosolyodott el a lány, főleg ahogy emlékezetébe kúsztak a képek az első találkozásukról Orsival.- Hú, pedig egész jól kijöttök. Nem gondolnám, úgy értem... Én nem tudnék valakihez ilyen közel kerülni, ilyen rövid idő alatt.- Ki gondolta volna? – húzta el Eszti a száját. – Ez valahogy feltűnt... Jó persze, valahol megértem – folytatta, amikor látta, hogy Rob közbe akar szólni. – De nem muszáj már tényleg első pillantásra elkönyvelni valakiről, hogy jó, vagy rossz. Nem minden fekete és fehér. A legtöbb leginkább a szürke, és...- Oké, oké, ne folytasd! – tette előre Rob a kezeit, védekezésképpen. – Azt hiszem, ezt már párszor végighallgathattuk tőletek.- De úgy tűnik, még mindig nem sikerült belevernünk a fejetekbe. – Eszti ezt már nevetve mondta, főleg amikor meglátta Rob elhúzott száját, és gyermeki arckifejezését, mely leginkább egy megszidott kisfiúéra hajazott. Ekkor lépett be Orsi is a konyhába, Kellannel a nyomában.- Mi a téma, fiatalok?

Megelevenedett Tündérmese-10.fejezet

10. fejezet - Reflektorfényben

A lányok már kezdték furán venni, hogy idegenek bámulják meg őket, pedig még a hatalmas táskájuk is otthon maradt. Egyesek úgy néztek rájuk, mint egy véres rongyra, mások elégedett pillantásokat küldtek feléjük, amit ők nagyon nem tudtak mire vélni. A Red Rosesba érve a lányok rögtön elfoglalták az asztalukat, és trécselni kezdtek. Az időjárás volt az aktuális téma, hiszen a fiúkkal töltött tegnapi napot már eleget elemezték. De viszont feltűnt nekik, hogy itt is feltűnően mindenki őket nézi. Orsi már azon gondolkodott, hogy leszólít egy bámuló idegent, hogy mit talál rajtuk ennyire szépnek. Végül ezt az ötletet elvetették, és megegyeztek abban, hogy nézni szabad, azzal nem ártanak nekik. Lassan befutott Ben is, akinek ugyanolyan sejtelmes vigyor ült az arcán, mint az emberek nyolcvan százalékának. - Ben, elmondanád, hogy mi a frász van itt? – kérdezte Orsi, miután kiment az asztalukhoz, felvette a rendelésüket, de a vigyor csak nem akart szűnni ábrázatáról.- Jaj, lányok. Nem ti vagytok a színészek, hanem ők. Nektek nem áll jól... – kezdte poénosan Ben, de mikor rájött, hogy a lányok tényleg nem tudnak semmiről, gyorsan elszaladt. Amikor két perc múlva visszatért, legalább hat, heti pletykamagazin aznapi számát dobta le a csajok elé az asztalra, amitől ők szabályosan lesápadtak.- Ó, te jó ég – Eszti hirtelen azt sem tudta, melyiket nézze, de Orsi is hasonlóan érezte magát. – Szóval ezt akarhatta elmondani reggel. – Orsi egyből rájött, hogy Eszti Kellanre céloz.- Valószínűleg – mondta, majd kezébe vette a legfelső lapot, melynek címlapján az ő egészalakos képe virított, mellette pedig egy, amint épp Kellan segít neki beszállni az autóba, alatta pedig Eszti, ahogy Rob kisegíti a hintából. Az alatta levő lapokon is a tegnapi napjukat megörökítő képek sorakoztak, de a lányok nem értették, hogy nem vehették észre a fotóst.- Basszus! – kiáltott fel hirtelen Orsi, és a homlokára csapott. – Én tudom hol volt – jött rá, amikor meglátott magáról egy közeli képet szemből, mely akkor készülhetett, amikor a zajt hallotta a bokorból, és odafordult. Eszti kérdő tekintetére elmesélte a rövidke, ám most már annál fontosabb mozzanatot.- Ezt nem hiszem el – szörnyülködött továbbra is Eszti. – Viszont azt hiszem a mai napi sétánknak lőttek – bökött fejével az ablak felé, ahol legalább tízen bámultak befelé. – Ben, azt hiszem a kávé lemondva. Ja, és hívnál nekünk egy taxit a hátsó kijárathoz?- Persze, rohanok! – Azzal el is tűnt, a lányok meg gyorsan összeszedték magukat, és utána indultak.
Miután megérkezett a taxi, a lányok gyorsan beszálltak, majd bemondták Eszti címét. Orsi rögtön a telefonja után nyúlt, és tárcsázta Kellan számát, aki persze, nem vette fel a telefont. - Hát, ezt komolyan mondom, nem hiszem el – mérgelődött, majd bedobta a készüléket a táskájába. - Na, én is megpróbálom – bátorodott fel Eszti, majd tárcsázta is Rob számát, aki kinyomta a telefont. - Hogy merte? – kérdezte teljesen döbbenten Eszti, mire megcsörrent a telefonja, és Rob száma villogott a kijelzőn. - Hello! – szólt bele indulatosan. – Azt hiszem, beszélnünk kéne! - Akkor ti is láttátok a fotókat... – Rob szinte morgott a telefonba. - Hé, ez nem a mi hibánk! Szerinted, így reagálnék, ha... – Aztán Eszti megértette, hogy a fiú miért viselkedik úgy vele. – Szóval, te azt hiszed, hogy az egész szándékos volt! Mit gondolsz te, hogy lefotóztatjuk magunkat veletek, csak azért, hogy híresek legyünk? Komolyan mondom sértő, hogy ilyet feltételezel... – Eszti teljesen ki volt bukva. – Azt hiszed, hogy az egész világ a lábaid előtt hever, és mindenkivel úgy bánhatsz, mint a játékszereddel... Tudod mit? Nem is csodálkozom azon, hogy nincs egy normális barátod sem... Nincs az az ember, aki el tudna viselni! – visította, majd kinyomta a telefont, kikapcsolta, és a táskájába rejtette. Nagyon nem szerette, ha valaki így ítéli meg, és pláne nem alaptalanul. - Ajaj – Orsi csak ennyit tudott kinyögni, mert megcsörrent a telefonja. Kellan volt. – Szerinted felvegyem?- Tökmindegy. Bunkó az összes – vágta be a durcát Eszti, majd Orsi – jobbik énjére hallgatva – megnyomta a zöld gombot.- Tessék?- Az előbb veletek beszélt Rob? – kérdezte Kel kétkedve.- Igen, miért?- Mert azóta is úgy áll ott, ahogy otthagytam. A telefon a fülénél, és csak bámul maga elé, mint valami szenilis idióta, aki elfelejtette, hogy létezik. – Ezen Orsinak nevetnie kellett, de megpróbálta visszafojtani, és inkább a tárgyra térni.- Figyelj, Rob nem volt épp kedves...- Tudom, hogy mit mondott! – vágott közbe Kel. – De megérthetnél minket is...- Szóval te is azt hiszed, hogy mi voltunk? Ezt nem hiszem el...- Nem teljesen, de... – De Orsi megint nem hagyta neki végigmondani.- Figyelj, akkor vegyük úgy, hogy nem is találkoztunk. Nektek úgyis mindennapos, hogy valaki pletykál rólatok, mi meg majd megoldjuk valahogy. Na csáó! – Azzal ő is kinyomta, és ki is kapcsolta a telefont.- Úgy látszik, tényleg bunkók. Tegnap csak volt rajtuk egy kis cukormáz, de attól még ugyanolyanok.- Igen, ugyanolyanok – kontrázott Eszti is, majd a taxi lassított, a lányok pedig fizettek, és már indultak is befelé. 
Amint beértek, Eszti már a mentőakción törte a fejét. Bekapcsolta a gépét, rácsatlakoztatta a házimozira, és már üvölttette is sorra a kedvenc számaikat. - Ez kell most nekünk! – értett egyet Orsi is. - Bizony, nem kell nekünk szomorkodni két olyan félnótás miatt! – üvöltötte, hiszen a hangzavarban nem igazán lehetett hallani a másik szavát. Eszti a hűtőhöz sasszézott – ugyanis időközben táncolni is elkezdtek -, majd kivett belőle egy hatalmas doboz csoki fagyit, meg két kanalat. A lányok leültek az asztalhoz, majd hozzáláttak a jeges finomság eltüntetésének. Aztán, egy nem várt pillanatban felcsendült a Wherever You Will Go, mire felpattantak az asztaltól, és őrült módón kezdtek el ugrándozni a szobában. Kívülről nézve, elég érdekesen hatott a látvány, viszont ők ketten annál inkább élvezték. Miután vége lett a számnak, lerogytak a szőnyegre, és csak bámulták a plafont. - Hé – kezdte Orsi – nem is érdekelnek minket! Különben is, mit vártunk két felkapott sztárocskától? Nyár végén úgyis hazamegyünk, ők meg itt maradnak, szóval értelme sem lett volna, ha esetleg... Meg gondolj már bele... Milyen lett volna az élet mellettük? Attól rettegni, hogy mikor vernek meg a tini lányok, meg hogy hány fotó készül rólunk akaratlanul? Ez a világ nem nekünk való. És különben is... Ott van Sean és Dávid! Velük kell törődnünk. - Teljesen igazad van. De azért, jó volt elhinni, hogy ők mások – értett egyet barátnőjével Eszti. - Hát igen... Jó volt...

* * * * *

Eközben Sean lakásánál csöngettek. Nem tudta ki lehet, de aztán egyből a lányok jutottak eszébe.- Jövök már! – igyekezett ajtót nyitni, de közben halkabban motyogott. – Jaj, Orsi, egyszer a fejedet fogod elhagyni, nem a kulcsodat... – De nem fejezte be, mert az ajtó előtt nem két törékeny lányzó állt, hanem egy magas vékony, meg egy eléggé megtermett srác, csuklyával a fejükön. Sean első pillantásra halálra rémül; az ipsék teljesen ügy néztek ki, mintha valamiféle banda behajtói, vagy halálosztói lennének. De akkor lehúzták fejükről a kapucnit, és Seannak derengeni kezdett ideges ábrázatuk valahonnan.- Hé, ti nagyon ismerősek vagytok nekem – kezdte, de a nagydarab közbevágott.- Figyelj, itt lakik...- Jaj, veletek beszéltem tagnap telefonon. Akik nem tudtátok Orsi, meg Eszti nevét – kezdett Sean nevetni, de amint rájött, hogy kik ők, és mit is akarhatnak itt, a félténység szikrája lobbant fel benne. – Miért jöttetek? – kérdezte keményebben, és már egy csepp jókedv sem volt a hangjában.- Hát, a lányokat keresnénk. Kicsit összevesztünk velük, de... Ez nem is a te dolgod. Itt vannak?- Most nincsenek. Azt hiszem, Esztinél vannak. Ő nem lakik itt, csak Orsi. Úgyhogy, ha most megbocsátotok... – csukta volna be az ajtót, de Kel nem engedte.- Figyelj, beszélnünk kellene velük... - Miért fontos ennyire? – kérdezett vissza hirtelen Sean. Nem akart balhét, de a féltékenység az nagy úr... - Nem is értem, hogy miért mondom el neked... Te nem olvasol újságot? – tette fel a kérdést idegesen Kellan. - Nem – válaszolta röviden Sean. - Akkor most az egyszer tedd meg, és áruld el nekünk, hogy hol lakik Esther. - Már miért tenném? – Sean még mindig ellenkezett. Valamiért nagyon nem volt szimpatikus neki a két srác. Talán, csak nem szerette a konkurenciát, ahogy senki sem. - Mert szépen megkérlek rá? – harsogta Kellan, egyáltalán nem „szépen”. Már neki is elege volt ebből az egész kalamajkából, és szerette volna letisztázni az ügyet a lányokkal. - Na, még ha olyan szépen kérnéd, akkor sem mondanám meg, ugyanis nem tudom! – Sean is legalább annyira indulatos volt, mint Kellan. - Tök mindegy. Idáig is csak miattad csináltam, mert neked ugye nagyon bejöttek a lányok. De látod, hogy mi van! Ennyire nem érdekeljük őket, akkor meg miért csináljuk ezt tovább? – Robot majd’ szétvetette az ideg, látszott rajta, hogy nagyon nincs jó lelkiállapotban. - Már megint nem tudom, hogy miről beszélsz... Most ne mondd nekem azt, hogy te nem élvezted legalább annyira a társaságukat, mint én! És most pedig megkeressük őket, mert tényleg nem volt szép, hogy jogtalanul vádoltuk meg őket – osztotta le Kellan végül Robot, majd visszamentek az autóhoz, és céltalanul kocsikázni kezdtek a városban. - Haver – csillant fel Kellan szeme, majd magyarázni kezdett. – A lányok ismerik a pincérsrácot a Rosesból! Lehetséges, hogy ő tudja, hol laknak! Vagy esetleg megadhatja a zenészcsóka számát, mert ugye említette, hogy ott szoktak fellépni, és Ő lehet, hogy tudja, hol lakik Esther!
Egész ebédszünetben a telefonszámok után nyomoztak, beszéltek Bennel, Pete-tel, de egyik sem tudta, hogy hol is lakhat Eszti.- Én csak annyit tudok, hogy a nagybátyjánál lakik, de, hogy az hol is van... Arról nincs semmi információm – mondta Ben, majd ment is tovább dolgozni.A fiúknak is vissza kellett menniük a forgatásra, de Kellan addig erősködött, míg Rob is beleegyezett, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, megkeresik a lányokat, és bocsánatot kérnek tőlük... megint.

* * * * *

A lányok addig buliztak otthon, amíg az idős szomszéd át nem dörömbölt hozzájuk, hogy már jó lenne, ha abbahagynák a ramazurit, mert nem tudnak pihenni. Lejjebb vették a hangerőt, de nem tudták mit is csinálhatnának. Csak unatkoztak otthon az üres lakásban, és a lábukat sem tehették ki az utcára, mert alig fél nap alatt majdnem egész London megismerte az arcukat, és nem lenne nekik szerencsés a rajongók szeme elé kerülni.- Te, figyu... – kezdte Orsi. – Mit szólnál, ha kapucnit, meg napszemcsit húznánk, hívnánk egy taxit, és visszamennénk délutánra Seanhoz? Legalább nem lennénk egyedül, és mondjuk, főzhetnénk neki... vagy bármi, de én már szétunom az agyamat. Ezeknek a hülye fotóknak is pont ma kellett megjelenni, mikor ma sétálni akartunk...- Oké, én benne vagyok. Menjünk vissza hozzátok. Mit szólnál egy kis Scrabble-höz? – dobta fel a labdát Eszti. – Otthon mindig azt játszunk, amikor szakad az eső, és nem tehetjük ki a lábunkat a házból. Nem valami izgi játék, de legalább elmegy vele az idő...- Jó lesz! Bármit, csak már történjen valami. Na, akkor csuklyákat fel, és irány az öngyilkossági kísérlet a taxiig.
Kapucnival a fejükön, elbújva a hatalmas szemüveg mögött, teljesen úgy érezték magukat, mint a szökevények. Nem vallották be még maguknak sem, de azért titkon egy kicsit élvezték a kialakult helyzetet. Tetszett nekik a felfordulás, de persze ez nem azt jelenti, hogy szerették volna ezt az életük hátralévő részében is csinálni. Egyszer ezt is ki kell próbálni, ami meg is történt, és köszönik szépen, többet nem kérnek a felhajtásból. Orsi elővette telefonját, majd hívott is egy taxit. Amikor a hívás megszakadt, a lány észrevette, hogy időközben jött egy üzenete. Kerestünk, de a fiúd nem árulta el, hol vagytok... Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki küldte. Orsi már kapcsolta is volna ki a telefont, de az abban a pillanatban megcsörrent. - Igen? – szólt bele a lány. - Na végre, már azt hittem, sosem kapcsolod be a telefont. - Igazából, most sem kapcsoltam be, csak a rögzítőmmel beszélsz. – Nem az volt a szándéka, hogy poénkodjon, de ezt nem lehetett kihagyni. - Hát, jogos. Tényleg... Ezt nem lehetne élőben megbeszélni? - Nem, nem hiszem. Figyelj, azt hiszem, hogy amit kell, azt mi már megbeszéltünk. Elmondtuk a véleményünket, és ti is a tiéteket. Itt a vége. - Itt a taxi – suttogta Eszti, de pechére, Kellan meghallotta. - Mentek valahová? - Igen. – Csak röviden, és lényegre törően.- És esetleg szabad megtudnom, hogy hova? – érdeklődött Kellan, bár már előre sejtette a nemleges választ.- Hogyne. – Kellan meglepődött, és reménykedve várta, hogy végre megtudhatja, hol is vannak Orsiék, de csalódnia kellett. – El innen.- Köszi, most aztán sokkal okosabb lettem.- Nincs mit, na, de ha nem haragszol meg, én most leraklak. Puszi! – Kinyomta, meg sem várva, a srác mit felel.
- Mit akart? – kérdezte Eszti.- Találkozni...- Ki gondolta volna...- És írt egy elég érdekes sms-t. Azt írta, hogy „Kerestünk, de a fiúd nem árulta el, hol vagytok...”. Ez poén, mert nincs is fiúm, hacsak nem... Te jó ég... – Esztinek is leesett, és már hangosan nevetett.- Te, ezek ott jártak Seannál – nyögte ki Eszti nagy nehezen. – És azt hiszik, hogy a fiúd. Bár, nem járnak messze a valóságtól, de... Csak én érzek ki egy kis félténységet ebből a szövegből? – És tovább nevetett.- Jézusom. Figyelj, tegyünk úgy, mintha nem tudnánk róla. És majd Sean elmondja, ha akarja. Kíváncsi vagyok az ő verziójára.- Ahogy érzed.- Megérkeztünk, kisasszonyok – szólt közbe a taxisofőr. A lányok rendezték a számlát, gyorsan kipattantak az autóból, és fél perccel később már az ajtót nyitották Seannál.
- Jézusom, a frászt hoztátok rám – szaladt eléjük Sean, aki azt hitte visszajöttek az iménti látogatói, csak esetleg egy kis erősítést is hoztak magukkal. – Mi járatban, lányok?- Semmi különös, csak gondoltuk megkérdezünk, nincs-e kedved Scrabble-özni. Láttam a szekrényed tetején, a társasjátékok között... – kezdte Eszti.- Ti most komolyan ezért jöttetek? – Sean álla a padlót verdeste.

Megelevenedett Tündérmese-9.fejezet

9. fejezet - Egy szokványos, átlagos vasárnap délután

- Hello! – Pete teljesen kivetkőzött magából, már nem az a kedves fiú volt, akivel tegnap olyan jól szórakoztak, és aki Esztinek csapta a szelet. Teljesen olyan volt, mint... mint azok a kislányok, akik sikongatva futottak a fiúk után az utcán. Csak míg ők – jobb esetben – csak egy autogramot, meg egy puszit akartak volna, addig Pete-nek inkább a karrieri céljai lebegtek szeme előtt.- Hali – morogta Rob, akinek már elsőre sem volt éppen szimpatikus a gyerek, főleg ha Eszti arckifejezésére gondolt. De miután meghallotta azt a negédes hangot... szabályosan rosszul lett.Kellan természetesen mindebből semmit nem vett észre, és természetéből adódó vidámsággal pacsizott le a sráccal. Ha a lányok barátja, akkor ő is ugyanolyan jó fej lehet, mint ők. Nem igaz? Hát, lehet, hogy nem.Pete az asztalhoz húzott egy széket, és szinte érezhető volt a feszültség, ami leginkább a lányok felől vibrált. Eszti nagyon rosszul érezte magát, főleg miután észrevette, milyen furcsán is viselkedik Pete.- Hogy tetszett a tegnapi buli? – kérdezte a srác a szőke lány felé fordulva. - Nagyon jó volt – válaszolta a lány egy műmosoly kíséretében. Majd magyarul folytatta tovább. – Csak az nem volt annyira jó, hogy ott voltál, és nyomultál a barátnőmre. Orsi úgy mondta ezeket a szavakat, mintha valami csodás dolgot mondott volna. A három fiú értetlenül pislogott egymásra, senki sem értette, hogy mi is történt most. Eszti pedig... nem tudta, hogy sírjon, vagy inkább nevessen a komikus helyzeten. - Esther, és te hogy érezted magad? – kérdezett ismét Pete, hogy a kínos helyzet megszűnjön közöttük, de persze Ő nem is gondolta volna, hogy ezzel kelti majd a kínos helyzetet. - Nagyon élveztem, jó volt a társaság – válaszolta Eszti angolul. – Persze, jobb lett volna, ha kicsit visszafogod magad... – Orsi hangosan felvisított, hiszen az asztalnál ülők közül ő értette egyedül, hogy mit mondott barátnője, és meglehetősen tetszett is neki. - Lányok – kezdte dörmögő hangján Kellan. – Nagyon örülnénk, ha a nyelv az angol lenne! - Oké! – harsogták a lányok egyszerre. - És téged mi szél hozott ide? – kérdezte Kel a harmadik sráctól. Rob csendben ült, és figyelte a lezajló eseményeket. Kívülről úgy nézett ki, mint aki épp átkokat szór Pete-re. És ki tudja, lehet, hogy így is volt... - Tudod, van egy bandám, és itt szoktunk fellépni. – Rob úgy bámult rá, mintha szellemet látott volna. - Az király! – visszhangzotta Kel. – És mit csinálsz a bandában? - Énekelek, és gitározom. – Robnak több sem kellett, úgy pattant fel az asztaltól, mintha rajzszögbe ült volna. Mindenki furcsán nézett rá, és nem értették mi baja lehet. Tekintetét Esztiébe fúrta, és erősen szuggerálva a következőket mondta:- Jaj, már ennyi az idő? Lányok, ti sem szóltatok – mondta, és igyekezett elővenni minden színészi tehetségét, miközben Orsival is igyekezett felvenni a szemkontaktust. – Mindjárt kezdődik a film.- Milyen film? – kérdezte Kellan, de hangját elnyomta a lányok színpadias felkiáltása:- Ó, tényleg – csapott Orsi a homlokára. – A film! Teljesen elfelejtettem!- Istenem, én is! – folytatta Eszti is a komédiát. – Pedig már úgy vártam! Jaj, Pete, ugye megbocsátasz, de nekünk most sietnünk kell! – Ezzel fel is állt az asztaltól, és elkezdte magára rángatni a kabátkáját.- Hát persze, ha mennetek kell... – Pete kissé csalódott volt ugyan, de nem esett le neki semmi. Kellannek meg még annyira se, de rájöhetett, hogy jobb, ha együttműködik, mert ő is felállt, kezet fogott Pete-tel, majd felsegítette Orsira a kardigánját.- Ó, köszi – mosolygott rá a szöszi, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve belekarolt. – Szia, Pete! Örülök, hogy ismét összefutottunk – mondta, majd elkezdte kifelé húzni a mackós srácot a kávézóból.Rob gyorsan rendezte a tartozásukat, hagyott némi borravalót is, majd gyors köszönés után Esztivel kirobogtak a kávézóból. Gyorsan bepattantak az autóba, és Rob már indított is.
- Hé, Haver! Ez meg mi volt? Úgy tudom, hogy a Titanic csak este kezdődik – mondta Kellan halálosan komoly arccal, miközben kibámult az ablakon. Nagy szerencséjére, volt színészi tehetsége, így hirtelen senkinek sem esett le, hogy Kel egyáltalán nem kíváncsi a Titanicra. - Hogy mi? – Rob elképedt arccal fordult egy pillanatra barátja felé, majd tekintetét ismét az útra szegezte. - Nos, nekem tényleg a színészet a legideálisabb szakma – hatalmas mosoly jelent meg arcán. – Hogy hihettek el nekem mindent? – robbant ki belőle a nevetés, mire a lányok is mosolyogni kezdtek, s újra meg újra eszükbe jutott az iménti vicces szituáció. - De Rob, most tényleg. Mi történt? Azt levágtam, hogy szerettétek volna az arcot lerázni, de a reakciódat abszolút nem értem. Hiszen, nem is mondott a srác semmi rosszat. Kellan még őt védte, de azt is csak azért tette, mert nem volt jelen tegnap este, amikor Pete nem úgy viselkedett Esztivel, ahogyan azt ő elvárta volna. Ami akkor még nem is volt akkora probléma, hiszen Eszti úgy vélte, hogy tényleg érdekli a srácot, és akkor még nem tűnt egy kétszínű majomnak... Viszont, a mai szereplésével végleg elásta magát a lányok előtt. - Na? – Kellan felvont szemöldökkel várta barátja válaszát. - Hát... – hebegett Rob, majd ismét összeszedte az erejét. – Szimplán csak nem volt szimpatikus. Nem láttad a szemeit? – próbálta magát kivágni, majd gyorsan terelte is a témát. – Amúgy lányok, honnan ismertek ti itt ennyi embert? Belépünk a kedvenc kávézónkba, és titeket köszönt jóbarátként a pincér, majd jön a zenészcsóka…- Minden nap ide járunk – vette magához a szót Orsi. – Legalábbis azóta, hogy Angliában vagyunk.- Pete-tel meg tegnap együtt buliztunk, mert Sean elhívta Orsi szülinapi bulijába – húzta el a száját Eszti.- Ó, tényleg, már akartam mondani, hogy isten éltessen. Csak odabent kicsit gyorsan pörögtek az események – mondta Kellan vigyorogva, majd tréfásan hozzátette. – És még a pitémet se tudtam teljesen megenni. – Ekkor már hangosan nevetett.- Köszönöm szépen – mondta Orsi is nevetve. – Tudod mit, majd egyszer bepótoljuk a pitézést.Mindannyian érezték, hogy végre sikerült túllépniük a kezdeti ridegségen, és haragon. A bajtársiasság kicsit összébb hozta őket, és hosszas baráti csevejbe kezdtek, miközben céltalanul autókáztak Londonban.- Amúgy mióta vagytok itt? – kérdezte kicsit később Rob kíváncsian, és a visszapillantó tükörben Eszti szemeibe nézett. A lány kicsit elpirult ettől a tekintettől, de megköszörülve a torkát gyorsan felelt.- Egy hete landolt a gépünk... – kezdte volna, de Orsi közbevágott.- Nahát, tényleg. Ez még csak egy hét volt... Neked nem tűnik sokkalta többnek? Hiszen már most annyi minden történt... - Igen, ne is mond. De annyira örülök, hogy találkoztunk – mondta Eszti elérzékenyült hangon, majd Orsi felé fordult, és szorosan magához ölelte. Az biztos, hogy a két lány ilyen rövid idő alatt, nagyon közel került egymáshoz. A kedves baráti ölelkezést Eszti telefonjának a csengése szakította félbe. 
Amikor felcsendült a Runaway train Eszti egy pillanatig csak nyugodtan ült tovább, abban a tudatban, hogy valaki más telefonja szólalt meg. Majd Orsi oldalba bökte, és akkor tudatosult Esztiben, hogy a napokban állította át a csengőhangját erre. A srácok csak mosolyogtak a helyzeten, majd duruzsolni kezdtek valamiről. - Igen? – szólt bele a lány a telefonba. - Szia, Eszti! – köszöntötte nagybátya. – Gondoltam, megkérdezem, hogy merre vagy, mivel egy ideje nem láttalak... - Ó! Teljesen kiment a fejemből, sajnálom... Csak annyira jól érezzük magunkat, hogy elfelejtettem szólni! – mentegetőzött Eszti, mire Öcsi nevetgélni kezdett a vonal másik végén. - Csak gondoltam, hogy szólok, pár napra elutazunk Zsuzsival, szóval, tiéd lehet az egész ház!- Ez most komoly? – kérdezett vissza egy pillanatnyi döbbentség után. - Naná! Csak arra vigyázz, hogy minden épen maradjon! - Számíthatsz rám! – felelte játékosan, majd megtárgyalták a részleteket, és már le is tették a telefont. - Ki volt az? – érdeklődött Orsi. - Hát, Öcsi volt, és azt mondta, hogy a hét további részére miénk a lakás... – mondta Eszti halálos komolysággal, majd Orsira nézett, és nevetésben törtek ki, hiszen már előre tudták, hogy ezek a napok sem lesznek eseménymentesek... 
Késő délután volt már, amikor megálltak egy külvárosi kis játszótér mellett. Elég kihalt volt a környék, ezért úgy gondolták, hogy ott minden következmény nélkül kiszállhatnak, és talán nem kell fotósoktól tartaniuk minden pillanatban.- Ah, végre. Már kezdett zsibbadni a lábam – mondta Kellan, akinek – méreteit tekintve – tényleg elég kényelmetlen lehet órákig egy helyben ücsörögni. Jólesően kinyújtózott, és kisegítette a kocsiból a mögötte ülő Orsit is.- Köszi – mosolygott rá a lány, majd odament Esztihez, és gyermeki vigyorral az arcán kezdte el húzni. – Nincs kedved hintázni? Kérlek, olyan régen játszottam már, és most előtört belőlem a húsz évvel fiatalabb énem.Eszti elnevette magát, de végül is beleegyezett, hiszen egyszer élnek. Elfoglaltak egy-egy hintát, és a fiúk elnéző mosolyaival mit sem törődve kezdték magukat hajtani.- Nem kell hülyének nézni, csak most ez valahogy olyan spontán jött.- Nincs gáz – mondta Rob, majd Kellannel leült a hintával szemközti korlátra. A lányok is már csak ücsörögtek a hintákban, lábukat lóbálva, és néha a földet piszkálgatva.- Szóval... Miért is jöttetek amúgy Londonba? – tette fel Rob az első kérdését.- Nos... Ez egy igen jó kérdés – gondolkozott el Orsi egy pillanatra. - Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nyaralni jöttünk... Meg így diploma után, nem árt egy kis kikapcsolódás... - Most diplomáztál? – jött a kérdés Kellantól, akit szemmel láthatólag nagyon boldoggá tett ez a tény. - Igen, mostanában – válaszolta Eszti röviden, majd Kel figyelmét ismét Orsira összpontosította. - És te is most? - Nem, én még tavaly. - Ó, értem – válaszolta találóan Kellan. Aztán, csend telepedett a játszótérre.De nem kínos volt ez a csend, hanem csak egyszerűen nem volt most szükségük szavakra. A srácok élvezték, hogy önmaguk lehetnek, nem kell fotósoktól és rajongóktól tartaniuk, na meg persze, hogy a lányok mellett nem kell megjátszaniuk magukat. Csak hallgatták, ahogyan csicseregnek a madarak, amint elhalad egy-két autó mellettük, ahogy szerencsétlen hinta megnyikordul, amikor Kellan ráül... Ezen Orsi el kezdett kuncogni, mire Kel ártatlan ábrázattal, mégis vigyorogva megrántotta a vállát.
Teljesen idilli volt a pillanat mind a négyük számára, és nem is akarták, hogy valaha is véget érjen. De sajnos elérkezett az este, és a lányoknak haza kellett menni, és a fiúknak is időben ágyba kellett kerülni, mert másnap ismét hétfő, és újra kezdődik a forgatás.Csendben indultak el az autó felé, és már majdnem el is érték, amikor Orsi egy pillanatra megtorpant, és az egyik bokrot kezdte el vizslatni. Halk reccsenést, és motoszkálást hallott, de aztán gyorsan meggyőzte magát, hogy csak egy madár lehet, és tovább is indult. Ráadásul a többieknek fel sem tűnt, úgyhogy ő is gyorsan elfelejtette.
Az autóban Rob halkan bekapcsolta a rádiót, hogy legyen egy kis alapzaj, és halkan kezdtek beszélgetni. A hazaút legalább fél órás volt, és már a nap is lement, mikor leparkoltak Sean lakása előtt. Még a kocsiban elbúcsúztak egymástól, hogy kerüljék a feltűnést az utcán, de azért a fiúk lovagiasan kisegítették a lányokat a kocsiból. Egy utolsót intettek nekik, majd gyorsan elhajtottak.- Itt alszol, ugye? – nézett Orsi kiskutyaszemekkel Esztire, majd szinte meg sem várta az igent, máris húzta a lépcsőház felé barátnőjét.Fent Seannal már nem találkoztak; a fiú szobájának résnyire nyitott ajtaján át egyenletes szuszogás hallatszott ki. Orsi becsukta a szobaajtót, majd Esztivel gyorsan lefürödtek, és ők is nyugovóra tértek.
Másnap Eszti kelt fel előbb. Hatalmasat nyújtózkodva terült el az ágyon, és kedvesen rámosolygott a békésen alvó Orsira. Aztán gondolt egyet, és úgy vélte, nem fair, hogy ő már fent van, barátnője pedig meg édesdeden szunyókál, ezért közelebb csúszott hozzá az ágyon, majd jó hangosan mesélni kezdett: - Tudod, ugye, hogy nagyon nem ér, hogy csak én alszom itt? Ma hozzám is átmegyünk, és ott fogsz aludni! Ki kell élvezni, hogy miénk a ház! – A mondatok végére Eszti már szabályosan ordított, és közben hangja el-elcsuklott a visszatartott röhögéstől. Orsi a fejére húzta a takarót, majd kiszólt alóla barátnőjének: - Te nem vagy egészen normális... - És ezt soha nem is állítottam – viháncolt Eszti, majd lehúzta Orsiról a takarót, és a szó szoros értelmében kirángatta az ágyból. 
A reggeli éltető kávé és frissítő zuhany után Orsi hagyott egy üzenetet Seannak, hogy Esztihez ment, és valószínűleg holnap jön haza, de ha mégsem – aminek elég nagy volt a valószínűsége –, akkor majd felhívja. Természetesen egy hétre is elég cuccot pakolt össze, biztos, ami biztos alapon. Az utcán elég vicces látványt nyújthattak, mert mindenki megbámulta őket, és mutogattak feléjük, de ezt betudták annak, hogy mindkettejük egy-egy hatalmas zsákkal közlekedett: Eszti vitte haza a cuccait, Orsi meg szinte elköltözni készült. De a lányok nem foglalkoztak az őket vizslató szempárokkal, boldogan csacsogva, és majd’ megszakadva közeledtek Öcsiék lakása felé.Már több mint félúton járhattak, amikor megcsörrent Orsi mobilja, amit szerencsésen óriási táskája mélyére száműzött, így meg sem próbálta előkotorni.- Nem keresed meg? – kérdezte tőle Eszti.- Áh, felesleges. Ha fontos, majd visszahív, nem igaz? – Hívta is, méghozzá további két alkalommal.
Esztiéknél nagy nehezen megkereste a mobilját, ami három nem fogadott hívást jelzett, mindegyiket Kellantől. Orsi megmutatta a kijelzőt Esztinek, aki ezen halkan kuncogni kezdett.- Jól van, visszahívom, hátha fontos – mondta Orsi, és már meg is nyomta a hívás gombot, de Kellan telefonja ki volt kapcsolva. – Biztos a forgatás miatt kapcsolta ki.- Valószínű – helyeselt Eszti, aki közben észrevette, hogy megint le volt némítva a telefonja, és neki is két nem fogadott hívás díszelgett a kijelzőjén. – Na mindegy, előbb utóbb csak megtudjuk, mit akart, nem igaz?- De, igaz. – A lányok ennyiben is hagyták a dolgot, és az előzetesen megbeszélt tervhez tartva magukat elindultak a Red Rosesba, hogy ott kezdjék a napot, majd onnan induljanak tovább egy kis városi sétára.

Megelevenedett Tündérmese-8.fejezet

8. fejezet - Minden út a Red Rosesba vezet

A vonal másik feléről egy pillanatig nem hallatszódott más, csak egy hatalmas lélegzet, amit aztán hangosan kifújtak.- Öhm... Szia! Hát... az előbb nem épp úgy sült el a dolog, ahogy én azt szerettem volna... – kezdte Kellan, de Orsi közbevágott.- Ja, mert azt hiszitek magatokról, hogy azért, mert szerepeltek egy filmben, akkor már mindenki a lábatok előtt hever, és bárkin át lehet gázolni, mi? Hát képzeld, mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti, csak nekünk nem nyomnak kamerát a képünkbe.- Igen, igazad van. És Rob sem úgy gondolta, csak kicsit feszült mostanában, és hát most kelt fel...- Nem kell a kifogás.- Ez nem kifogás! – Majd a többi már kicsit halkabban hallatszott. – Rob, gyere már, és kérj tőlük bocsánatot!- Jövök – morogta Robert, majd beleszólt ő is. – Sziasztok! Izé... csak... szeretnék bocsánatot kérni. Kicsit bunkón és gyerekesen viselkedtem.- Kicsit? Gyerekesen? – visította Eszti a telefonba, és felpattant a táskája mellől, ahol eddig állt, mert éppen ruhát keresett magának a találkozóra. - Készülj a halálra – kuncogott a háttérben Kellan alig halhatóan. - Esther, sajnálom... – Rob olyan érdekes akcentussal ejtette ki a lány nevét, hogy egyetlen pillanat erejéig Eszti sziklaszilárd magabiztossága is meglazult. De aztán összeszedte magát, és újra támadásba lendült, hogy leossza Robot. - Ó, igen, persze – mondta a hangjában cinizmussal. – Ha azt vártad tőlem, hogy az egódat fényezzem, akkor marha nagyot tévedtél... - Hát azt én nem úgy... - Nem? Hogy lehet ezt máshogy érteni? – Aztán Eszti elgondolkodott egy pillanatra, és úgy folytatta tovább. – Tudod mit? Ne is most fejtsd ki... Egy óra múlva legyetek itt, és majd akkor elmagyarázod, hogy hogyan is értetted...- Ööö... – kezdte volna Rob, de Kellan közbevágott.- Oké, ott leszünk! Akkor ez azt jelenti, hogy... – De ő sem tudta befejezni, mert neki meg Orsi nem hagyta végig mondani.- Ez azt jelenti, hogy ez nem telefontéma, és talán élőben kicsit értelmesebbek vagytok. De egyelőre jobban leírtátok magatokat előttünk, mint a sokéves átlag. – Orsi hangja majdhogynem csöpögött a gúnytól.- Hé, ez azért erős volt, nem gondo...- Persze, megértjük! Egy óra múlva ott leszünk a ház előtt! – mondta Kel fennhangon, majd egy csattanás hallatszott, egy „Aú”, és egy „Oh, Rob, egyszer végre nem bírnád befogni?”.- Helyes! Csáó! – Azzal Orsi ki is nyomta a telefont, majd félig bosszankodva, félig vigyorogva az ágyra dobta.
- Na, jó. Akkor most... engem is beavatna valaki? – kérdezte Sean kicsit döbbenten. A lányok felé fordultak; teljesen elfelejtették, hogy ő is a szobában van, és hallja minden szavukat. – Azok ott ketten azok voltak, akikre én gondolok?- Nos, Sean, igen, azok voltak – válaszolta Orsi röviden, majd nyelt egy nagyot. - Oké, ez nekem egy kicsit erős... És... ? Egyáltalán, hogyan? És miért? – A srácon látszott, hogy tényleg nagyon össze van zavarodva, és úgy tűnt, félti szerelmét a rá leselkedő veszélytől, ami a két srác képében leselkedett rá. - Hát, Ursula... – kezdte Eszti barátnője felé fordulva, közben majd megpukkadt a nevetéstől. – Azt hiszem, nekünk készülődni kellene... - Ursula? Ursulaaaa? – Orsi hangja kétségbeesett és ijedt volt. – Esther – ejtette ő is úgy barátnője nevét, ahogy az imént Rob. – Kérlek, ne szórakozz velem!Majd egy pillanatnyi szünet következett, és Orsi csillogó szemmel ismét barátnője felé fordult. - És mit vegyünk fel? Sean döbbenten állt a két lány között, és láthatólag nem értett semmit. - Na, jó... Nekem ez sok így korán reggel – morogta, majd kiment a szobából, és a két lány rögtön a szekrényhez rohant, hogy kiválasszák az ideális ruhadarabokat a mai találkozóra. 
Legalább negyed órán át turkáltak a ruhakupacokban, amíg megtalálták az ideális összeállítást. Orsi egy halványszürke csőszárú farmert választott magának, halványsárga tunikával, Eszti pedig ugyanilyen nadrágot feketében, szűk fehér ujjatlan felsővel.Gyorsan egymás után elmentek zuhanyozni, úgy ahogy összeszedték magukat, felöltöztek, és már csak egy helyben ücsörögtek, amikor – ma már sokadszorra – megszólalt Eszti telefonja. Ezúttal egy ismeretlen szám villant fel a kijelzőn, de a lány nem habozott, azonnal felvette.- Tessék?- Szia, Kellan vagyok! Itt vagyunk a ház előtt. Légyszi’ siessetek, mert már igencsak nézegetnek minket az emberek!- Jól van, megyünk. Fél perc – válaszolta, azzal kinyomta a telefont.- Nos? – nézett rá Orsi.- Itt vannak a ház előtt, és azt kérték siessünk, mert már kezdenek gyanúsak lenni az emberek szemében.- Jó, akkor menjünk le! Azzal csak lesüllyednénk az ő szintjükre, ha most még egy jó öt percig itt fent ücsörögnénk a szobában, azon nevetve, hogy őket odalent megeszi a penész... – nézett Orsi elmélázva.- Jaj, hogy te milyen gonosz vagy!- Één? – Orsi ártatlan ábrázata egy újszülött csecsemőével vetekedhetett volna. – Én nem terveztem semmi rosszat. Arról nem tehetek, ha sokáig tart összepakolni a táskámat, felvennem a cipőmet, és még kardigánt is kell húznom!Természetesen erre hatalmas nevetgélés tört ki kettőjük között, majd mikor végre sikerült minden egyéb ruhadarabot felvenniük, és a táskájukban is minden fontos darab megtalálható volt, úgy döntöttek, hogy ideje lenne elindulni a lépcsőn. Persze, nem siettek, sőt, sokkal lassabban indultak kifelé, mint eddig bármikor.Ők iszonyatosan élvezték ezt a dolgot, és bátran eljátszottak a gondolattal, hogy vajon a srácok most mit is csinálhatnak odakint... A kapun kilépve megpillantottak egy fekete autót, sötétített ablakokkal. Amikor a lányok odaértek a jármű mellé, annak lehúzódott az ablaka, és Kellan mosolygós arcával találtak magukat szembe. - Sziasztok, lányok! – köszöntötte őket, majd kipattant az autóból, és kinyitotta a lányok előtt az ajtókat. - Köszönjük – mondta Orsi tetetett komolysággal, és közben Esztire kacsintott. Természetesen nem lehetett nem kiszúrni, hogy Rob most is duzzog, és nagyon morcos kedvében van. Az úton nem is szólt semmit sem, csak bámult kifelé az ablakon. Egy fehér ing volt rajta fekete nadrággal, Kellanen pedig egy csíkos póló, és egy szakadt farmer. 
Körülbelül tíz perc kocsikázás után megérkezetek a kávézóhoz, és a lányok nem hittek a szemüknek. Egymásra bámulva, kővé dermedve álltak a kocsi mellett, amikor is Kellan észrevette zavarukat, és úgy döntött, megkérdezi, mi bántja őket.- Hé, csajok! Mi történt? Nem tetszik a Red Roses?- Oh, nem, nagyon szép hely – mondta Orsi, majd Esztivel nyomában belépett a helyiségbe. A kedvenc asztalukhoz mentek, és gyorsan helyet is foglaltak. A srácok utánuk léptek be, és követve a lányokat, ők is leültek, majd hívták is a pincért, aki mosolyogva köszönt a törzsvendégeinek – a lányoknak.- Helló lányok! Milyen rég láttalak titeket – nevetett Ben, utalva rá, hogy eddig minden nap találkoztak, de az utóbbi két napban a lányok nem jártak ott. Majd hirtelen a homlokára csapva hozzátette. – Már tudom! A szülinapi buli, igaz? Isten éltessen Orsi!- Szia – felelték kórusban, majd Eszti magához ragadta a szót. – Bizony, jól emlékszel. Jó kis esténk volt.Eközben a fiúk csak bámultak, mint borjú az új kapura, és nem értettek semmit. Még két-három percig folyt a gondtalan cseverészés a lányok és Ben között, mire végre rájött, hogy miért is vannak ott vendégei.- Oh, bocsi! Mit is hozhatok a hölgyeknek és az uraknak?Kellan megköszörülte a torkát, majd a lányok felé fordult.- Mit kértek?- Ben, csak a szokásosat! – mondta Orsi, mire a srác felírt két hosszúkávét, áfonyás pitével.- És nektek? – Ekkor nézte meg először jobban a fiúkat, mióta csak bejöttek, és igencsak meglepődött a felismeréstől.- Nekem egy hosszúkávé lesz – morogta Rob karba tett kézzel, akit igencsak zavart, hogy semmibe veszik.- Dettó – vigyorgott Kellan, majd még hozzátette. – Meg hozhatnál egy áfonyás pitét is. Csajok, szerintem megérné megkóstolnotok, itt igazán jól... – fordult a lányok felé, de látva megdöbbent tekintetüket, nem folytatta. – Mi van?- Semmi, semmi. Csak mi is azt rendeltünk. Hosszúkávét, áfonyás pitével – villantott Orsi egy meleg mosolyt Kelre.- Micsoda véletlen – mondta Kellan egy olyan mosoly kíséretében, mint amit az előbb Orsitól kapott. – Nos, sajnálom, amit a telefonban mondtam... – tette hozzá immár teljesen komoly arccal. Orsi egy pillanatig döbbenten ült, és teljesen elveszett a hatalmas, szinte könyörgő szempárban, majd felvette a pókerarcot, és halálos komolysággal közölte: - Ezzel nincs semmi sem megbocsátva. Kellan arcáról lefagyott a mosoly, Robert pedig kárörvendően felnevetett, mire Kel oldalba bökte, hogy ezzel jelezzen neki, miszerint szeretné, hogy Ő is bocsánatot kérjen. - Hát... – kezdte halkan Rob, hogy a lányok alig hallották, miközben alig ültek tőle másfél méterre. - Mit is szeretnél mondani? – kérdezte Eszti teljes komolysággal. Minél jobban szerette volna azt, ha Robnak nehéz dolga van, és nem látja, hogy minden lány teljesen odáig van érte, meg vissza. 
Közben kiért a pincér a rendeléssel, és miközben lepakolta a tányérokat és poharakat az asztalra, a lányokra kacsintott. - Köszi, Ben – mondta Orsi, kicsit megtörve a feszültséget, és egy kis időt adva a fiúknak. Valahogy nem szeretett sokáig fasírtban lenni senkivel, de most muszáj volt tisztázniuk a helyzetet.- Egészségetekre – mondta, majd ott is hagyta a négyest.- Nos? – nézett Orsi ismét a fiúkra, egyik szemöldökét felhúzva. – Mit is sajnáltok pontosan? Mert ez csak egy szócska, de ha nem gondoljátok komolyan, akkor igazából teljesen felesleges, még kiejteni is.- Hát... – ismételte meg Rob, de tovább megint nem jutott.- Igazán elmés – gúnyolódott Eszti. – Az ember azt hinné, egy színészt kicsit nagyobb szókinccsel áldott meg az ég, nemde bár?Rob mérgesen nézett rá, és látszott, hogy ismét be akar szólni, de aztán jobb belátásra bírta saját magát.- Igazából... mindenért. Nem akartam veletek bunkó lenni, csak hát... Manapság mindenki csak egy valamit akar tőlünk – húzta el a száját.- Jól beszélsz, tesó – veregette meg Kel Rob vállát.- De attól még nem kéne mindenkire általánosítani, nem gondoljátok? – kérdezte Eszti, kicsit megenyhülve.- Talán nem tudjuk megérteni, mit érezhettek, amikor ezer kislány rohangál utánatok, és mindenki csak ki akar titeket használni, de attól még... lehetnétek kicsit emberibbek, és hagyhatnátok, hogy kiderüljön, ha valaki esetleg nem csak a pénzetekre és a hírnevetekre hajt – mondta Orsi komoly ábrázattal, mire a fiúk felkapták fejüket. Nem sűrűn találkoztak ilyen normális lányokkal. Nem sűrűn? Inkább majdhogynem soha.- Látod, én megmondtam, hogy nem olyanok – morogta Kellan, természetesen Robnak címezve. De a srác nem tudott rá mit reagálni, csak ült, és meredt maga elé. Hirtelen fel sem merte fogni, hogy léteznek ilyen lányok is a világon. Akik nem a hírnévre hajtanak, hanem csak egyszerűen az érdekli őket, akik. - Szeretném elhinni, de... – végül csak ennyit bírt kinyögni, mire Kellan így is szúrós pillantásokkal méregette, de ő csak a semmibe meredt. - De mindig van de – sóhajtotta Eszti, majd kibámult az ablakon. Egy fél pillanat erejéig csak nézte az ismerős alakot, aki akkor lépett be az üvegajtón. Az asztallapot kezdte fixírozni, és finoman oldalba bökte Orsit, hogy figyeljen rá. Mivel az akció nem volt sikeres, ezért magyarul szólt barátnőjéhez. - Nagyon lassan fordulj meg... és nézd meg, hogy ki jött be az ajtón. Ezt komolyan nem hiszem el... Valaki szívat engem? A fiúk természetesen nem értettek belőle semmit sem, és érdeklődve néztek Esztire. Orsi ezt kihasználva észrevétlenül hátra pillantott, de nagyon gyorsan vissza is kapta tekintetét.- Basszus! – Csak ennyit bírt kinyögni, ezt is inkább anyanyelvén tette.- Beavatnátok? – kérdezte Kel kíváncsian, de a lányok nem mondtak semmit.
- Esther! – hallottak meg egy kiáltást a hátuk mögül, mire Eszti behunyta a szemét, kifújta az eddig bent tartott levegőt, majd mosolyogva hátrafordult. Ez a pillanatnyi, mégis sokatmondó grimasz nem kerülte el Rob figyelmét se, ezután érdeklődve tekintett a hozzájuk lépő srácra.- Szia, Pete! – mondták neki kórusban a lányok, de ő csak Esztire volt kíváncsi.- Jézusom, jól vagy? Tegnap egész este téged kerestelek! – Ekkor jött rá, hogy lehet, hogy nem így kéne magát kifejeznie, úgyhogy kicsit változtatott a számokon. – Mármint titeket kerestünk Seannal. Mindent tűvé tettünk, és ráadásul egyikőtök se volt elérhető. Már komolyan a legrosszabbtól tartottunk.- Izé... Ne haragudj. Nagyon ki voltunk ütve, Orsi mobilja lemerült, az enyém le volt némítva, és örültünk, hogy hazaértünk.- Értem. Hát, azért a másik oldalon lenni nem volt épp leányálom.- Tényleg sajnáljuk – szállt be Orsi is a dialógusba.- Oké, semmi gáz. Spongyát rá, a lényeg, hogy jól vagytok – vigyorgott Pete, majd felmérte a terepet, pontosabban az asztaltársaságot. Ravasz mosolyra húzta ajkait, szemében kapzsiság csillant, majd negédes hangon szólalt meg. – Nahát, lányok, be sem mutattok?- Ööö... De igen, persze – mondta Eszti zavartan, majd a még mindig értetlenül figyelő fiúkhoz fordult. – Srácok, ő itt Pete. Pete, ők Kellan és Robert. – Eszti direkt nem mondta ki a vezetéknevüket, ezzel is hangsúlyozva, hogy ők is csak ember

Megelevenedett Tündérmese-7.fejezet

7. fejezet – Telefonbetyárok

A görbe, és néhol homályos éjszaka után a lányok még békésen szunyókáltak, amikor Sean már a kávét készítette nekik. Ő most is korán kelt, hiszen amikor másnapos – nagy bánatára ugyan –, de nem tud sokáig aludni. Kinyitotta a lakásban az összes ablakot, ezzel friss levegőt juttatva a térbe, és a tüdejébe is. Amíg a kávé lassan elkészült, a srác végigpörgette agyában a tegnap történteket. Akárhogyan is próbálkozott, nem sikerült neki túltennie magát azon a szörnyű és fojtogató érzésen, hogy elvesztette Orsit... Amikor a lány eltűnt a barátnőjével, szerencsétlen srác nagyon magába roskadt, azt hitte, hogy végleg elveszti Orsit. Teljesen kétségbeesetten kereste, körülbelül ötször körbejárta a szórakozóhelyet, már az is megfordult a fejében, hogy felhívja a rendőrséget, ha nem történik változás... De ismerjük a mondást: Rossz pénz nem vész el... Így volt ez esetben is. 
Többször próbálta hívni mindkét lány mobilját, eredmény nélkül. Eszti nem vette fel, Orsié pedig ki is volt kapcsolva. Hajnali három lehetett, amikor úgy döntött, megnézi otthon is, hátha hazamentek a lányok, mert mondjuk nem találtak vissza a Heavenbe.Jól tette, hogy hazament, mert a két lány már rég édesdeden aludt egymás mellett. Még mindig a bulizós ruhájuk volt rajtuk, a sminkjük nagyon durván elkenődött, de Seant csak az érdekelte, hogy hála Istennek, mindketten jól voltak. Legalábbis azon túl, hogy irtózatosan másnaposak lesznek, és emiatt valószínűleg nyűgösek is. Már előre félt.
Ránézett az órájára, ami fél tízet mutatott. Előkeresett a konyhaszekrényből egy levél fájdalomcsillapítót, és kirakta az asztalra, majd kiment az erkélyre, hogy ott kortyolgassa el kávéját. Amíg a meleg nedű csordogált le üres gyomrába, némán ücsörgött. Fel sem tűnt neki, hogy már egy órája kint van, csak amikor halk kopogtatást hallott maga mögül az erkélyajtón, és meglátott egy nagyon kócos, szőke hajzuhatagot.- Jó reggelt – köszöntötte a lány, majd leült mellé. - Szia – köszönt vissza a srác, és látszott rajta, hogy nagyon nyomja a lelkét a tegnapi dolog. – Jól szórakoztál tegnap este? – Némi cinizmus csendült fel a hangjában. - Őőő... Igen. Túlságosan is jól – válaszolta a kócos lány, majd a fejéhez kapott, mert túl hirtelen jött neki a belenyilalló fájdalom. - Aha, örülök, hogy legalább te igen... - Miért, te nem? – Orsi egy picit meglepődött, mert azt hitte, Sean is jól érezte magát legalább annyira, mint ők. - Nos, addig nagyon jó volt, amíg el nem tűntetek... Nem gondoltad volna, hogy szólni kellene, amikor leléptek? Komolyan mondom, az őrület határán voltam, már nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett veled... Őőő... veletek – javította ki magát gyorsan Sean, amikor észrevette, hogy túlságosan is egyértelmű jeleket küldött a lány felé. - Sean... – Orsi hangja egészen ellágyult. – Te tényleg aggódtál értem? – kérdezte teljesen elérzékenyülten, és egy pillanatig még a fejfájásáról is elfeledkezett. Aztán, megjelent köztük az a bizonyos kínos csend. Mikor érzed, hogy mondani kellene valamit, ám mégsem tudod, hogy mit. Aztán Orsi egy hirtelen ötlettől vezérelve lassan, fájdalmasan lassan Sean felé kezdett közeledni...Ekkor hirtelen kinyílt az erkélyajtó, és Eszti rontott ki a gerlepár közé. Ledobta magát a harmadik székre, és először vigyorogva tekintett a másik kettőre, majd mikor meglátta azok ábrázatát, arcára fagyott a mosolya. Orsi, irtózatosan elpirult, Sean pedig nem tudta, hogy sírjon-e, vagy kinyírja Esztit.- Őőő... lehet, hogy megzavartam valamit? – kérdezte kissé zavartan, de aztán gyorsan túllépett a kényes szituáción, és Orsi felé fordult. – Hoztam ki neked egy kis dilibogyót, gondoltam te is ugyanolyan ragyogón érezheted magad, mint én. Tényleg Sean, mikor értél haza?- Eszti... khm... beszélhetnénk? – kérdezte Orsi barátnőjétől, ezúttal magyarul, és nagyon erősen szuggerálta a szemével, hogy sürgősen induljon el befelé, majd ő is követte a lakás irányába.
- Mi az? – kérdezte Eszi kíváncsian, mikor már mindketten a lakásban voltak.- Hogy mi? Te jó ég... – Orsi hangja egekbe szökően magas volt. – Majdnem megcsókoltam. Vagyis azt hiszem... Nem tudom, mi ütött belém, vagy mi nem. Ha te nem jössz ki... Most nem tudom, hogy örülök-e neked, vagy nem.- Ó! – Eszti csak ennyit bírt mondani, Orsi máris folytatta.- Amúgy meg annyira jól elvoltunk az este, hogy teljesen elfelejtettünk neki szólni, hogy hazajöttünk, és nagyon kiakadt, hogy elvesztünk. Azt hiszem, most kicsit elvetettük a sulykot. – Ezt mind egy levegővétellel mondta el, és mire a végére ért, már szabályosan lihegett. – Most mit csináljunk?- Hát... ezt szeretném én is tudni – válaszolta Eszti teljesen a gondolataiba mélyedve, majd hangosan kifújta a levegőt. – Én most szeretnék egy pohár vizet, aztán pedig... – kezdte a lány, majd elindult a hűtő felé, de amikor odaért hozzá, megtorpant. A hűtőre egy sárga, tapadós cetli volt ragasztva, amire két név, és két telefonszám volt felfirkálva. A papírka tetején ez állt: A vámpírcsávók :) 
Eszti egy végtelenül hosszú percig csak meredt maga elé, nem tudta mire vélni a helyzetet. Orsinak is feltűnt barátnője viselkedése, és ezt szóvá is tette neki. - Hé, szellemet látsz? – kérdezte Orsi halkan kuncogva. - Nem... – jött hirtelen a válasz. – Vámpírt. - Hogy mi? – Orsi szemei teljesen kikerekedtek, majd ő is a hűtőhöz rohant, és szemlélni kezdte a cetlit. - Orsi, azt ugye érted, hogy ha azt nem mi, és nem is Sean tette oda, akkor... - Akkor ezek itt voltak tegnap este! – visította a szőke, és majd’ kiverte barátnője kezéből a vizes palackot. - Hívjuk fel őket! – Eszti teljesen bezsongott, és még azt is elfelejtette, hogy valaha fejfájása lett volna.- Nem is tudom... – Orsi már nem volt ennyire biztos benne. – Ők mégis csak híresek, meg minden. Lehet, hogy nem örülnének neki, ha zaklatnánk őket. Meg itt van Sean is...- Jaj, már! Szerinted miért hagyták itt a számukat a hűtőn? Azért, hogy repcsit hajtogathassunk belőle? Hát nem hiszem. Na, gyere már! – Azzal a mozdulattal kezébe ragadta a kis cetlit, megfogta barátnője karját, és elkezdte vonszolni a szobája felé. Magukra csukta az ajtót, majd már a kezében is volt a mobilja. – Na, melyiküket hívjuk?- Hát, nem is tud... – kezdte volna Orsi, de Eszti belefojtotta a szót.- Oké, akkor Robertet – döntötte el gyorsan, majd válaszolt barátnője kérdő tekintetére, miszerint miért pont őt. – Az ő neve van felül.- Akkor tárcsázz!
Eszti gyorsan bepötyögte a számokat, megnyomta a hívás gombot, és kihangosítva a telefont, letette maguk közé az ágyra. Néhány csengés után egy nagyon mogorva, és valószínűleg álmos hang szólt bele a telefonba:- Ki vagy, és mit akarsz? – Bár ezt a lányok csak sejtették, mert olyan rekedt volt a hangja, hogy akár még azt is mondhatta volna: „Kéne egy kasza?”.Eszti élt az alkalommal, és úgy gondolta, hogy erre a kaszás poénra nyugodtan lehet valami hasonlót felelni.- Nos, én vagyok a... Halál. Azért hívlak, mert tegnap este kicsit elvetetted a sulykot, és ez nagyon nem tetszett nekem. Tudod, kettőnk közt maradjon, de rányomultál a nőmre... – Orsi itt már nem bírta tovább, és hangosan visítani kezdett. Eszti még komoly volt, hiszen ha be akarta fejezni az attrakciót, akkor muszáj volt megőriznie higgadtságát. - Micsoda? A Halál? – kérdezte a vonal másik végén lévő hitetlenkedő Robert. – Azért, ennyire nem ittam sokat... És hogy elvettem a nődet? – Úgy tűnt, hogy Robnak tényleg nagyon korán van. - Igen, manapság a Halál már telefonálni szokott... – Eszti hangja ironikusan csengett. – Hát, hallod, tényleg eléggé kiüthetted magad, ha elhiszed, amit az előbb mondtam... És ha azt mondom, hogy tegnap megmentettetek a rosszfiúk karmai közül, akkor tudni fogod, hogy ki vagyok? - Ó, a magyar csajok – Rob hangján hallani lehetett a megkönnyebbülést, hogy tényleg nem a Kaszás tárcsázta a számát már korán reggel. - Igen, azok, akikhez fellopóztatok, és a hűtőn hagytátok a számotokat, most pedig minden bizonnyal morcos vagy, amiért ilyen korán zaklatlak, de tudd meg, hogy nem tettem volna, ha nem találom meg a cetlit a hűtőn... Egyáltalán, hogy jutottatok be? - Hé, tényleg nem tudom, hogy miről beszélsz... Én nem lopóztam fel hozzátok, ebben biztosak lehettek... És hogy honnan tudod a... számom? – Rob hangja dühösből átváltott megilletődöttbe, amint a mondandója végére ért. – Kellan! – ordította, majd a vonal másik oldalán csörömpölés, zörgés, és káromkodás hallatszott.A lányok egymásra néztek, és nem igazán értették, hogy mi történik. Most akkor mégsem ők írták fel a számukat? De akkor ki más lehetett volna?
A telefonból továbbra is kétes eredetű zajok szűrődtek ki, majd valami medveszerű morgás hallatszódott, ami később emberi nyelvre váltott.- Jaj, Rob! Mit akarsz má’? Hagyjá’ aludni! Még reggel van! – mondta a másik, szintén rekedtes hang, melyben a lányok Kellanre ismertek.- Téged keresnek telefonon – szűrődött át a hang. – A Kaszás az, és azt üzeni, hogy ha nem pattansz ki azonnal az ágyból, levágja valamidet.- Mi va’?- Idióta! Két csaj van a vonalban, akiknek állítólag Te felosontál a lakásába, és kiírtad az Én számomat a hűtőjükre.- Ööö... – Kellan nagyon nem volt még a topon.- Nem rémlik semmi? Tegnap este... Heaven előtt... Két magyar lány – mondta tovább Rob, valószínűleg teljesen elfelejtkezve róla, hogy a lányok – akik már dőltek a nevetéstől – a vonal túlsó felén szinte mindent hallanak.- Asszem’ dereng valami – válaszolta morogva Kellan, majd jól hallatszott, ahogy felélénkülő hangon folytatja. – Add már ide a telefont. Majd én beszélek velük. – Majd fél perc zizegés és recsegés után bele is szólt a kagylóba. – Szép jó reggelt!- Neked is, viszont – jött a válasz szinte kórusban a lányoktól. - Őőő... Szóval, mi a gond? – kérdezte dörmögő hangján Kellan. Hihetetlen volt, hogy már korán reggel készen áll arra a dicső feladatra, hogy bármilyen mesével elkápráztassa a lányokat. - Igazából, semmi gond nincs azon kívül, hogy felosontál a lakásunkra – folytatta Eszti, közben barátnőjére kacsintott. - Nos, hát... Az úgy volt, hogy nagyon ki voltatok ütve, és hát nem hagyhattam, hogy egyedül menjetek haza, így felajánlottam, miszerint majd én elkísérlek titeket. Aztán amikor ott jártam, gondoltam, hogy majd szeretnétek köszönetet mondani nekünk a szolgálatainkért, ezért úgy döntöttem, hogy kiírom a számainkat a hűtőre. Jó ötlet volt, mi? – Kellan hangján hallatszott, hogy mennyire büszke volt magára, a csodálatosan véghezvitt akció miatt. - Köszönjük szépen, de csak azt sikerült elérned, hogy a morcos haverod megharagudott ránk – mondta Eszti tetetett sértődöttséggel, hiszen neki is volt büszkesége. - Nem hiszem el, hogy te ezt mindenkivel eljátszod... Nem emlékszel rá, hogy mit mondtam neked még anno? Hogy mennyire örülnék neki, ha végre sikerülne találnom egy normális... Te meg morcoskodsz – morogta Kellan, ám arról szegénykének fogalma sem volt, hogy a lányok minden egyes szavát hallották. Persze, erről neki nem is kellett tudnia... - Lányok, nagyon sajnálom, hogy így alakult a helyzet. Nagyon remélem, hogy ezek után még lesz kedvetek meginni velünk ma egy kávét.- Ma? Hát, nem is tudom, hogy ráérünk-e – válaszolta Eszti, ezzel jelezve, hogy nincs elfelejtve és megbocsátva a dolog. - Jaj, meg kell néznem a naptáram – kontrázott rá Orsi –, nem terveztünk-e mára hatalmas shopping-napot.Eszti már pukkadozott az elfojtott nevetéstől, főleg miután Kellan megrökönyödve és elképedve válaszolt.- Te... Ti... Ti inkább elmennétek vásárolgatni, mint hogy két nagymenő, csúcsszuper színésszel kávézgassatok, valami eldugott kis kávéházban?- Kicsit nagy az egód, szépfiú, nem gondolod? – kérdezte Orsi enyhén lesajnálóan, de azért kicsit enyhülve – no, meg attól félve, hátha visszavonják az ajánlatot –, Esztire kacsintva folytatta. – Na, jó. Mivel már úgy is tudod hol lakunk, legyetek itt egy óra múlva.- Addigra talán össze tudjátok szedni magatokat – szólt közbe Eszti is.- Aztán elmehetünk kávézni – folytatta a szőke lányzó. – Megfelel így?- Rob? – hallatszott a háttérből egy elfojtott suttogás. – Azt mondják, eljönnek velünk kávézni. Egy óra múlva legyünk ott.- Hát akkor mondd, hogy ott leszel, ha már voltál olyan idióta, és elhívtad őket, hogy fényezhessék az egódat. – Ezt már Eszti nem bírta ki visszaszólás nélkül.- Tudod, kinek fényezem én az egóját. Elmehetsz a jó... – De ekkor Orsi befogta a száját, úgyhogy csak hümmögni tudott tovább.- Nem muszáj találkozni velünk, csak ha már elhívsz, akkor gyere is el, de ha erre nem vagy képes, te csúcsszuper kis sztárocska, akkor légy boldog egyedül! Na, csáó! – Azzal kinyomta a telefont, és ledobta az ágyra.- Ekkora egy seggfej! – háborgott Orsi, de szinte még be sem fejezte, megcsörrent a telefon, és az előbb hívott szám villogott rajta.
Orsi egy pillanatig szemezett a képernyőn villogó számmal, majd elgondolkozott, ördögi mosoly ült ki arcára, és elkiáltotta magát: - Sean! – Nem telt el fél perc, a szőke srác már be is nyitott a szobába. Orsi rögtön mellette termett, és a kezébe nyomta a telefont.- Mi a... ? Mit csináljak én ezzel? – értetlenkedett a srác. - Csak vedd fel, mi pedig mondjuk, hogyan is legyen tovább. – Eszti hangja olyan volt, amelynek Sean nem tudott nemet mondani. Megnyomta a zöld gombot, majd kihangosította telefont, és közben nagyot nyelt. - Igen? – szólt bele komolyan, majd várt. - Nos, én... izéé... – A vonal másik végén Rob volt. – Azt hiszem, rossz számot hívtam, elnézést – mondta végül, majd letette a telefont. A lányok értetlenül bámultak egymásra, Orsi már épp szóra nyitotta a száját, amikor ismételten megszólalt a telefon, és ugyanaz a szám villogott a kijelzőn.Sean rögtön tudta a dolgát, ismét felvette a telefont, és ugyanazzal a komolysággal szólt bele. - Igen? - Á, ez nem lehet igaz... – mérgelődött Rob a telefonba. - Haver, sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha elmondanád, hogy kit keresel. – Sean hangja tárgyilagos volt és lényegre törő. Rögtön tudta, hogyan kell leszerelni Robot. - Figyelj, adnád nekem... Ööö...- Hát, úgy tényleg nehéz, ha azt se tudod, hogy kit keresel – gúnyolódott Sean, és Orsiék vidáman mutogatták neki feltartott hüvelykujjukat.- De igen, tudom – emberelte meg magát Rob, de hangja még mindig bizonytalanul csengett. Ekkor ismét suttogás hallatszott. – Te, hogy is hívják őket?- Anyám, Rob! Ennyire nem lehetsz hülye! – Kellan meg sem próbált suttogni, majd valószínűleg kikapta a telefont Robert kezéből, mert utána már ő szólt bele. – Hello!- Na, eldöntöttétek végre, hogy kit kerestek, vagy továbbra is bénáztok egy sort? – kérdezte Sean, lenéző hangsúllyal, de közben látszott a szemein, hogy alig bírja ki röhögés nélkül, főleg hogy a lányok mellette egymásra borulva rázkódtak a visszafojtott nevetéstől.- Igen, persze. Én beszélni szeretnék... khm... Orsh... khm... Orsho – futott neki még egyszer, majd valószínűleg felgyulladt agyában a kis égő, mert nagyobb önbizalommal folytatta. – Ursulával.- Váá, tudod ki az Ursula? – kapta ki Orsi Sean kezéből a kagylót, majd mérgesen beleszólt. – Mit akarsz Kellan?

Megelevenedett Tündérmese-6.fejezet

6. fejezet - Bulira fel!, avagy ne tégy semmit meggondolatlanul

Sean már egyre türelmetlenebbül toporgott a nappaliban. Már vagy fél órája indulásra készen állt, de a lányok még mindig be voltak zárkózva Orsi szobájába, és nagyon nem úgy tűnt, hogy sietnének kifelé. A srác tett még két kört a kanapé körül, kiment a konyhába inni egy kis vizet, majd visszament, és leült a lányok ajtajával szembe. Úgy két perce bűvölhette a kilincset, amikor az hirtelen lenyomódott, és a csajok angyali kecsességgel kilibbentek Sean elé. A fiú tátott szájjal mérte őket végig, majd szólásra nyitotta száját, de hang az valahogy nem jött ki a torkán.- Jajj, Sean, csukd be a szád, mert kifolyik a nyálad – hűtötte le Eszti a fiút. – Vagy nekünk kell felvakarni az állad a padlóról? – kérdezte kuncogva, mire Sean úgy ahogy összeszedte magát.- Hú, csak meglepődtem. Igazán jól néztek ki – mosolygott rájuk, majd Orsi felé fordult, és kacsintott egyet, mire a lány teljesen elpirult. – Na, akkor hívhatom a taxit, igaz?- Naná, már mindennel készen vagyunk – válaszolt Eszti, magában jót derülve az előbbi pillantásokon.
Miután a kiscsapat beszállt a taxiba, az rögvest indult is, és egyre csak közeledett a ma esti buli helyszínéhez. A járműben is fergeteges volt a hangulat, természetesen Sean és Eszti most is állandó jelleggel csipkelődtek, ami megszokottá vált tőlük az elmúlt napokban. Orsi meg csak ült köztük, hatalmasakat pislogva, és megpróbált tudomást sem venni arról, hogy a srác kezei birtokba veszik apró vállait. Hirtelen Orsi nem tudta mitévő legyen, ezért csak közelebb húzódott Seanhoz, és élvezte, hogy a fiú ennyire közvetlen vele.A taxi leparkolt a Heaven előtt, mire a csipet-csapat kikászálódott belőle, fizettek, majd a bejárat felé indultak. A biztonsági őr jól megnézte a lányokat, majd utána átfuttatta a pillantását az egyetlen köztük lévő srácon is. Egy elállhatatlannak vélt mosolyt villantott a lányok felé, és elállt az útból, hogy beengedje a háromfős bandát.
Amint beértek, a lányok nevetésben törtek ki az őr hiányos fogsorának emlékétől, de a hely teljesen elvarázsolta őket, és nagyon hamar el is feledkeztek szerencsétlen hapsiról. Bár Sean volt itt az ismerősebb, mégis a két lány ragadta kézen őt, és vonszolták egyre beljebb, mígnem rábukkantak egy üres, tízfős asztalra, melyen egy kis cetli hirdette a fiú nevét, és hogy FOGLALT.Ledobták magukat – Sean természetesen Orsi mellé ült, méghozzá elég közel húzódva hozzá –, majd egy odalépő pincérnek le is adták a rendelést két üveg pezsgőre és egy-egy rövidre. Amíg az italuk érkezett, Sean felhívta a haverjait, hogy hol késnek, már csak rájuk várnak. Mint kiderült, Sean haverjai már csak kétutcányira voltak a Heaventől, és mikor beléptek, a lányok igencsak meglepődtek. Eszti halkan felsikkantott, majd izgatottan mocorogni kezdett Orsi másik oldalán.- Ő az, ő az, úristen, ő az – szorongatta meg barátnője karját.- Igen, én is látom – nézett rá Orsi, majd visszafordította pillantását az épp megérkezők felé, közülük is afelé, akinek Eszti ennyire megörült. Ugyanis ez a srác a Glowing Ice énekese volt.- Ezt nem hiszem el... Pont itt? Pont most? – kérdezte Eszti Orsitól, de sajnos a szőkeség válaszolni már nem tudott, mert a srácok akkor érkeztek meg hozzájuk. Sean egyből felpattant, és üdvözölte réglátott barátait.- Srácok, bemutatom nektek... – kezdte Sean megnyerően, de akkor Eszti már régen nem Sean hangjára figyelt. Elveszett a gyönyörű szempárban, majd hirtelen eszébe jutott Dávid, és elkapta a tekintetét a srácról.- Szia, Eszti vagyok – mutatkozott be illedelmesen, amikor kezet nyújtott a fiúnak. Nem tudott nem nevetni azon, amilyen képet a szerencsétlen vágott. Kicsit tényleg összezavarodott, amikor meghallotta a lány magyar nevét, majd Eszti egyszerűen közölte vele a tényt, miszerint csak látogatóban van itt.Ezután Orsi mutatkozott be a fiúknak, habár őt közel sem kötötte le annyira a gyönyörű szempár, mint Esztit. Orsi inkább minden figyelmét Seanra összpontosította, ahogy azt Sean is tette Orsi felé.Pete – a jóképű énekes – egész véletlenül Eszti mellett foglalt helyet, és feltűnően kedvesen mosolygott a lányra.- Orsi, eljönnél velem a mosdóba? – kérdezte feszengve Eszti, ami annak volt a jele, hogy valamit nagyon meg szeretett volna osztani barátnőjével.- Persze. Fiúk, ugye megbocsátotok? – kérdezte, majd válaszra nem várva átmászott rajtuk, és Esztibe karolva elindultak a mosdó felé.
- Na, mondd, mit szeretnél – mosolygott Orsi Esztire.- Nem tudom, mit csináljak – visította Eszti magyarul, mert nem akarta, hogy bárki is kihallgassa őket. – Pete olyan cuki pasas, de ott van Dávid is...- Hé, nem úgy volt, hogy Dávid csak a barátod? – vigyorgott Orsi jókedvűen csillogó szemekkel, mire barátnője zavarba jött és elpirult.- Hát... izé... de az, de... – nem tudta, mit is mondhatna, mert még ő maga sem tudta, hogy mit érez.- Jól van, jól van, nem kell semmit sem mondanod. Figyelj, szerintem ma érezd magad jól, ne törődj semmivel, végül is ez most csak a mi esténk lesz. És később még eldöntheted, hogy akarsz-e bármelyiktől is bármit. Na, mit szólsz? Visszamenjünk a fiúkhoz?Eszti Orsi nyakába ugrott, majd oda mondta:- Jól van, ez jó ötlet. Olyan jó barátnő vagy, és olyan jó, hogy megértesz.- Ez csak természetes. Erre valók a barátok, nem igaz? Na, gyere, menjünk vissza, és tomboljuk ki magunkat – fogta meg Eszti kezét, és visszahúzta a srácokhoz, akik már nagyon várták vissza őket.
- Azt hittük, sosem jöttök vissza – nevetett Sean, majd játékosan beleboxolt egyet Pete vállába, ezzel jelezve, hogy a srácnak is legalább annyira fontos volt az, hogy a lányok visszaérjenek, mint neki.- Ó, nagy volt a sor – mondta Eszti hirtelen, majd visszaült a helyére.- Kértek inni még valamit? – kérdezte Sean, majd válaszra sem várva ismét elindult a bárpult felé, hogy kikérjen egy újabb kört.És ez így ment egyre csak tovább, amíg a lányok nem éreztek magukban késztetést arra, hogy táncolni menjenek. Kimásztak a fiúk közül, majd kérdő pillantással rájuk meredtek.- Na, ki lesz annyira bátor, hogy eljöjjön velünk táncolni? – kérdezte kihívóan Orsi, és tekintete titokban Seanra esett. A fiúnak ez magas labda volt, amit nem lehetett nem lecsapni. Rögtön felpattant a helyéről – mint egy hűséges lovag, aki szíve hölgye megmentésére indul –, és már karon is ragadta Orsit, majd eltűntek a tömegben.- Hát ez fantasztikus – morogta Eszti, mire Pete arcán hatalmas mosoly jelent meg, és lassan közelíteni kezdett felé.- Te meg mit tervezel? – kérdezte a lány sokat sejtetően, de válaszul nem az jött, mint amire számított volna.
Pete olyan gyorsan kapta ölbe Esztit, hogy annak még pislogni sem volt ideje, majd amikor lába ismét talajt ért, már a zsúfolt táncparkett közepén álltak, az összefonódó Orsi-Sean páros mellett. Nagyon jó számok mentek, a DJ igazán kitett magáért, és a fiatalok – nem keveset köszönve az elfogyasztott alkoholmennyiségnek – eufóriában és adrenalinban fürödve rángatóztak a zene ritmusára. Nem sokkal később megjelentek mellettük az asztalnál hagyott fiúk is, akik egyedül érkező lányokra lecsapva, immár partnerrel koptatták a parkettet.
Az idő úgy repült, mintha valaki az ujjával tekerte volna a mutatókat, és a fiatalok egyre csak ittak és táncoltak. Ez az este csak az övék volt, nem gondoltak a másnapi macskajajjra, a fejfájásra, csak arra, hogy pillanatnyilag jól érezzék magukat.Sean az este folyamán alig engedte el Orsit, és ez így volt Pete és Eszti között is. A lányok csak vigyorogtak egymásra és partnereikre, de már olyan állapotban voltak, hogy ha valaki azt mondta volna nekik, hogy Harry Potter létezik, még azt is elhitték volna neki.Hajnali három körül járhatott az idő, amikor a lányok kitalálták, hogy kicsit ki szeretnének menni levegőzni, csak kettesben, és a fiúk hagyták őket, mert tudták, hogy úgyis beszélgetni szeretnének.
A lányok botladozva, egymást támogatva sétáltak ki a friss levegőre, miközben egyre csak vihogtak az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Arcukat megcsapta az éjszakai hűs levegő, de amilyen állapotban voltak, nem is nagyon érezték meg.Kicsit sétálgattak a klub bejárata körül, amikor egy csaj „véletlenül” nekiment Esztinek, és majdnem fellökte.- Hé, nem tudsz vigyázni? – kiáltott utána Eszti, mire a csaj visszafordult, és gyilkos tekintettel mérte végig a lányokat.
A kis affér után a lányok tovább lépkedtek a fújdogáló szélben, észlelték, hogy rohangásznak körülöttük az emberek, de ők nem foglalkoztak semmivel sem. Mit sem törődve az idegenekkel, halálos nyugodtsággal mondták el róluk a véleményüket, tegyük hozzá, nem halkan. Ezért természetesen kaptak néhány nem túl értékelendő nézést, de ők mit sem törődve vele, jót nevettek az egészen, majd mondták tovább a marhaságaikat.Ám egyszer minden jónak vége szakad, és ez ebben az esetben sem volt másként. A lányok rossz társasággal kezdtek el kötekedni, aminek meg is lett az eredménye.Orsi rögtön kiszúrta magának a társaság másik szőke, műkörmös, forró nadrágos női egyedét.- Hé, cica – szólt oda neki. – Elavult a göncöd.- Ezt talán mégsem kellene – jegyezte meg Eszti halkan, olyan halkan, hogy ezt barátnője már nem is hallotta.- Most ezt nekem mondtad? – kérdezett vissza felháborodva az ismeretlen lány. – Mert ha igen, akkor nagyon szívesen megmutatom, hogy mire vagyok képes ebben a cuccban!- Jobb lesz, ha visszafogjátok magatokat – szólt oda a csaj pasija, aki enyhén volt csak kigyúrva, és még sötétben is félelmetesnek tűnt.- Inkább fogd vissza a kopódat – szólt bele Eszti is a beszélgetésbe, ami abban a pillanatban végezetes kimenetelűnek látszott.
A kétajtós szekrénycsávó rávillantotta összeszűkülő, gyilkos szemeit a két lányra, akik egy kissé megrémültek ugyan, de még mindig kábán a sok piától nem voltak abban a helyzetben, hogy bármiféle fölényük is legyen. Akár erőben, akár gyorsaságban.A pasas elindult a lányok felé, majd föléjük tornyosulva, szinte habzó szájjal kezdett velük üvölteni, és megragadta Orsi karját. A lány felsikoltott, és el is esett volna, ha a hapsi nem szorította volna olyan erősen a karját. Esztiben felment a pumpa, és apró ökleivel elkezdte ütögetni a hatalmas fazont, aki ezt szinte észre sem vette, viszont a háttérben lévő barátnője és a sleppjük visítva nevettek a szituáción.Orsinak már folytak a könnyei, Eszti pedig csak annyit ért el, hogy már zsibbadt a keze az ütögetéstől, amikor egy bársonyos, ám mérges férfihang közbeszólt:- Engedd el, ha jót akarsz magadnak!- Mi van szépfiú? Miért kéne elengednem? Talán magadnak akarod? – válaszolt vissza a szekrénycsávó félvállról a csuklya mögé bújtnak.- Nem igazán, de szerintem nem szeretnéd megvárni, amíg ideér a rendőrség, akiket épp az imént hívtam fel – szólalt meg egy másik csuklyás srác is, aki megvillantotta a mobilját, majd látványosan a farmerja zsebébe csúsztatta.- Hát... Rendben. De ha legközelebb nem vigyáztok a nőitekre eléggé, tuti, hogy nem leszek ilyen elnéző – mondta szekrény szinte morogva, majd elhúzott a sleppjével együtt. A két csuklyás idegen odasietett a lányokhoz, majd aggódó tekintettel mérték őket végig.- Jól vagytok? – kérdezte a mélyebb hang, és lecsúsztatta a kapucnit magáról.- Remélem, hogy nincs semmi baj – kontrázott a másik, akit még mindig takart a csuklyája.És akkor Orsi ismét visítani kezdett. Ám ehhez a visításhoz már köze sem volt semmiféle fájdalomnak, vagy ijedtségnek.- Esztiii – sipította. – Ezek a vámpírcsávók!- He? – szólt közbe Eszti értelmesen, majd jobban szemügyre vette a srácokat, akik úgy tűntek, hogy egyre mélyebbre süllyednek a földben.- Ne bassz, hogy a minap fellökött minket két vámpír. – Ekkor már Eszti sem bírta tovább, Orsi nyakába borult, és azzal küzdött, hogy ilyen spicces állapotban, ennyire nevetve is meg tudjon állni a lábán.- Naa, most mire gondolok? – Orsi szemmel láthatólag nagyon élvezte a helyzetet, és a másik fazon felé fordult, akin még mindig kapucni volt.- Haver, ezt jól megszívtuk – szólalt meg a srác olyan hangnemben, amit nem lehetett félreérteni.- Nekem mondod? Legközelebb szólj, hogy soha többet ne akarjak hősködni – válaszolt a szőkés srác.- Szóval, akkor ti nem emlékeztek ránk? – kérdezte Eszti kissé összeszedettebben, és igyekezett megtartani Orsit, aki még mindig belé kapaszkodott, és vihogott.- Nem! Kéne? – vonta fel szemöldökét a barna, és kételkedve nézett a lányokra.- Talán, már volt dolgunk... khm... egymással? – kérdezte hatalmas, sokat sejtető vigyorral a mackós srác.- Fúj, nem – háborodott fel Orsi, és abbahagyta a vihogást. – Te voltál az, aki pár napja, fényes nappal majdnem fellöktél az utca kellős közepén, majd bocsánatkérés nélkül akartál továbbrohanni – bökte mellkason Orsi a nagydarab fiút, akit először meglepett a lány a kirohanása, majd látszott rajta, hogy gondolkozóba esett. – A haverod – itt a vékonyabbik fiúra mutatott – legalább megállt, és elnézést kért helyetted is.- Hé, tesó! Én emlékszem rájuk – szólalt meg most az említett. – Tudod, amikor felrohantunk hozzám.- Jaaa – csapott homlokára a mackó. – Már emlékszem én is. Utólagosan bocsánatot kérek – nézett Orsira, majd mosolyogva felé nyújtotta a kezét. – Kellan Lutz, szolgálatára.- Öö... Köszönöm, bocsánatkérés elfogadva. Az én nevem Orsolya Székely – fogadta el Orsi a jobbot, majd megint kitört belőle a nevetés Kellan arckifejezésétől, amit valószínűleg „kimondhatatlan” neve váltott ki a fiúból.- Robert vagyok... Robert Pattinson – mondta a másik fazon, akiről időközben lekerült a kapucni.- Én pedig Eszter Kárpáti – mondta Eszti kuncogva, hiszen még most is élénken élt benne a kép, amikor is Rob kért tőle bocsánatot Kellan helyett, akinek Orsitól kellett volna.- Hát haver, asszem’ sokáig fog tartani, mire megtanuljuk a nevüket – mondta Kellan röhögve, mire a lányok ismételten vihorászni kezdtek.

