Szerelmes történetek (1)

Két srác közül melyiket válasza Emili?

Volt egyszer egy lány Emili, aki kollégista volt 17 évesen megismerkedett látásból egy kollégiumtársával Mattel aki 2 ével fiatalabb nála akkor alig beszéltek Matt kiiratkozott a kollégiumból nem látták egymás annak ellenére, hogy egy útvonalon laknak. Aztán ismerkedésük után 2évre megint találkoztak és nekiálltak beszélgetni a buszon, amikor véletlenül egy busszal mentek hazafelé pár hét elteltével megint egy busszal mentek haza és akkor bemutatta az egyik haverját, Leót aki, épen egy társaságba volt Mattel. Emilinek nagyon tetszet Leó. Emili, amikor leszállt a buszról azon tűnődött, hogy tudná megszerezni magának Leot? Akkor elkérte Mattöl elérhetőségét. Találkoztak rá pár napra egy parkba egy hétig minden nap, találkoztak minden napra más és más programot találtak ki egymásnak romantikus filmbe illő pillanatokat, szereztek pl.: fagyizás, pizzázás, sétálás lakatlan helyen, erdőkbe, mezőkön, réten, városi séták stb. aztán elkezdtek néha-néha veszekedni aztán egyre sűrűbben, de a lány még mindig szereti Leót. Leó azt mondja ö is, szereti Emilit, de nagyon csúnyán viselkedet Emilivel, mert ha mérges, ideges volt a lányra akkor azt szokta mondani neki, hogy hadják a kapcsolatot és nem számit neki, ha szakítanak. A lány csak panaszkodott Mattnek, de egyszer Matt azt mondta Emilinek, hogy ne beszéljen a kapcsolatáról, mert neki fáj hallani, hogy a Emili csak szenved a kapcsolatba. Nem értette Emili, miért? Addig nem hagyta békén, amíg nem indokolta meg Matt. Matt elmondta, hogy szereti Emilit. Emili gondolkodni szeretett volna, mert nem tudta mit is tegyen, mert számára sem volt közömbös Matt, de Leot szerette nagyon. Emili időt kért Mattöl és Matt azt mondta válaszolta neki, hogy nem vár ö vagy Leó. Emili Leót választotta d

e, akkor matt mindig olyan busszal menthaza, hogy akaratlanul is összetalálkoztak a lánnyal és a lány mindig előre ült Matt, pedig a busz végébe. Emili nagyon el volt keseredve, mert szerette mind a két srácot nem tudott választani köztük. Úgy döntött nem folytatja ezt így tovább 2ö hónapig minden nap csak sírt Emili, mert nem tudott belenyugodni, hogy elveszette, akit nagyon szeret. Megint beszélt Mattel, hogy legalább, csak amíg nem tud dönteni, beszéljenek, mert így nem bírja Emili. Leónak ez nem tetszet, de a lány így nem sírt minden nap, amiről a párja Leó sohasem tudott. Emili elhatározta, hogy nem mondja el Leónak, de választani fog kettőjük közül. És az alapján fogja eldőlni melyik, szereti jobban, és melyik figyel rá jobban, ki veszi észre, ha bánatos, ki adja meg neki azt, amire szüksége van, ki az, aki úgy szereti, hogy nem öli meg közben a lány, azaz szabad útjára engedi, had szárnyaljon, és ha visszajön valakihez, akkor ö szerette volna nem, pedig az akaratosabbat.

Pár hónap múlva nagyon érdekesen alakultak a dolgok, mert Leó nagyon csúnyán viselkedet továbbra is Emilivel és Emili nem látta, rajta hogy szeretné. Ezért inkább ara gondolt nem szomorkodik, és nem alítja le érzéseit és szakítót Leóval. (ha talán változtat Leó nem így alakul, ha mondjuk odafigyelt, volna, mi esik rosszul Emilinek, lehet nem így történt, volna)

1 évvel később: Emili ki tudta mondani, hogy Mattet szereti igazából, mert Leóval való kapcsolata nem ment semmire így a szomorkodás helyet, elgondolkodót és belevágott Mattel egy kapcsolatba, ami már tart 2ö év és egyikőjük sem bánta meg a kitartást, mert az igaz szerelem győz!

Szeretlek ...

Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.
Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?
Alig vártam kimondnai igen
Szeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.
Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.
Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.
Azt hittem boldogok vagyunk , szeretük egymást nagyon.
A suliból hazafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.
Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem vkit és nem emeltem fel a kezemet.
Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.
Hát így szeret, ezt tette vele?
Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életem 
A sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem
Én az útestre léptem, a többire már nem emlékszem
Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem
Csak éppen azt nem láttam akit kerestem
Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.
Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezett
Félig eleven, félig halott.
Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozott
Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegett
Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt
Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.
Mardosó, keserű ön vád már az egész életem
Mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg
,,Szeretlek"

" A nagy szerelem!"

Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!

Meghalni csak miatta ..

Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.
A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.
A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.
Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.
Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.
A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.
Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.
A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.
Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet

Egy fiú és egy lány

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Elmúlt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s az arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte: 

       ?Azt hittem szerettél egyetlen virágom, 

        te voltál mindenem ezen a világon.

         De te már nem vagy, könnyen másé lettél.

         Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?

         Meghalok inkább, mert nem bírom már,

         A két ölelő karod más fiúra vár.

         Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.

         Te e világon maradsz, én elmegyek.

         Az én szívem téged soha nem feledett.

         Gondolj rám néha, ki téged szeretett.

         Szeretlek most is, bár nem sokáig élek,

         Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!?

Mikor ezt leírta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, s belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullajtott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor a szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s a lelke a mennybe szállt. Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány.