Január 26., kedd
Reggel, úton a suliba Virág véletlenül elkotyogta, hogy még
sosem látta a Csillagok háborúja filmeket, úgyhogy apu
kijelentette, ezt sürgısen pótolni kell. Hurrá, akkor nézhetem meg
megint. A suli elıtt Cortez és Dave beszélgettek, Zsolti és Ricsi
pedig azzal foglalták el magukat, hogy hógolyóval dobálták az
érkezı kilencedikeseket. Szokás szerint köszöntünk nekik, szokásszerint o
daadtam a házim, és szokás szerint már mentünk volna
be a suliba, amikor szóba került, hogy Cortez Virággal megy a
farsangi bálba.
– Emó, minek öltözöl? – kérdezte Ricsi.
– Nemtom – vonogatta a vállát Virág. – Azt se tudom, kik
szerepelnek a filmben…
Na, a kijelentését erıs, egyhangú „húúú”-zás követte, mire a
fiúk teljesen kikelve magukból arról gyızködték, hogy mennyire
végtelenül ciki. Mármint Virág. Amíg ık így elvitatkoztak, illetve
Virág csak védte magát, Ricsi felém fordult.
– Neményivel jössz?
– Nem, Jacques hívott el.
– Direkt minden Szent Johannás bulira nyomival jössz? –
röhögött jóízően. Nos, én még soha nem gondoltam ebbe így
bele, szóval csak zavartan megvontam a vállam. – Jó, akkor kifújt
a lehetıség, egyedül jövök… – tette hozzá Ricsi. Csak most esett
le, hogy kínjában engem akart elhívni.
– Válassz egyet Cortez dobott elhívói közül – lépett hozzánk
Kinga.
– A frászt – húzta el a száját Ricsi. – Te kivel jössz? –
Természetesen, mivel barátom van, aki nem jöhet Szent Johannás
bulira, egyedül jövök – húzta ki magát büszkén.
– Ebben a suliban kevés a lány! – csettintett Ricsi.
– A jó nı kevés – szólt közbe Zsolti.
– Istenem, mit tudsz te a „nıkrıl”? – röhögött Kinga
gúnyosan.
– Hogy az egyik elhívott – vonta fel Zsolti a fél szemöldökét,
mire Kinga totál ledöbbent.
– Ki akar veled nyilvánosan mutatkozni?
– Leia hercegnı – vágta rá Zsolti.
Erre Kinga dühösen közölte, hogy ı öltözik Leia hercegnınek,
Dave pedig rávágta, hogy majdnem minden lány annak fog
öltözni.
– És ha elhívnád azt a tizenkettedikes lányt? Tudoood, aki
mindig ott ácsorog veletek az udvaron – nyúzta Virág Ricsit.
– Már elhívták… – legyintett Ricsi, és az egyik raszta tincsét
tekergette. Igen, ez évrıl évre problémásabb lesz, mivel a Szent
Johannában sokkal több a fiú (mi is csak hárman vagyunk lányok
az osztályban), és a menı lányokat azonnal elhívják egy-egy
ilyen buli alkalmával. A többi fiú pedig a „maradékból” válogat,
ami kábé olyan, mint mikor egy piacon nézelıdik az ember.
Rémes.
– Én elmennék veled, télleg – pislogott Virág szomorúan.
– Menj – vágta rá Cortez, a kelleténél kicsit gyorsabban.
– De hát te hívtál el!
– Csak Dorián miatt… – jelentette ki Cortez, majd megvonta a
vállát. – Amúgy egyedül mennék – közölte, és találkozott a
tekintetünk. Egy pillanatig úgy éreztem, ha most elhívnám, akkor
eljönne velem. De csak egy pillanatig. Mert utána rezegni kezdett
Cortez Blackberryje, és nyomogatni kezdte a telefonját. Nem,
hülyeség. Velem sem jönne el, hova gondoltam!!! Csak azért
ment volna Virággal, hogy eltántorítsa Doriánt. Amúgy pedig
barátnıje van, tehát egyedül megy a buliba. Akárcsak Kinga.
Ilyen egy felelıs, kapcsolatban lévı ember. (És semmiképp sem
csókol meg mást szilveszterkor, ugye?)
– Hú, de jó, akkor figyi. Te minek öltözöl? – ugrándozott
Virág Ricsi elıtt.
– Nyugi, emó – csitította Ricsi, mert kezdett kellemetlen lenni,
hogy az érkezı diákok ıket bámulják –, megbeszéljük. Elıbb
nézd meg a filmeket…
– Oki – vigyorgott Virág, és szemmel láthatóan totál
feldobódott, hogy elcserélték. ?
Föcin Farkas tanárnıvel továbbmentünk az anyaggal, illetve
úgy tervezte, ám mielıtt a táblára kezdett volna írni, észrevette,
hogy Zsolti eszik. Ami nem meglepı, bár az utóbbi idıben egyre
furább, úgymond, nem hizlaló kajákat hoz magának. Ezúttal natúr
csirkemellfilét, salátával. Ez példás, de nem feltétlenül föciórán,
így nem csoda, hogy a tanárnı szóvá tette.
– Zsolti, megtennéd, hogy elteszed a… a komplett ebédedet? –
nézett furcsán. Megértettem a döbbenetét. Mi, többiek,
visszafojtott nevetéssel néztük, ahogyan Zsolti leteszi a villáját(!).
– Tanárnı, ez szigorú diéta, a személyi edzım írta elı, hogy
pontosan most kell megennem – közölte.
– Igazán? – kérdezte a tanárnı, és alig bírta visszatartani a
nevetést.
– Igen.
– És megoldható lenne, hogy esetleg szünetben fejezd be?
– Nem tudom. Addigra kihől a hús, és meg kell melegíttetnem
a büfében. Megkérdezhetem a személyi edzımet, mit gondol
errıl?
– Eszedbe ne jusson telefonálni az órámon! – förmedt rá
Farkas.
– Nem, szerencsére ı is itt van – legyintett Zsolti, és Dave felé
fordult, aki a telefonjában nézett valami táblázatot. – Jó, ha
szünetben eszem meg?
– Jó, legyen. De akkor az ötödik órában eszed meg a halas
szendvicset – biccentett Dave.
Mindenkibıl kitört a nevetés, miután kiderült, hogy Dave már
nemcsak menedzser, de személyi edzı is egyben. ? Zsolti
elpakolta az ételhordóját (fura dolgokkal járnak suliba, az biztos),
aztán folytathattuk az órát. Angolon Mr. O’Realy röpdolit íratott,
úgyhogy szünetben mindenki a nyelvi elıadóban maradt, ahol
nagyüzemi puskagyártás folyt. Én átolvastam még egyszer az
anyagot, majd odaadtam a bal kezem Virágnak, hogy írja rá, amit
akar, mert az ı karja már tele lett angol szavakkal. ? A doga
egyébként négyesre sikerült, mert két szót is elrontottam, de
ahhoz képest, hogy milyen béna vagyok angolból, ez az önerıbıl
elért négyes igazán szép eredmény. Infón Tölgyessy tanár úr gépe
elszállt, úgyhogy Andris és Robi segített neki rájönni, mi a
probléma, és természetesen Dave sem hagyhatta szó nélkül a
dolgot, odament okoskodni, így mi, többiek elfoglalhattuk
magunkat. Arnold nyelvvizsga-szintfelmérıket csinált, így én
áthúztam a székem Virág gépéhez, és amíg ı a Facebookon
mindenféle teszteket töltött ki (milyen állat voltál elızı
életedben/melyik a kedvenc virágod/melyik FOB dal szól rólad…
stb.), én mellette olvastam. Suli után Virág átjött, hogy együtt
csináljuk meg a matekházit (illetve segíteni akartam neki), de
mivel teljesen hidegen hagyta, lemásolhatta rólam, aztán apu
kiharcolta, hogy megnézzük a Baljós árnyakat. Vacsora elıtt
Virággal kivittük megsétáltatni Kiskutyát (mióta Doriánnal
szakítottak, a kutya neve csupán Kiskutya lett, jobb híján), és
közben olyan komoly és eget rengetı dolgokról beszélgettünk,
mint: vajon mitıl olyan menı Justin Bieber, mert mi nem értjük,
vagy éppen miért lesz foltos a fehér pulcsi a parfümtıl. És
természetesen szóba került az elmaradhatatlan „Dorián miért nem
száll le Virágról” téma, illetve a „Cortez viselkedése
kiszámíthatatlan és zavaros”. Szóval csak a szokásos.
Star Wars: 5/2 – oké, nem rossz film, de remélem, egy ideig
nem kell megnéznem. ?
Arnold: 5/5* – pénteken nyelvvizsgázik, nagyon-nagyon
drukkolok neki! Mondjuk, ha nem sikerülne, akkor nem menne el
a suliból… de persze nem vagyok önzı, ezért szorítok érte. De
hátha…
Karcsi: 5/5 – Facebookon megosztott velem pár
farmajándékot, ami tök jó, mert nekem még nem volt olyanom. ?
Az arany iránytő: 5/5* – imádom! És azt hiszem, nekem Virág
a daimónom. Annyira, de annyira jóban vagyunk megint, hogy
szinte már nem is emlékszem, milyen volt, amikor rosszban
voltunk! Hurrá.
Január 28., csütörtök
Teljes farsangi láz! És teljes bukásra állás rajzból. Jaj. Na jó,
az úgy volt, hogy Vladár bejött a terembe, és mondta, hogy jövı
héten képregény-kiállítás lesz a rajzszakkörösök munkáiból a
folyosókon, így ık (Virág és Cortez) arra készülhetnek, a többiek
pedig szabadon választhatnak elfoglaltságot. Na, gondoltam, ez
az én napom. Duplaóra Vladárral úgy, hogy azt csinálok, amit
akarok! Wow. Éppen ezért csak olvastam a padomban ülve, és
teljesen átadtam magam Philip Pullman világának. Igen ám, csak
aztán a második óra végén Vladár körbejárt a teremben, és
kiderült, hogy a szabad elfoglaltság nem azt jelenti, hogy
olvashatok, hanem! Hanem szabadon rajzolhatunk, amit akarunk.
Az hagyján, hogy már megint irtóra megalázott, tulajdonképpen
ehhez már hozzászoktam. Viszont kaptam egy órai munka egyest.
Így, a félév utáni második héten két rajz egyest produkáltam, ami
azért is necces, mert anyuék az elsırıl sem tudnak. A fenébe!
Ezek után a napomnak annyi is volt, az sem dobott fel, hogy
két Darth Vader jött velem szemben a folyosón, vagy hogy a
büfében a franciakultúra-szakkörösök által készített fánkokat
lehetett venni. Teljes csıd. Hazaérve elıször elmosogattam (a jó
gyerek kisebb büntetést kap, nem?), aztán pakolásztam kicsit,
megcsináltam minden házim (amit lehetett, még a jövı hétre is),
utána pedig vártam anyut. Pechemre anyu amúgy is kivolt, mert
újabb nagy havazás várható, emiatt egy csomó szerkesztenivalója
volt a neten, szóval szó szerint „be volt havazva”. Aztán amikor
felajánlottam, hogy segítek bármiben, anyu lehajtotta a laptop
fedelét, és gyanakodva méregetett.
– El szeretnél menni valahova… – találgatott.
– Nem, dehogy – ráztam meg a fejem felháborodottan, mert
hát ez úgy tőnt, mintha titkolnivalóm lenne, azért ajánlom fel a
segítségem. Várjunk csak. Pont errıl volt szó, úgyhogy inkább
lesütöttem a szemem.
– Cortezzel van baj… – próbálkozott tovább.
– Nem, tényleg nem.
– Akkor – töprengett anyu, aztán mérges lett. Rájött. –
Csütörtök van. Rajzóra!
– Ööö. Igen – biccentettem a szám szélét rágva.
– Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! – hüledezett anyu. Nem
mondtam.
– Kettıt – vallottam be, és igyekeztem felkészülni arra a
hangterjedelemre, ami anyuból készült kitörni. Elıször csak
kiabált, aztán már visított, végül már csak a denevérekkel tudott
volna kommunikálni, úgyhogy csak hallgattam, és folyamatosan
lefelé néztem, hogy legalább a szemrehányó tekintetet
elkerüljem.
Miután kaptam egy halom „Hogy történhetett ez?”, „Mi az,
hogy a múlt héten is egyest kaptál?”, „Eltitkoltad a jegyed???”
típusú kérdést, jött a „Renáta, csalódtunk benned” szöveg,
függetlenül attól, hogy apu nem is volt otthon… Leszidás esetén
garantált a többes szám…
Ennyit az egyórás netkorlátozásomról. Anyu elkobozta a
notebookom, és határozatlan idıre lefoglalta. Jött a „rajtad múlik,
mikor kapod vissza” dolog, ergo javítsak rajzból, és netezhetek.
Szuper. Virágnak dobtam egy sms-t, hogy bünti van, úgyhogy
lássa el a tevémet plusz arasson a farmomon, valamint írjon rá
Jacques-ra, hogy holnap Padmé leszek, úgy öltözzön be, hogy
valamennyire passzoljunk. Aztán tétlen állapotomban betettem
egy CD-t (Coldplay), és estig olvastam.
Vacsora: 5/1 – rakott krumpli. Lett volna. Ha anyu nem kergeti
a felhıtérképen a ciklonokat, és nem ég szénné az egész. Az
elképzelés egyébként tetszett. ?
Jelmez: 5/3 – egyszerő, de nem is akartam túl sokat agyalni
rajta.
Rajzjegy: 5/1 – jaj nekem. De tényleg.
Az arany iránytő: 5/5* – kiolvastam. Jöhet a második része. ?
Cortez: 5/2 – ma, azt hiszem, köszönt. Ha jól tudom. De
mindegy.
Angol: 5/5 – kaptam egy négyest! Persze a rajzjegy után ez
senkit nem érdekel…
Arnold: 5/5 – izgulok érte!
Gitár: 5/1 – teljesen elhangolódott.
Január 29., péntek
Farsang!!! Ma egész nap mindenki az esti bulira készült. Az
aulát már elsı óra elıtt díszítették a színjátszósok. Igaz,
reneszánsz farsangra készültek, így sok dekoráció nem volt,
egészen addig, amíg az infószakkörösök nem nyomtattak ki SW-
képeket, amiket végül a folyosókon helyeztek el. Ja, és egy
óriásposzter, amin George Lucas mosolygott baseballsapkában.
Ez a plakát kiemelt helyet kapott a Jeanne d’Arc-szobor mögötti
falon. A mester elıtt tisztelegtünk ma, ez nem vitás. Néhány
fanatikus még gyertyákat is tett a kép alá, de mivel Lucas
mostanság remek formában van, semmi értelme nem volt
gyertyákkal emlékezni rá. Arnold ma nem jött suliba, korán
reggel ment nyelvvizsgázni, úgyhogy szinte egész nap a
mobilomat figyeltem, hátha üzen. Virág párszor megkérdezte,
hogy miért izgulok annyira, de miután nem tudtam normális
választ adni, abbahagyta a faggatózást. Rossz ez így, hogy ilyen
titkot egyedül tudok, ráadásul annyira nyomaszt, hogy néha úgy
éreztem, egyszerően megfulladok tıle.
Ofıórán Haller dühösen érkezett. Ez mostanában gyakran
elıfordul, úgyhogy annyira nem lepıdtünk meg a dolgon.
– Reni, két egyes rajzból? – kezdte, miután lecsapta az asztalra
a naplót. Jaj, ne, már megint ez a szemrehányás…
– Mielıbb kijavítom – motyogtam. Haller bólintott, aztán
rátért a többi, nagyon fontos dologra.
Például, hogy Zsolti miért evett spenótos pennét kémián (?)
vagy hogy hová tőntek a szép plakátok a terembıl (Andris és
Robi elıször összefirkálták, majd kiszaggatták a tartóban lógó
posztereket). Vagy hogy Ricsi miért énekelt el egy egész dalt
(Billy Talenttıl valamit) matekórán, amikor Gazdag tanárnı
éppen egyenletek megoldására szólította fel. Vagy hogy Cortez
miért nem képes eltenni a zenelejátszóját, Dave pedig a mobilját
az órákon. Aztán megkaptuk még, hogy Andrisra és Robira a
héten huszonkét panasz érkezett, holott nincs is ennyi tanárunk.
Valaki duplázott. ? Szóval ilyen jó hangulatban telt az ofıóra.
Csengetéskor Haller mindentıl függetlenül jó szórakozást kívánt
az esti bulihoz, aztán odahívott magához. Azt hittem, még mindig
a rajzjegyem a téma, de amikor suttogva megkérdezte, hogy
tudok-e valamit Arnoldról, csak megráztam a fejem, és újra
ellenıriztem a mobilom. Semmi.
Ebédszünetben Virággal az udvaron fagyoskodtunk, és a
gızölgı forrócsokinkat próbáltuk meginni (leégettem a nyelvem),
miközben a sulirádióból a… a SW fıcímdala szólt, a
változatosság kedvéért. Éppen elrohant mellettünk két köpenyes
jedi lovag, amikor megcsörrent a mobilom.
– Hogy sikerült? Minden oké volt? Hogy érzed, megvan? –
egy szuszra hadartam el az egészet.
– Ne aggódj – szólt közbe Arnold kimért hangon. – Biztosan
megvan – jelentette ki, én pedig felsikoltottam örömömben.
– Annyira izgultam!
– Tudom. De nem kellett volna.
– Nagyon örülök – mosolyodtam el megkönnyebbülten.
– Jó szórakozást este, és vigyázz magadra!
– Te nem jössz? – csodálkoztam, és akaratlanul is
elkedvetlenedtem kicsit. Arnold elmondta, hogy fáradt, semmi
kedve ehhez az egészhez, és kicsit megértettem. Végül is van mit
kipihennie. Most nyelvvizsgázott le felsıfokon franciából. Wow.
– Ki volt? – pislogott Virág, mire mosolyogva megvontam a
vállam.
– Csak Arnold.
– És mit mondott?
– Hogy sikerült a nyelvvizsgája. Jó hír – biccentettem.
– Akkor miért sírsz? – szomorodott el Virág egy pillanat alatt.
Zavartan letöröltem az arcom, és motyogtam valamit a „hideg
szélrıl”. Észre sem vettem, hogy a gondolataim közepette
legördült pár könnycseppem. Arnold biztosan itt hagy évvégén.
Hazaérve gyorsan megmostam a hajam, aztán miután
gondosan megszárítottam, anyu segített hátrafogni olyan kontyba,
amilyet Natalie Portman viselt A klónok támadásában. Egész jól
sikerült. Felvettem egy fehér, hosszú ujjú pólót, a fehér
kordgatyám, amit beletőrtem a csizmámba, aztán anyu a karomra
erısített két fém karperecet, és voilà. Kész is lett a Padmé
jelmezem. Jacques háromnegyed hatra jött át. Nos, amikor azt
mondtam neki, hogy én Padmé leszek és öltözzünk össze, úgy
értettem, hogy mondjuk, ı legyen Anakin. Nem pedig úgy, hogy
öltözzünk egy filmbıl, hiszen ez volt az alapfeladat! Jacques
hamar megmagyarázta a helyzetet, amit elıször nem értettem,
tekintettel arra, hogy teljesen be volt tekerve alufóliába. C-3PO
gold… helyett silver. No comment. A lényeg, hogy Jacques csak
a régi trilógiát látta, fogalma sem volt, mit jelent Virág üzenete,
miszerint én Padmé leszek, így ı az eredeti ötletét valósította
meg, egész délután alufóliát erısítettek rá a szülei… ?
Virág rögtön Jacques után érkezett, tetıtıl talpig fehérben,
aztán amikor apu odaadta neki a birodalmi rohamsisakot, feltette.
Elég „katonásra” sikerült, ráadásul nem mindig kapott levegıt, de
azt mondta, ennyi belefér. Már csak Ricsire vártunk, aki
hamarosan becsöngetett.
– Padmé, rohamosztagos – biccentett nekem és Virágnak,
majd kérdın Jacques-ra nézett. – És bádogember – köszöntötte
végül, mire Jacques azonnal tiltakozni kezdett, kikérve magának
a megszólítást. Ricsi röhögve a hátára terítette a barna köpenyét
(Obi-Wan Kenobi ?), aztán mindannyian beszálltunk apu
kocsijába.
Öt perc múlva már a Szent Johanna elıtt álltunk. A sötétben
mindenfelıl „bilifejő” Darth Vaderek és „kakaóscsiga-hajú” Leia
hercegnık közelítettek a suli felé. Aztán hirtelen elénk ugrott egy
nagy, szırös valami, mire Virág frászt kapott, és ijedtében
hátraugrott. Jacques-ra, akinek emiatt több helyen kiszakadt a
fóliaruhája.
– Megijedtél, mi? – kapta le Zsolti a fejérıl a Chewbacca
maszkot, ami alatt kipirosodott az arca a fagyos januári hidegben.
– Menjünk be – tanácsoltam.
Betettük a kabátunkat a suliboxokba, aztán átvágtunk az
udvaron. A tesiterem dupla szárnyú ajtajánál a két stúdiós állt
(mindketten fekete ruhában, fénykarddal az oldalukon), és a
belépı diákokat irányították a lelátó felé aszerint, hogy ki minek
öltözött.
– Rohamosztagosok az elsı sorban. Obi-Wan a másik oldalon.
Padmé még nem volt, ülj le valahová – mondta egyikük, miután
szemügyre vették a ruházatunkat.
– Bádogember, te meg egy másik buliba, mert ez itt a Star
Wars farsang – közölte szegény Jacques-kal a másik stúdiós, mire
a francia fiú automatikusan rázni kezdte a fejét.
– Non. Non! – indult befelé, de feltartották.
Szegény Jacques-ot otthagytuk az ajtóban, és hosszú percekig
tartó szóváltás árán jutott csak be, amikor végre elhitték neki, hogy ı C-3PO-silver. ?
Felültem a jobb oldali lelátó utolsó elıtti sorába, és csendben
nézelıdtem. A színpadon felállított keverıpultból szüntelenül SW
zenék szóltak, és szörnyen hangulatos volt az egész, ahogyan a
különbözı csoportok ücsörögtek. Velem szemben voltak a Darth
Vaderek, sokan, fekete sisakban. Alattuk mindenféle sithek,
kapucnis Palpatine szenátorok, piros-fekete arcúra festett Darth
Moulok. A legalsó sorban a fehér ruhát és fekete sisakot viselı
birodalmiak (egy idı után nem tudtam, melyik lehet Virág). A
legnagyobb tábora a Leia hercegnınek öltözött csoportnak volt,
legalább húsz kakaóscsiga hajú lány ült fehér, hosszú ruhában,
Han Solóra várva. ? Kinga, amikor megérkezett, szinte sokkot
kapott, hogy ennyien öltöztek ugyanannak. Összehúzott szemmel
pásztázta a lelátókat, aztán amikor meglátott engem (aki három
Padmével ültem, mindkét tizenkettedikes lány más ruhában, mint
én), egyenesen hozzám jött.
– Azt hiszed, a karperec a karodon annyira egyedi? Én három
órán át készítettem a hajam! – közölte. Mint mindent, Kinga ezt
is versenynek tekintette, és mint mindig, ezúttal is engem akart
legyızni. Csakhogy én ezúttal sem akartam versenyezni, éppen
jól éreztem magam.
– Szép lett a hajad – mosolyodtam el. Bóknak szántam, de
Kinga csak mordult egyet, aztán, figyelmen kívül hagyva a többi
Leia hercegnıt, egyszerően odaült mellém. Mondjuk, rá úgysem
merne senki szólni, úgyhogy végül ott maradt velem. – Nézd, van
stukkerem – mutattam fel a játékpisztolyt, amit apu vett nekem.
Egész héten a megfelelı lézerpisztolyt kereste, bejárt vagy
harminc játékboltot, végül megtalálta a szerinte tökéletes darabot,
így igazán büszke volt rá, hogy teljesen hiteles lett a jelmezem.
Kinga csak a szemét forgatta, és közölte, hogy „szörnyen
gyerekes” vagyok. Oké, de éppen egy SW farsang közepén
ültünk, neki pedig két, dióscsiga formájú konty díszelgett a fején.
– Láttad Zsoltit? Tökre vicces a jelmeze! – mutattam a lenti
sorokra, ahol Chewi éppen Dave-et lökdöste. (Dave Luke
Skywalkernek öltözött, természetesen.)
– Kivel jött? – kérdezte Kinga.
– Ha jól láttam, Edinával – vontam meg a vállam.
– Zsák a foltját – legyintett gúnyosan. – Apropó Zsák. Miért
öltözött bádogembernek? Ez Star Wars jelmezbál.
– İ C-3PO-silver – világosítottam fel. Ritka természeti
jelenség, akár a napfogyatkozás, de Kinga olyat tett, amit ritkán.
Elnevette magát.
– Hol van Virág?
– Szemben. Valamelyik katona – mutattam, Kinga pedig
hunyorogva keresgélte. – Amelyik vadul integet – segítettem ki.
A sok komoran, fegyelmezetten ülı katona közül egy két kézzel
csapkodott és integetett. İ volt Virág.
– Ajtó – vetette oda Kinga, én meg már akartam kérdezni,
hogy „mi?”, aztán odanéztem. Megérkezett İ is.
Hosszú, fekete köpenyt viselt, fekete kesztyőt. Oldalán
lézerkard lógott, ami az övén lévı tokba volt csúsztatva. Haja
kissé bezselézve, arcán egy halvány vágás. Hayden is szép volt a
Sithek bosszújában, de Cortez a top Anakin Skywalker. És azt
amúgy nem lehetne, hogy mivel én Padmé, ı Anakin, akkor így
hepi-end? Vagy nem? Kár.
Cortez egyedül érkezett, csak a sötét oldal lengte körül
titokzatossá téve megjelenését, majd miután az egész suli
füttyögve megtapsolta, odaült a Darth Vaderekhez. Hát, ilyen
belépırıl is csak álmodhat a legtöbb diák. A legtöbbünkre nem
irányul semmilyen figyelem, vagy ha igen, az még rosszabb. Lásd
Karcsi esetét, akire hosszú volt a jedi köpenye, így hasra esve
érkezett a tesiterembe. Na, ı is kapott füttyöt, de egészen
másmilyet, mint Cortez. Tölgyessy minden csoportról készített
pár fotót, aztán a stúdiósok felmentek a színpadra, és
köszöntötték a SW farsang résztvevıit. Már azt hittem, hogy
megint meg kell hallgatnunk valami indulót, amikor felcsendült
Adam Lambert Wahataya want from me címő dala, mire a diákok
szinte elözönlötték a táncteret. Kezdıdhetett a vegyülés, a
csoportok tagjai megkeresték a saját társaságukat. Mellém
azonnal odapattant Virág, és mivel Kinga már amúgy is ott volt,
szép lassan a többiek is körénk győltek.
– Hú, Reni, add ide a pisztolyod! – kérte el azonnal Andris.
Természetesen ha neki kellett, akkor Robinak is, úgyhogy egy
ideig viaskodtak, egymás kezébıl rángatták ki, végül eltörték.
Ennyit a menı, mőanyag stukkeremrıl.
Egyre klasszabb számok következtek (Kaiser Chiefs Thank
you very much, Idiot Side Álarc, Green Day American Idiot),
úgyhogy a tánctéren lassan mozdulni sem lehetett, mi pedig a
lelátó utolsó elıtti sorában tömörültünk, és nagyon sokat
nevettünk azon, amikor leejtettem a fánkom, de Ricsi ennek
ellenére megette, vagy amikor Cortezhez odamerészkedett egy
négyfıs kilencedikes lánycsapat, és dadogva megdicsérték a
jelmezét. ? Jacques szomorúan ücsörgött mellettem, és próbálta
celluxszal összeragasztani az elszakadt alufóliát a karján.
Mondtam neki, hogy szerintem jó a jelmeze és ne szomorkodjon,
mire kicsit felvidult. Mondjuk, az nem tett túl jót a kedvének,
hogy Zsolti csak egy fél szendvicset evett meg, és amikor a másik
felét nem tudta hová tenni, akkor egyszerően leszakított Jacques
„ruhájából” egy darabot, és becsomagolta. Ezen tényleg nagyon
sokat nevettünk. Következett az eredményhirdetés, amikor is újra
felgyúltak a fények, és az addig homályos lelátók hirtelen
vakítóan világosak lettek.
– Mennem kell – pattantam fel, és elıvettem a (Dave szerint
ıskori) mobilom, hogy fotózzak vele a suliújságnak.
– Vidd ezt – nyúlt elém egy kéz, és egy BlackBerryt tartott
felém. Cortez telefonja. Megráztam a fejem.
– Nem tudom, hogy mőködik – mondtam zavartan, mire a
többiek jól kinevettek. Köszi.
– Már beállítottam, csak nyomd meg ezt – mutatta, én pedig
olyan boldog lettem, hogy a világból ki tudtam volna szaladni
örömömben. Ki is kellett volna, mert Corteznek barátnıje van,
úgyhogy mindegy.
Úgy terveztem, hogy a színpad elé érek még az
eredményhirdetés elıtt, és akkor jó képeket csinálok, de a
stúdiósok már nyitották a borítékokat.
– A verseny eredménye tehát – kezdte a srác, aztán elröhögte
magát. – Hát, tudjátok. Ahhoz képest, hogy ez egy SW farsang,
nyert a bádogember! – üvöltötte. Jacques megilletıdve
tápászkodott fel, majd amikor Ricsi hátba verte gratuláció
ürügyén, kis híján leesett a lépcsırıl.
Az egész suli tapsolt meg nevetett, és így, hogy Jacques
velünk volt, rengeteg jó képet tudtam készíteni, mivel együtt
mentünk egészen a színpadig. Ott Jacques fellépett az
emelvényre, és pár szóban megköszönte a díjat a szüleinek, a rá
szavazóknak… mintha Oscart nyert volna. Ezek után még jobb
lett a hangulat, úgyhogy összességében nagyon jól sikerült a
farsang. Egy ideig még ücsörögtünk a lelátó tetején, csináltunk
egy csomó csoportképet (Karcsi készítette rólunk, akire Dave
rászólt, hogy azonnal jöjjön oda és fotózzon), aztán amikor
felcsendült a BEP-tıl a Pump it, akkor lementünk táncolni.
Ahogyan összevissza ugráltunk a tánctéren, szörnyen jól éreztük
magunkat. Csupán néhány irigykedı arc figyelt minket. Edina,
aki a nyomi a-s fiúk közt ácsorgott unottan, egy csoport
kilencedikes lány, akik reménykedve összesúgtak Cortez minden
mozdulatára, és… És Dorián. Aki a lelátó legelsı sorában ült,
teljes volt a rálátása a társaságunkra, és Darth Vader maszkját
maga mellett tartva, tetıtıl talpig fekete ruhában, nem túl
barátságos arccal figyelt minket. A sötét oldal. És nem igaz, hogy
van még benne jóság!
Egyetlen szépséghibája az estének, hogy amikor kiértünk a
suliból, Viki várt ránk. Illetve csak Cortezékre. A fiúk tehát
leléptek, ha jól értettem, akkor indultak próbálni. Mi, Virággal
beszálltunk apu kocsijába, és hazamentünk.
SW-farsang: 5/5* – szuper volt! De tényleg!
Máday: 5/2 – csak egyszer csapta fejbe a vonalzójával Andrist
és Robit, amikor birkózni kezdtek, és legurultak a lépcsın. ?
Cortez: 5/5 – wow.
Képek: 5/4 – biztosan nagyon jók lettek, de amíg nincs netem,
addig nem tudom megnézni.
Virág: 5/5 – itt alszik, azt mondta, elkezdjük nézni az Odaátot.
Hú, remélem, nem fogok félni.
Karcsi: 5/3 – szegény, nagyot esett.
Viki: 5/1 – már majdnem boldog voltam. Majdnem.
Arnold: 5/5 – este küldött üzenetet, hogy reméli, jól éreztem
magam. ?
Az Erı: 5/5 – Velünk volt. Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése