10. fejezet part/2 Hogyan is történt?

10. fejezet

part/2

Hogyan is történt?

    
                              

             /A baleset előtt: vasárnap; Aaronék háza 19:01/

Unatkozott. Fogalma sem volt róla, hogy mit csináljon. Samet nem látta fent facebookon, így úgy döntött, hogy lemegy a konyhába. A szülei és a testvére épp vacsoráztak. Kérdezték, nem akar-e enni valamit, de csak megrázta a fejét. 
-Elmegyek sétálni.- jelentette ki, miközben felhúzta a lábára a csizmáját.
-Ilyenkor?- húzta fel a szemöldökét az anyja- Nincs késő már ahhoz?
-Nincs.- vonta meg a vállát Aaron, majd kabátostul kilépett az ajtón.
Még hallotta, hogy apukája utána kiabálja, figyeljen az autókra. „Persze, nincs is más dolgom.”- futott át az agyán, majd az úttestre lépett. Nem ment pont középen, de nem is a szélén. Mondhatni; az út felének felénél, vagyis a negyedénél.
Per pillanatban nem érdekelte senki, és semmi. Vagy mégis? Egy szőke, vállig érő hajú lány, tengerkék szemmel, szép mosollyal, kedves arccal. Sam arca villant fel előtte. Egyre csak a lányra koncentrált, a Vele eltöltött rövid, mégis tökéletes pillanatokra. Nem ismerte ugyan régóta, de közel érezte magához. Mintha 1000 év telt el volna, hogy megismerkedtek egymással. Elmosolyodott a gondolat alapján.
A kis szellő belekapott a hajába, felborzolva azt. Aztán a Holdra meredt: Sam arcát látta benne. Tudta: többet érez a lány iránt, mint puszta barátság. Azt remélve, hogy Ő is ugyanezt érzi, felsóhajtott. Mennyire örülne, ha végre elmondhatná a lánynak! De nem teheti... Nem meri, és... Emily az, aki azt akarja Lena legyen a barátnője. Mert, hogy ők „össze illenek.”
Badarság- gondolta. Nem tudta eldönteni, az esze vagy a szíve mondta ezt. Esetleg mindkettő? Hogy Lena és ő nem valók egymásnak? Remélte, így van. És ekkor elhatározta: megmondja Emilynek, ő nem akar Lenával együtt lenni, inkább vár még néhány hónapot, amíg Samanthával jobban összeismerkednek. Aztán lesz, ami lesz. De Lenát kizárta...
Ismét elmosolyodott erre. Talán ez volt az utolsó dolog, amit önszántan tehetett, mert csak két nagy fénycsóvára emlékezett és egy erős lökésre az oldalán.
Elütötték, de; túlélte...



                       /A jelen. Samék háza: hétfő 21:09 / 

Sam üzenete:* 
De... mégis mi történt? :'O
Faggatózott, mert nem bírta annyiban hagyni, hogy „kórházba került.” Tudni akarta az összes kis részletet.

Grace üzenete:* 
vasárnap kb. 7 óra körül kiment sétálni. A részletek nincsenek meg, de a sofőr azt mondta, hogy Aaron nem az út szélén ment. És ő is későn vette észre a kanyar miatt. Persze a kocsiból egyszerre kiszállt, hogy segítsen nki. Most Aaron pedig ugye a kórházban van.
Sam üzenete:* 
:O:O:O:O
Ez szörnyű... :’(
és mikor jöhet ki?
Grace üzenete:*hát annyira súlyosan nem sérült meg, de csak jövő hét kedden engedik ki
Sam üzenete:*éértem... :'//
sajnálom szegényt..
Grace üzenete:*elhiszem :((
én is sajnálom ://
*pár perc múlva * 

Sam üzenete:*na nekem mennem kell...
sziaa
Grace üzenete:*okéss
én is mek. Szijja ♥ :)
és nyugi, emlékezni fog rád, nem volt nagy agyrázkódása ;)
Sam elképedt teljesen. Agyrázkódás? Ó, nem! Ez eszébe sem jutott. Mi van, ha nem emlékszik rá? Ez a nap egyre jobb... Gondolta, még gyorsan rákérdez, hogy mégis pontosan mekkora lehetett neki, de Grace lement chatről. És épp abban a pillanatban is lépett be Ian. 
-Tudom, most kapcsolom ki.- mondta csüggedten Sam.
Az apja bólintott, elköszönt majd becsukta maga mögött az ajtót.

Nagy kővel a szívén feküdt le az ágyára. Biztos nem lesz képes elaludni... És még csak hétfő van! Hogy fog egy egész hetet kibírni Aaron nélkül? De leginkább azt kívánta, hogy a fiú épüljön fel minél előbb. Vajon mi járhatott annyira az eszében, hogy nem vette észre a közeledő autóst? Hát, majd ha már jobban lesz, megkérdezi a fiút. 
Na ha persze emlékezni fog rá...