Sz.J.G.-A kezdetek Szept. 22-26

Szeptember 22., hétfő”

Arnold tartotta a szavát. Tényleg nem mondta el senkinek, hogy

a tükrömre Cortez mangafiguraként van felragasztva. Ha ez

kiderült volna, sulit kéne váltanom, amihez egyáltalán nincs

kedvem. Arnold, amikor a suliszekrényénél megvárva ismét

megkérdeztem, hogy mennyire tart nevetségesnek (a szekrényében

egyébként Einstein kinyújtott nyelvű képe és számtalan John

Lennon-poszter van ragasztva), Arnold azt mondta, őt nem érdekli,

hogy visongatós-nevetgélős oldalam is van, egészen addig, amíg

tud velem normálisan beszélgetni.

– Még egyszer köszönöm, ez nagyon rendes tőled – sóhajtottam

sokadszorra, de ezúttal tényleg megkönnyebbülve.

Virág, mintha csak nem lenne elég bajom azzal az egy rajzzal,

ami ilyen galibát okozott nekem, megmutatta, hogy vasárnap,

miközben az apukájával horgászott, továbbfejlesztette a mangaCortez rajzait.– Látod, légdeszkája van, mint a  Vissza a jövőbe  trilógiában

Martynak – lapozta át a jegyzetfüzetét.

– Hű – bólintottam elismerően.

Na jó. Úgy érzem, kezdek meghülyülni. Az olvasókörben képes

vagyok Dickensről folyamatosan, huszonnégy percig beszélni

(Kardos az egekig dicsért az egész csoport előtt), közben pedig

gyomorgörcsöt kapok, ha Cortez feláll mögöttem a padjából.

Belelkesedek egy rajztól, amikor életemben nem olvastam sem

képregényt, sem mangát, miközben cikket és ajánlót írok az

iskolaújságba! Az osztály (sőt az egész iskola) legértelmesebb és

legokosabb fiúja a barátom (Arnold), akivel bármikor tudok

beszélni olyanról, ami mást nem érdekel, de közben a legjobb

barátnőm Virág, akivel képesek vagyunk bármikor hosszasan

elemezni msn-en, hogy mi történt tíz perccel azelőtt. Remélem,

nem leszek skizofrén.

Olvasókör: 5/5 – kikölcsönöztem a Huckleberry Finnt, mindjárt

bele is kezdek.

Virág legújabb rajzai: 5/5* – kiraktam a tükrömre. 

Vacsorára szecsuáni csirke: 5/4 – rendeltük. 

Szeptember 23., kedd

Reggel kicsit korábban érkeztem a suliba, ugyanis le kellett

adnom az első jegyzeteket a suliújság októberi számához.

Pechemre Kinga utánam fél perccel esett be. Amikor megláttam, a

mellkasomhoz szorítottam és megpróbáltam elrejteni a kis

noteszemet, amibe jegyzeteltem, ugyanis Kingánál egy lefűzős

mappa volt, aminek az oldalából kilógtak a színes jelölőcsíkok.

Hurrá. Megint ráment a küllemre, komolyan veszi az „újságírást”,

szerintem felvásárolta az összes színes, öntapadós jelölőragasztót,

hogy komolyabbnak tűnjön.

– Hogy állsz a cikkel? – kérdeztem tényleg érdeklődve, mert

gondoltam, elütöm az időt, amíg Timi az egyik gépnél bütyköl

valamit.– Természetesen jól – felelte annyira nyilvánvaló hangsúllyal,

hogy kezdtem kellemetlenül érezni magam, mintha csak butaságot

kérdeztem volna. – Te?

– Csak az ötleteimet hoztam megmutatni – válaszoltam.

– Még nem vagy kész? – kerekedett el a szeme.

– Nem, egyelőre vázlataim vannak – mondtam összeszorított

fogakkal.

– Pff – adta ki ezt a kellemes, enyhén megalázó hangot. Timi

végre odajött hozzánk, mindkettőnk kezéből kivette a

jegyzetfüzetet és mappát is, aztán lerakta az asztalra. Kinyitotta

Kinga mappáját, a kezébe vett egy rózsaszín jelölőtollat, és

gyorsan, mint egy őrült, elkezdte kihúzogatni a mondatokat.

Láttam, hogy Kinga egészséges arcszíne fehérbe csap át.

– Tessék, ez alapján haladj tovább – nyújtotta vissza

türelmetlenül, és már bele is olvasott az enyémbe. Kinga még

mindig mellettem állt, egyrészt mert a döbbenettől mozdulni sem

tudott, plusz természetesen megvárta, hogy az enyém milyen.

Timi fél kezével az asztalra támaszkodva futotta át a

jegyzeteket, a másik kezében tartott jelölőfilccel  pedig áthúzta,

áthúzta és áthúzta.

– Mást! – szólt nekem egyszerűen. – A holnapi leadásra

szedjétek össze magatokat! Sziasztok – tolt ki minket a teremből,

és becsukta mögöttünk az ajtót. Mindketten úgy álltunk a csukott

ajtót bámulva, mintha nem hinnénk el.

– Áthúzta! Áthúzta majdnem az egészet! – szólalt meg végül

Kinga.

– Nyugi, az enyémet is – sóhajtottam nehézkesen.

– Ez engem egyáltalán nem nyugtat meg! Kizárólag a sajátom

érdekel! – söpörte le a válláról a haját, és felszegett állal, új erőre

kapva ott hagyott.

Én azért kicsit nehezebben szedtem össze magam.

A teremben a többiek rendesek voltak, próbáltak tanácsot adni.

– A filmajánlóba tedd bele a Halloweent. Klasszikus és mindig

ijesztő – kiáltotta Ricsi. A golyóstollammal a combomat ütögetve

a padomon ültem, és megráztam a fejem.– Nem jó, korhatáros.

– Na és?

– Benne volt – mutattam fel sokadszorra az összefirkált,

megalázott jegyzetfüzetemet. Nem büszkén, inkább tényként.

– Akkor passz – vonta meg a vállát.

– Mit szólsz a  Freddyhez?  – nézett fel a táskájában kutatva

Zsolti.

– Korhatáros! – ismételtem sokadszorra. Elmondtam már a

Kampókéz, Rémségek könyve, Sikoly, Péntek 13  és Fűrész tippek

után is, hogy KORHATÁROS! Már arra gondoltam, hogy a

homlokomra írom, hátha úgy megértik.

Becsengetésig erről beszélgettünk, már azt hittem, megőrülök,

amikor a padján ülő Cortez kihúzta füléből a fülhallgatóját.

– Halott menyasszony. Tim Burton. Sötét, de mese – közölte, és

gyönyörű kék szemével felnézett rám. Először nem is értettem,

hogy mit mond, csak elmosolyodtam, aztán hirtelen észbe kaptam.

Mese.

– Korhatáros? – kérdeztem vissza, és a szó hallatán már

mindenki elröhögte magát. Cortez megrázta a fejét, aztán elpakolta

a zenelejátszóját.

Kardos jelent meg az ajtóban, úgyhogy lekászálódtam a

padomról, és zavartan leültem. Vicces, ha életem első cikkét

Cortez menti meg. Wow.

Én nem szégyelltem segítséget kérni a többiektől, mivel

reméltem, hogy a tippek között akad használható (mint Cortezé is),

és látszólag szívesen segítettek, Kinga azonban nem kért belőle.

Az ebédszünetben az udvaron ülve már elég sok ötletem volt

ahhoz, hogy újrakezdjem az egész halloween témát. A térdemre

fektetett lapokba mélyedve egyszer csak felkaptam a fejem,

ugyanis Dani (a fotós) kirontott az udvarra, nyomában a

hisztérikus Kingával.

– Mondom, hogy a béna képeid miatt nem jó az egész! –

üldözte Kinga. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Van, aki

képtelen elviselni, ha hibázott.A leckéim megírása után nekiültem újra az ajánlóknak, és egész

délután (meg este is) ezzel szenvedtem. Komolyan, még vacsora

közben is mellettem volt a notebookom, amit anyuék kivételesen

nem szóltak meg. Elfáradtam. És most pittyeg az msn. Biztos

Virág küld zeneanyagot.

Mindjárt elalszom: 5/1 – hullafáradt vagyok.

Cortez segített a cikkben: 5/5 – Wow. 

A többiek is segítettek: 5/3 – annyira rendesek! Csak éppen

használható tippet nem adtak. 

Sulirádió: 5/1 – Máday miatt ma egész nap sanzon szólt.

Majdnem elaludtunk. 

Szeptember 24., szerda

Hajnali ötre állítottam be az órámat. Ez igazán fájt. Viszont így

volt időm kiegészíteni és ellenőrizni az ajánlókat. Mire indultunk,

már úgy éreztem, hogy eltelt a nap. Pedig csak akkor kezdődött.

Virággal mentem be a suliba, magamhoz szorítva szegény,

megkínzott jegyzetfüzetem.

Máday nem állt az aulában, ezért Blink 182 szólt a sulirádióból.

 Viszont ez azt jelentette, hogy a suliújság termében van. Jaj.

– Figyelj – fordított maga felé Virág, amikor látta, hogy

mennyire izgulok. – Ha megint kihúzzák, akkor hülyék –

vigasztalt.

– Oké, de nem leszek népszerű, ha ezt megmondom – nevettem

el magam.

– Menni fog. Fésüld a szemedbe a hajad, az szerencsét hoz –

bólogatott.

– Kösz a tippet, de csak ha nem sikerül. Akkor magamba

fordulok és összezuhanok.

– Jó, majd megmutatom, hogy kell – bólintott, mire mindketten

elnevettük magunkat.

– Renáta, várj – csörtetett be Kinga a portán, ahol azonban

utánaszóltak, mert nem látták tisztán a belépőkártyáját. – Itt van! –fordult meg lendülettel Kinga, és a portás arcába mutatta a kártyát.

– Gondolja, hogy ha nem ide járnék, bejönnék leadni egy anyagot

az iskolaújságnak? Te jó ég! – fordult vissza hitetlenkedve, és

otthagyva a ledöbbent portást, egyenesen hozzánk lépett.

– Kész lettél?

– Igen – bólintottam.

– Akkor menjünk.

Virág bátorítóan megszorította a kezem, aztán Kingával lépést

tartva (eléggé sietett) elmentem leadni az ajánlókat.

Annyira izgultam, hogy nem is emlékszem, hogy mentem be a

szerkesztőségbe. Arnold pont előttünk lépett ki.

– Hogy ment? – kérdeztük egyszerre Kingával, egymás szavába

vágva.

– Jól – válaszolta Arnold természetes arckifejezéssel.

– Gratulálok – mosolyogtam rá őszintén, de Kinga megragadta

a karom.

– Kit érdekel? Nézzük a miénket.

És már be is húzott a terembe. Máday és Timi már vártak ránk,

a többiek nem foglalkoztak velünk, a számítógépeken pötyögtek

meg nyomtattak.

Ugyanúgy, mint tegnap, Timi kivette mindkettőnk kezéből az

anyagot, lerakta az asztalra, és nekiesett. Falfehéren várakoztam,

amíg Kinga cikkét olvasta.

– Jó, ez mehet. Két mondatot húztam, de összességében jó.

Szép munka – vigyorgott egy pillanatra kötelességtudóan Timi,

aztán már rá is tért az  enyémre. Szinte hallottam, ahogyan Kinga

megkönnyebbül, lélegzete lelassult a normál tempóra.

Timi hihetetlenül gyorsan elolvasta a könyvajánlóm (John

Updike:  Az eastwicki boszorkányok),  és olvasás közben hallatott

egy „haha”-t. Rémülten néztem rá.