Megelevenedett Tündérmese-5.fejezet

5. fejezet - Előkészületek

Orsi teljesen feldobódott barátai kedvességétől, és a jókedv általános lett közöttük. Együtt megreggeliztek, közben elkezdték tervezgetni a napot, és főleg az estét. A lányok elhatározták, hogy délelőtt főznek valami ünnepi ebéd-szerűt, és utána pedig elkezdenek készülődni.- Jézusom, hány órán át akartok ti készülődni? – kérdezte Sean leesett állal.- Jajj, kérlek, nőkből vagyunk – vigyorgott rá Eszi.- És különben is, egyszer van szülinapom egy évben. Annak mindig meg kell adni a módját.- De még hogy...! Ma a Sohóba megyünk, erre készüljetek fel! – lelkendezett Eszti.
Sean nehezen bírta a lányok lelkesedését kísérő, emberfeletti magas hangokat, úgyhogy visszavonult a szobájába. A csajok kint maradtak a konyhában, és a menün törték a fejüket.- Na, szülinapos! Mi a kedvenced? – kérdezte Eszti Orsitól, aki hirtelen nem is tudta, melyiket mondja a sok közül.- Anyukám ilyenkor mindig brassóit szokott készíteni, de az túl sokáig tartana, szóval inkább hanyagoljuk – mondta Orsi mélyen a gondolataiba merülve. Természetesen ezt Eszti nem hagyta szó nélkül. - Hé, ha neked az a kedvenced, akkor ma azt készítünk! Te mondtad az előbb, ilyen csak egyszer van egy évben – Eszti kedves mosolyra húzta ajkait, majd rákacsintott Orsira.- Ah, itt a közelben van is egy szuper kis üzlet, gyorsan összeírom ami kell, és megkérjük Seant, hogy rohanjon el nekünk... Szerinted beleegyezne? – kérdezte Orsi egy kacér mosoly kíséretében. - Ha te kéred, biztosan – mondta Eszti pajkosan. – Na, mire vársz még? Orsi egy pillanatig döbbenten nézett, majd még szélesebben mosolygott, és elindult a srác szobája felé. - Sean... – szólt negédes hangon, és olyan szempilla rebegtetést rögtönzött, ami nem kicsit lepte meg a szőke fiút.- Mit szeretnél? – kérdezte még mindig döbbenten a srác.- Hááát... Az a helyzet, hogy a hűtőt átnézve rájöttünk, hogy kissé hiányos a felszerelés az ebédhez, és hát van itt a közelben egy helyes kis üzletecske... – mindezt olyan behízelgőn mondta, hogy Seannak nevetnie kellett, majd felállt és elkezdte keresni a pulcsiját.- Na, mondd! Mit kell hoznom?- Jajj, én nem azért mondtam ám. De ha már így felajánlod... – vigyorgott Orsi. – Esztivel összeírtuk a listát. Köszönjük szépen – és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott Sean arcára, majd a kezébe nyomta a papírt.- Szívesen! Na, megyek is, ha ma még szeretnénk ebédet is enni – nevetett Sean, és kezében a cetlivel kilépett az ajtón.
Orsi visszament a konyhába Esztihez, aki épp vörös fejjel feküdt az asztalon, és próbálta visszatartani a feltörő nevetését.- Elment már? – kérdezte nyüszítve. Amikor Orsi bólintott, elnevette magát, és alig bírta abbahagyni.- Megkérdezhetem, minek örülünk ennyire? – kérdezte Orsi döbbenten, mert nem értette barátnője hirtelen jókedvét.- Csak a listán nevetek. Odaírtam a végére még pár dolgot, hogy Sean örüljön.- Jézusom, miket?- Háát... – nézett ártatlan szemekkel Eszti, majd kibökte. – Szerinted Seannak jó a kereső képessége?- Ezt miért kérdezed? – kérdezett vissza Orsi vészjóslóan. - Igazából... Azt írtam a listára, hogy hozzon két csomag tampont, azt a fajtát, aminek egy nagy napraforgó van az elején... – Eszti végig halálosan komoly arcot vágott, ami csak megrémisztette barátnőjét. - Ezt most nem mondod komolyan? – kérdezte kimérten. Most Eszti ijedt meg csöppet Orsi hanghordozásától. – Te a leendő barátomat elküldted a boltba tampont venni?- Hát... Ööö... – Eszti próbálta eltitkolni az igazságot, de már késő volt. - Esetleg... Valamit nem mondtál még el? – faggatta tovább Orsi a másik lányt. Eszti szégyenlősen bólintott, majd a padlót kezdte tanulmányozni. – Mit? - Gondoltam... Hát, izé... - Esztiii! – visított közben Orsi. - Egy doboz rózsaszín óvszer is ott figyel a listán... Én csak... A ti helyzetetekben sosem lehet tudni, és izé... Eszti arca még jobban elfehéredett. - Te tényleg nem vagy komplett! – Orsi eddig a pillanatig bírta megjátszani magát. Kitört belőle a nevetés, és elterült a földön. A fekete hajú lány egy pillanatig értetlenül pislogott. Majd megértett mindent. - Ezért meglakolsz! – kiáltotta, és rávetette magát a földön fetrengő szöszire. - Neee! Nagy... nagyon csikis vagyok! – visította Orsi. – Kegyelmezz!Eszti abba hagyta a csikizést, és pihegve Orsi mellé feküdt a földre. A szöszinek is rendesen hullámzott a mellkasa, és kellett nekik egy kis idő, amíg lenyugodtak.- Jajj, szegény Sean. Kihasználjuk és kitolunk vele – sopánkodott Orsi, majd elvigyorodott. – De hát, ez ma egy ilyen nap.- Na, gyere! Pakoljuk elő a hozzávalókat, amik vannak itthon, hogy Sean ne mondhassa, hogy nem csináltunk semmit, amíg a boltban volt – mondta Eszti, és felhúzta Orsit a földről.Jó tíz perc múlva egyre hangosodó lábdobogást hallottak a lépcsőházból, majd kulcscsörgést és ajtónyikorgást. A lányok összenéztek és igyekeztek nem elnevetni magukat, és úgy tenni, mint ha nem történt volna semmi érdekes. Olyan aranyosan és ártatlanul néztek a konyhába vörös fejjel belépő Seanra, mint a ma született bárány.- Nagyon vicces mondhatom. Remélem ti remekül szórakoztatok – dörrent rájuk Sean. A lányok nagyon megijedtek, de, csak mert nem tudták, hogy Sean is alig bírja visszatartani a nevetést.- Sean, nem tudom, hogy miről beszélsz – tette Orsi az ártatlant, holott nagyon is jól tudta, miről van szó. - Ó, dehogyis nem! Arról a listáról, amit összeírtatok! – erősködött a srác. Ekkor Eszti a sarkára állt, és beszélni kezdett. - Sajnálom, én írtam fel azokat a dolgokat, Orsi tudta nélkül. Ne rá legyél mérges, a bűnös itt áll előtted. Seannak nagyon tetszett a lány hozzáállása, ezért úgy gondolta, hogy kicsit változtat eddigi tervén. - Hé, el ne pityeregd magad! Csak azért vagyok kibukva, mert háromszor is végignéztem az összes tampon fajtát, komolyan mondom, már kívülről fújom őket, de a napraforgósat nem találtam meg... Nem akartam nektek kellemetlenséget okozni, de hoztam olyat, aminek szimplán kék a csomagolása. Ugye, elviselhető lesz ez is? A lányok hirtelen megszólalni sem tudtak, úgy megdöbbentek. Tágra nyílt szemekkel bámultak Seanra, aki eddig bírta nevetés nélkül. Ezt meglátva a lányok is kacagni kezdtek, és Sean nyakába vetették magukat.- Ennél jobb szülinapom még sosem volt. Úgy örülök, hogy együtt lehetek veletek – nézett rájuk kicsit később Orsi, amikor már kellően lenyugodtak a kedélyek.- Ugyan Orsi, még várd ki a végét – kacsintott Eszti barátnőjére, mire Sean közbeszólt.- Lányok, én nem akarok véget vetni az idilli pillanatnak, de már tizenegy óra van. Szerintem lassan neki kéne állni a főzésnek, mert sosem lesz ebédünk, és még a végén nem lesz elég időtök elkészülni. Mert mi lenne, ha csak öt órátok lenne öltözködni és fésülködni? – kérdezte Sean gúnyosan, de közben vigyorgott.- Oh, igaz is. És ha már ennyire figyelmes vagy, és gondolsz ránk, akár segíthetnél is nekünk. Mondjuk, pucolhatnál néhány krumplit – mondta Eszi gonoszul és a fiúra nézett.- Öö... Nekem most... nagyon fontos dolgom van a... öö... szobámban – válaszolt Sean, és már pucolt is kifelé a konyhából. A lányok jót derültek a reakcióján, és nekiálltak a főzőcskézésnek.
Természetesen a hangulat most is felhőtlen volt. Az előkészületekkel hamar végeztek, azonban a húsnak hiába mondták, hogy főjön gyorsabban, az nem akart engedelmeskedni. Orsi az órájára pillantott, és pár szál haja is menten az égnek állt, amint meglátta, hogy mennyi az idő. - Esztii... Már egy is elmúlt – sipította kétségbeesetten Orsi. - És a kaja nagyon nem úgy néz ki, mint ami kész lenne...- Na, ezzel teljesen egyetértek. - Mi legyen most? - Szendvicsek! – kiáltott fel Orsi. – Készítünk párat, és majd holnap ebédelünk rendesen.- Ez elég jól hangzik... De a hússal mi lesz? Nem hagyhatjuk így itt! Már félig kész – magyarázott Eszti, de aztán hirtelen abbahagyta a beszédet. Orsira sandított, akinek szintén abban a pillanatban gyúlt fel a képzeletbeli villanykörte a feje felett. - Te is arra gondolsz, amire én? - Attól függ, te mire gondolsz... Szóval... Ismersz valakit, aki a közelben van, és végtelenül sok szabadideje van arra, hogy itt álldogáljon a kaja mellett? – kérdezte sejtelmesen Eszti. - És még fésülködnie sem kell? Döbbent csend következett, aztán a két lány egyszerre kiáltott fel: - Sean! 
A srác teljesen rémültem rohant ki a konyhába, azt hitte valami baj történt, úgy kiabáltak a lányok. Kiérve azonban konstatálta, hogy nem ég semmi – a tűzhelyen kívül –, és nem történt egyik lánynak sem baja.- Úristen! A szívrohamot hozzátok az emberre. Mégis mi a fenének visítoztok? – kérdezte félig bosszankodva, félig nevetve.- Hát, tudod... – kezdte Orsi, és újra elővette a szempilla-rebegtetést.- Mi kéne már megint, csajok? – nézett rájuk Sean áthatóan.- Tudod, az előbb megjegyezted, hogy micsoda borzalom lenne, ha csak öt óránk lenne készülődni, úgyhogy most rád bízzuk a kaját, mi pedig elvonulnánk – mondta Orsi, majd Sean rémült arcát látva gyorsan hozzátette. – De ne aggódj, neked nem kell vele semmit sem csinálnod, csak figyelni rá, hogy ne legyen semmi baja. Még körülbelül fél óra, negyven percig fő, és kész is. Na, akkor mi megyünk is – kapott Sean egy-egy puszit a lányoktól, és otthagyták földbegyökerezett lábakkal.- Ezt nem hiszem el. Mindig én... - morogta magában, majd kihozta a laptopját a konyhába, hogy addig is, míg a kaját nézi, legyen mivel elfoglalnia magát.
Eközben a két lány mosolyogva sétált el Esztiék lakásáig, ahol senki sem volt otthon. Öcsi hagyott egy levelet Esztinek, amiben taglalja, hogy mennyire örül neki, hogy talált magának valakit, akit elcipelhet bulizni, és így neki nem kell mennie. - Ja, valamit majd elfelejtettem – kapott Eszti a homlokához, mire Orsi egy pillanatig értetlenül nézett rá. – Te el ne mozdulj innen, és nem ér lesni! – kuncogott Eszti, s közben leültette barátnőjét a kanapéra. Berobogott a szobájába, és felkapta az asztalon heverő csomagot. Hirtelen nagyon izgatott lett, mert nem tudta, hogy mit fog barátnője szólni az ajándékához.Aztán erőt vett magán, kedvesen elmosolyodott, és kilépett az ajtón, ahol Orsi már tűkön ülve várta. Eszti a háta mögé rejtette a csomagot, amikor Orsi elé állt. - Eszti! Mit tervezel? – kérdezte Orsi, s a hangjában nevetés bujkált. - Ó! Én? Semmit. Úgy ismersz, mint aki szokott bármi ilyesmit csinálni? - Igen, pont úgy. Úgy érzem... Valamit titkolsz előlem...Ekkor hatalmas vigyorral arcán átadta ajándékát, amin a szőke lány nagyon meghatódott. Könnyes szemekkel borult Eszti nyakába, és fülig érő szájjal vette át a csomagot. Leült, és óvatosan kezdte bontogatni, mert még mindig remegett a keze. Amikor meglátta a fehér felsőt, éles hangon visított egyet, majd ismét Eszti nyakában kötött ki.- Váá! Imádom, annyira tetszik! Nagyon köszönöm! Ma este tuti ebben megyek bulizni! – lelkendezett Orsi.- Úgy örülök, hogy tetszik! Na, de nézd meg a másik csomagot is!Orsi erről már csak lerántotta a csomagolópapírt, és előkerült egy üveg Sierra Tequila Silver. Először nagyot nézett, majd pajkos mosolyra húzódott szája.- Ezt még indulás előtt meg kell bontanunk! Remek éjszakánk lesz!- Ez eddig sem volt kérdéses. Jól van, gyorsan összepakolom egy táskába mindenemet, ami kellhet, és mehetünk is vissza hozzátok.Eszti berohant a szobájába, elővett egy nagyobb táskát, és elkezdte megtölteni ruhákkal, kiegészítőkkel és smink cuccokkal. Amikor végzett kiírta Öcsiéknek, hogy ne várják, mert este bulizni megy, majd Orsival visszamentek, mert szegény Seant egyedül hagyták a brassóival.
Sean nyitott nekik ajtót, mert Orsi nem találta a kulcsát a táskájában, de amikor meglátta Eszti táskáját, eltátotta a száját.- Arról nem volt szó, hogy te is ideköltözöl – mondta leplezetlen döbbenettel hangjában.- Hm, ne félj, nem is költözöm! Ez a nagy táska Orsi cuccainak kell, ugyanis Ő költözik hozzám – felelte Eszti halálos komolysággal, mire Sean egyre értetlenebb és kétségbeesettebb arcot vágott. - El ne hidd már neki! – szólt közbe Orsi is, majd ellépett Eszti mellett, és egyenesen a fürdőbe rohant. – Eszti, csak pakold le a cuccod a szobámban! - Okés – felelte a feketehajú lány, és egy hatalmas mosoly kíséretében elsétált a még mindig meglepetten álldogáló fiú mellett. - Lányok... – kezdte komolyan, mint aki valami elnöki szónoklatra készül. – Úgy látom, hogy ti komolyan jól megvagytok egymással. Kezdek kételkedni benne, hogy csak pár napja ismeritek egymást. - Sean, tudom, hogy féltékeny vagy rám, de semmi okod sincs rá. Nem lopom el Orsit – mondta Eszti kuncogva, mire Sean és Orsi összenéztek, és ma már oly sokadszorra, hangos nevetésben törtek ki. - Esztiii! Segíts kiválasztani, hogy melyik ruhadarabot vegyem fel – kérlelte Orsi barátnőjét, aki már rohant is, hogy segítsen a lánynak. - Azt hiszem, rám nincs szükség. Most megyek, és... Kiválasztom a ma esti szerelésemet! – kuncogott Sean némi gúnnyal a hangjában, majd rákacsintott Orsira, és visszavonult a csajsziktól és tamponoktól mentes kis környezetébe. 
- Nos, lássuk csak. Fehér felső, az megvan. Mutasd a szekrényed! – követelte Eszti, majd szó nélkül derékig merült az egyik kétajtós gardróbban.- Addig én elmegyek gyorsan fürdeni! – mondta Orsi, és kezébe vett egy törölközőt.- Oké! – jött a fojtott hang a szekrény mélyéről. – Kapsz fél órát, és utána én jövök.Eszti nagy nehézségek árán talált barátnője ruhái között egy észbontó farmer rakott miniszoknyát. Úgy gondolta, ehhez jó lenne az imént látott fekete legging és a lány fekete bokacsizmája. Mire Orsi végzett a fürdőben, már az ágyán volt a bulizós szerelése.- Hűű, Eszti! Remek ízlésed van – ámuldozott Orsi az összeválogatott darabokon. – Na, menj fürdeni. Addig én is kiteszem a te ruháidat.Orsi elkezdte vizsgálgatni a hatalmas táska tartalmát, majd nagy örömére talált benne hasonló ruhadarabokat, mint amit majd ő fog felvenni. Kitett Esztinek egy szűk fehér mintás pólót, egy szűk farmerszoknyát fekete legginggel és a lány fekete bokacsizmájával.Mikor Eszti visszajött a fürdőből, elismerően bólintott az összeöltözés gondolatára.- Egyforma és mégis különböző. Pompás ötlet – lelkendezett. – És a hajunk milyen legyen?Orsi arcán átfutott egy könnyed mosoly, majd a szoba másik végébe trappolt, és túrni kezdett a szekrényben. - Mit csinálsz? – kérdezte kíváncsian Eszti. - Keresek!- Hát rendben – Eszti elmosolyodott, majd tovább figyelte Orsit.Percek teltek el, mire Orsi végre örömittasan felkiáltott:- Megvan! – kiáltotta, és felmutatta a kezében lévő hajsütőt. - Én is pont erre gondoltam – nyugtázta Eszti, és nyomott egy puszit barátnője arcára.