– Ez vicces volt, jót nevettem – magyarázta hadarva, és már

olvasta is az albumajánlómat (My Chemical Romance – The Black

Parade). Reakció nélkül áttért a filmajánlóra, Cortez tippje szerint

a Halott menyasszonyt írtam.Egy pillanat alatt végzett, és felnézett rám. A szívem hevesen

vert, kedvem lett volna elrohanni, ráadásul Kinga a győztesek

nyugodt tekintetével figyelt, szinte kívánta a bukásomat.

– Reni – vakargatta meg a tollával a fejét Timi. – Ez tökéletes.

És rólam lezuhant úgy héttonnányi teher.

Kinga szó  nélkül lépkedett mellettem a folyosón, feszültnek

tűnt. Én viszont valósággal szárnyaltam. Egyszerre mentünk be a

terembe, Kardos már elkezdte a nyelvtanórát, de érkezésünkre

félbeszakította.

– Na? Na, mi volt? – pattant fel Virág.

– Megvan! Mindkettőnknek – szóltam őszintén

megkönnyebbülve. Virág felugrott a padjából, és helyben

ugrándozott, a többiek pedig gratuláltak.

– Hé, benne lesz, hogy segítettem? – kérdezte Zsolti.

– Nem hiszem – ültem le a helyemre.

– Kár. Pedig adtam néhány tippet.

– Tudom, és köszönöm. A fényképedet azért megpróbálom

betetetni – feleltem. Mindenki felröhögött, még a mindig komor

Kardos tanár úr is elmosolyodott.

– Na jó, akkor megtörtént a gratuláció, folytassuk az órát,

Virág, te pedig, kérlek, ülj le – szólt a tanár.

Viszonylag hamar elcsendesedtünk, és folytatódhatott az óra. A

következő szünetben a folyosón tébláboltam, miközben anyuval

beszéltem mobilon. Kicsit eltartottam a fülemtől, ugyanis annyira

kiabált örömében, hogy beszakadt a dobhártyám. Hirtelen valami

megbökte a vállam, én pedig megperdültem a tengelyem körül.

Csodálkozva lefogtam fél kézzel a mobilom, és Cortez szemébe

néztem.

– Jó lett a film? – kérdezte.

– Mi? – csodálkoztam.

– A halott menyasszony…

– Ja! Igen! Jó lett – motyogtam zavartan.

– Oké – biccentett, majd engem kikerülve továbbment a

folyosón Ricsiékhez, akik a lépcsőnél várták.

– Reni! Reni, ott vagy? – kiabálta anyu a telefonba.– Persze, itt – kaptam észbe újra a fülemhez emelve a telefont,

miközben Cortez távolodó alakját néztem a folyosón. Huh.

A suli utáni szerkesztőségi megbeszélés sokkal lazább és

nyugodtabb volt, addigra már mindenki leadta a cikkeket, úgyhogy

csak ültünk az asztaloknál, néhányan az asztalon (Arnold) és a

kivetítőn végignéztük a tervezetet a címlaptól kezdve (’56-os kép)

egészen  az utolsó oldalakig (halloweeni dekoráció). A közbeeső,

kétoldalas ajánlóimat nézve mérhetetlen boldogság és elégedettség

fogott el.

Az ajánlóim: 5/5 – tökéletes. Ezt a szót használták rá. 

Beszélgetés Cortezzel: 5/3 – hát még ha értelmes lettem volna.



Virág végre feltörte a számítógépe jelszavát: 5/5 – ügyes. 

Szeptember 25., csütörtök

Ma törin Barka tanárnővel (mivel az ókori Rómáról tanulunk)

megnéztük a Gladiátort. Persze már mindenki látta, de azért senki

nem ellenkezett, végre egy laza törióra a szokásos eszement

diktálás helyett. Mondjuk, mivel az óra csak 45 perces, a Gladiátor

meg legalább 150, Barka a szerinte  „unalmas vagy történelmileg

hiteltelen” részeket egyszerűen átnyomta a következő jelenetre, így

sikerült megnéznünk egy tanóra alatt. Csengetéskor Virág még

Maximust siratta, ugyanis a gladiátor halála eléggé megviselte

annak ellenére, hogy a filmet nem igazán értette.

– Hogy lehet Commodus ennyire gonosz? – kérdezte, miközben

kirámolta a szekrényéből a rajztábláját és a felszerelését.

Jaj, ne. Rajzóra… Vladár azt a feladatot adta, hogy mindenki a

párjával szembe ül, és lerajzolja. Ez a párosítás névsor szerint

ment, úgyhogy akárcsak kémián, itt is Ricsi lett a  „párom”. Pár

perc rendezkedés után mindenki elfoglalta az új helyét, és mehetett

a feladat. Zavartan körbenéztem a teremben, a többiek elmélyülten

alkottak.

A velem szemben ülő Ricsi is hozzákezdett a munkához, én

meg bénán bámultam az üres lapomra.– Renáta, van valami probléma? – lépett hozzám Vladár, és

vékony, csontos kezével a padomra támaszkodott.

– Semmi – ráztam meg automatikusan a fejem, és egy körző

segítségével végre rajzoltam egy szabályos kört. Ezt Ricsi fejének

terveztem.

Óra végén soha nem hallott  mértékű röhögés rázta meg a

termünket. Naná, hogy az én rajzom volt az oka. Jó, tény, hogy

nem hasonlított Ricsire (Zsolti szerint ufó, Dave szerint viszont

barack volt a lapomon), de én tényleg minden tudásomat

összeszedtem. De legalább Ricsi nem haragudott meg, csak annyit

kérdezett, hogy valóban így néz-e ki. Természetesen nem, de

mindegy. Három rajz sikerült egyébként a legjobban, Virágé,

Arnoldé és Cortezé. Kinga ezen fel is háborodott, és szerencsétlen

Gábort vádolta, amiért ő bénán néz ki, ezért túl jó rajzot nem is

lehet róla készíteni.

Délután Virág átjött, és áthozta a laptopját, hogy megmutassa a

Sims városát, úgyhogy egy órát Simseztünk. Szörnyen jó házakat

készített, sőt, a saját készítésű simjei a megszólalásig hasonlítanak

az eredeti emberekre. Megmutatta a saját simjét, aki Pete Wentz

felesége a játékban, plusz legnagyobb meglepetésemre elkészítette

az én simemet is (nagyon hasonlít, sőt, olyan ruhát is csinált hozzá,

amilyenem van!) és Cortezét. Mi is házasok vagyunk a játékban.



Rajzom Ricsiről: 5/1 – annyi stimmel, hogy mindkettőnek van

feje. Semmi más.

Virág simjei: 5/5 – át is mentettük a gépemre, úgyhogy én is

tudok velük játszani. 

Témazáró duplamatekon: 5/3 – nekem sikerült, de Virág többet

nézte az órát, mint a feladatot. 

Cortez felelete irodalomórán: 5/1 – a harmadik egyese…

Gladiátor. 5/5 – áttekerve is nagyszerű film.

Szeptember 26., péntek

Apu kirakott a suli előtt minket, mi pedig Virággal

odaköszöntünk a többieknek, akik a lépcső alsó fokán ültek és

beszélgettek.

– Jó hogy jöttök – pattant fel Zsolti, és leporolta a nadrágját. –

Ha Dave megkérdez titeket ebédszünet után, mondjátok, hogy

semmiről nem tudtok!

– Ez nem lesz nehéz – biztosítottam, mivel így sem értettünk

semmit. Virág a fekete-fehér csillagos pulcsija kapucnija alól

pislogott értetlenül.

– Oké – mutatta fel mindkét hüvelykujját Zsolti. – Akkor ezt

meg is beszéltük.

A vállunkat vonogatva mentünk fel a lépcsőn, közben egy

utolsó pillantást vetettem Cortezre (aki sötétkék bő fazonú farmert,

fehér deszkás cipőt és fehér kapucnis pulcsit viselt, amiben őrülten

menőn néz ki), aztán bementünk a suliba.

Negyedik órában az ofő izgatottan jött be a terembe, látszólag

„sok mondanivalója” volt. Mint mindig.

– Jól van, kezdjük az elején. Akik a nevüket hallják, kihozzák

az ellenőrzőjüket – nyitotta ki a naplót, és gyors, türelmetlen

kézmozdulattal végighúzta a névsoron az ujját. – Antai-Kelemen,

Bencze, Haraszti és Nagy!

Cortez, Virág, Robi és Zsolti kedvtelenül feltápászkodtak a

padjukból, és kimentek az asztalhoz.

– Ádám – nézett fel az ofő Cortezre. – Három irodalom

egyessel bukásra állsz, jeleznem kell a nagyszüleidnek –

sóhajtotta. Cortez lazán letette az ellenőrzőjét a tanári asztalra, és a

vállát megvonva visszaült a helyére.

– Virág – folytatta Haller. – A tegnapi matematika témazáród

alapján…

– Már ki is lett javítva? De jó! – csillant fel Virág szeme.

– Igen, és egyes – tette hozzá az ofő. – Emiatt három egyesed

van. Beírom az ellenőrződbe.

– Ó – biggyesztette le a száját Virág csalódottan. A fenébe.

Pedig próbáltam segíteni. Mindegy.Az ofő beírt még Robinak a kémia (két egyese van) és Zsoltinak

a francia kultúra miatt (két egyes és egy kettes).

– Valamint Reni – húzta  össze a szemöldökét Haller, bennem

pedig megállt az ütő.

– Igen? – kérdeztem gombóccal a torkomban. Tudtommal nem

állok bukásra.

– Kicsit aggasztó, hogy a kitűnő eredményeid mellett ilyen

gyengén szerepelsz rajzból. Van valami problémád Vladár tanár

úrral?

Az osztályban kitört a röhögés.

– Nem, inkább a tárggyal van gondom – feleltem zavartan. Na

igen. De ez tény.

Az ofő ezután rátért a további fontos megbeszélnivalókra, mint

például a házirend kibővített változata (tilos PS konzolt hozzákötni

a termekben lévő tévékhez ).

Az ebédszünetet szokás szerint az udvaron töltöttük, én a

Huckleberry Finnt olvastam, Arnold Karl May Winnetouját, Virág

pedig csak nézelődött, amikor is a sulirádióban elhalkult a zene, és

a szerkesztő hangja szólalt meg:

– A következő dalt Felmayer Dávid kérte a 9/b-ből, mivel ez a

kedvenc száma.

És felcsendült Britney  Baby One More Time-ja. Az udvaron

kitört a röhögés, miközben mindenki az árkád alatt álló Dave felé

fordult.

– Nem! Nem! – kiabálta fülig vörösödve. – Én ezt utálom! Ne

vicceljetek, ezt nem vehetitek be! Ugyan már!

Nem igazán figyelt rá senki, Cortez, Ricsi és Zsolt (az

ötletgazda) a falnak támaszkodva röhögött, amíg Dávid berohant

az épületbe. Valószínűleg rárontott a stúdiósra. Úgy tűnik, a

„pizzasztorinak” bealkonyodott,  helyette megjött a sulirádiós

szívatás.

Tesin kidobósoztunk, ráadásul jegyre. Valamilyen csoda folytán

nem vettek rólam tudomást, szerintem nem vettek észre, így

viszonylag későn dobtak ki, akkor viszont Kinga, és az arcomba

csapódott labda helye még mindig látszik. De ötöst kaptam.

Életem első tesi ötöse. Megszenvedtem érte.Dávid sulirádiós beégése: 5/5 – egész nap Britneynek hívták

Cortez irodalom átlaga: 5/1 – totál bukás

Virág matek átlaga: 5/1 – dettó.

Vacsorára bolognai spagetti: 5/4 – egész jó volt. 

Hétvége: 5/5 – Virággal úgy tervezzük, hogy áthozza és

megnézzük DVD-n a Narnia Krónikáit, a Csillagport és a Bűbájt.